Love of the lion (M.V.)

24.fejezet

Miután meguntuk a tengert ,vagyis inkább a kicsit, elmentünk együtt vacsorázni.
Nagyon jó volt a mai nap, de hulla fáradtak estünk be este a lakásba.
-Fáradt vagyok, álmos és büdős is.-dőltem el a kanapén csukot szemmel, és csak annyit éreztem, hogy Max megemel.
-Jézusom, mit csinálsz?-nyitottam ki egyből a szemeimet, és gyorsan átkaroltam a férfi nyakát.
-Elalszol a kanapén. Elmegyünk és gyorsan megfürdünk. -vitt be a fürdőbe, és már ültetett is rá a kis szekrényre.
-Mi az hogy fürdünk? Egyedül fürdünk mind a ketten.
-Na azt már nem. Fáradtak vagyunk mind a ketten, és büdősek is. Amúgy is, nem ez lesz az első ,sem a második alkalom hogy ruha nélkül látlak.-előttem állt, de a kezei már a felsőm alját kezték egyre feljebb húzni.
-De csak fürdünk.-csak bólintott egyet, és pillanatok múlva a felsőm már a padlón volt.
Én is lehúztam róla a pólóját ,és ott állt előttem félmeztelenül. Az álom mintha egy pillanat alatt kiment volna a szememből.
Ő is ugyan így lehetett, hiszen a tekintete csak végig vándorolt a testemen. Mivel csak egy melltartó és egy nadrág volt rajtam, ezért gyorsan leszálltam a pultról, és már vettem is le a nadrágomat. Ő is így tett, és gyorsan megengedte a vizet a kádban.
-Elfordulsz?-csak a fejét rázta vigyorogva. -Sejtettem.-gyorsan levettem magáról a maradék ruhát, és már szálltam is be a kádba. Max végignézte, és csak utánna húzta le ő is  a maradék ruháját.
Beszállt a hátam mögé, és már húzott is oda magához.

Reggel arra keltem hogy valami nehezedik rám. Lassan kinyitottam a szemeimet, és akkor láttam meg ,hogy Max szinte teljesen rajtam fekszik.
Megpróbáltam kimászni alóla ,de nem igazán ment. Hát ,akkor sajnos muszáj más módszert választanom.
-Au. Mi a fasz volt ez?-kelt fel egyből, és csak az oldalát simogatta.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá, és már szálltam is ki az ágyból. Gyorsan elmentem a fürdőbe, addig a holland csak hadd találgasson.
-Te képes voltál belém csípni?-már a fürdő ajtóban állt, és rám várt.
-Én soha..-mentem el mellette, mint aki nem tudja miről beszél.
-Emília. Te belém csíptél. Nézd meg, látszik is. -jött ki pár perc múlva a konyhába, ahol megállt és az oldalát mutogatta.
-Kicsit piros. Majd elmúlik.-főztem tovább a kávét, de Max nem hagyta annyiban.
-Máshogy nem tudtál volna felkelteni?
-Nem. Mert rajtam feküdtél. Majdnem össze nyomtál.
-Tudod ,más a barátját egy csókkal vagy egy simogattással kelti fel. De nem, te inkább belem csípsz.
-Felkeltél, ezek szerint ez hatásos volt.-ittam bele a kávémba ami közben lefőtt.
-Te egy kegyetlen nőszemély vagy.-vette ki a bögrét a kezeimből, de az ajkain már egy apró mosoly volt.
-Te meg nehéz vagy. Fogyókúrázni kellene, a végén még nem férsz bele az autóba.-csak elnevette magát, és már csókolt is meg.
-Jó reggelt. Így kell ébreszteni, nem úgy ahogyan te tetted.
-Már ébren vagy. De jó reggelt.-karoltam át a nyakát, és most én húztam le egy csókra.
-Ez már tetszik.-vált el tőlem, de a vigyor még ott volt az arcán. Csak megfogtam a kávémat, és elindultam az asztal felé.
Max épp valami reggeli után kezdett el kutatni, amikor realizálta hogy szinte semmi nincs a hűtőben.
-Nem megyünk el reggelizni?-ült le mellém mire felé fordultam.
-Éhes vagy?
-Igen. A reggeli nagyon fontos, és semmi sincs itthon.
-Oké, megiszom és mehetünk. De be kellene menni valami boltba is, hiszen ebédre is kellene majd valami. Üres a konyha.
-Tudom. Majd reggeli után elmegyünk, és bevásárolunk.
-Van listád hogy miket ehetsz?
-Igen. Majd elviszem. Na menjünk öltözni.-kelt fel az asztal melől, és megvárta amíg megiszom a kávémat és elindultunk a szobába.

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? -álltam elé, miközben ő a kanapén ült és tvt kezdte el nézni.
-Most miért?-nézett fel rám értetlen tekintettel.
-Max, nem fogok a konyhában főzőcskézni miközben te a tvt nézed. Azt már most felejtsd el.
-Nem tudok főzni. Akkor mit csináljak? Álljak melletted?
-Nem azt mondtam hogy főzd meg. Isten ments. Megcsinálom én, de te attól kezdve még segíthetsz, és fogsz is. Úgyhogy fogjad magad, és menjél a konyhába, ha ma még akarsz valamit enni.-mutattam a konyha felé. Elég erélyesen szóltam rá, ami megtette a hatását. Csak a szemeit forgatta, de elindult a konyha felé.
-És most mit csináljak?-dőlt neki a pultnak, mintha nem látta volna mi volt kipakolva.
-Talán ha megfordulnál látnád a zöldségeket. Pucold meg, és vágd fel őket.
-És te addig mit csinálsz?-vont kérdőre,mire csak megálltam és felé fordultam.
-Talán cseréljünk? Akkor csináld meg a húst és a köretet is hozzá. Ott a recept, állj neki nyugodtan.
-Jól van na. Nem kell itt felkapni a vizet. Csinálom már.-vette fel az egyik zöldséget és már neki is állt pucolni.
Én is neki álltam a husinak, amivel elég szépen haladtam egészen addig, amíg rá nem néztem Maxra.
-Te mi a fenét csinálsz?
-Felvágom a hagymát. Nem ezt akartad?
-De nem így. Max ez így nem lesz jó. Kockára kell vágni, nem karikára.
-Jó hát akkor elvágom kockára. Ha mondtad volna akkor úgy csinálom.-állt neki újra csak most már duzzogott is.
Ez az ebéd készítés egyre jobb és jobb lesz.
-Holnap hányra kell menned?-nem tudom neki mikor kell kint lennie a pályán, de én már reggel ott leszek. Van egy pár dolog amit át kell néznem, és Danielhez is be akarok még nézni.
-Olyan 9körül indulunk. Valami videót akarnak felvenni, nem tudsz róla semmit?
-Nem. Én ilyenekbe nem szólok bele.
-Pedig szólhatnál. Néha elég sok már.
-A rajongók imádják. És nem épp úgy látszik ,mintha ti annyira utálnátok.
-Nem utálom ,csak sokszor zsúfolt a nap miatta. Ennyi.
-Értem. Végeztél?- tette is elém a zöldségeket, amik elég furcsa módon voltak felvágva.
-Megfelel?-nem akartam azt mondani hogy nem, így csak rámosolyogtam és elvettem őket. Majd megcsinálom rendesen ha már nem lesz itt.
-Igen. Így már jó lesz. Na nehéz volt?-csak beállt a hátam mögé, ami miatt megfordultam, így már szemben álltam vele.
-Nem. De ezért jutalom jár.
-Lesz is. Megcsinálom az ebédet.
-Az nem igazi jutalom. Én másra gondoltam.-tette a kezeit a pult két oldalára, így teljesen bekerített.
-Akarom tudni hogy mire?
-Hidd el ,neked is tetszik majd.-már hajolt volna hozzám hogy megcsókoljon, de gyorsabb voltam és kibújtam a karjai közül.
-Biztos így lenne, de nem érek rá.
-Reggel megcsipsz, most még nem engeded hogy megcsókoljalak?-Tette a kezeit csipőre, de csak nevetve megráztam a fejem, amin ő nem szórakozott olyan jól mint én.
-Majd este kárpótollak.-léptem hozzá oda, és egy puszit adtam az arcára.
-Nana, este még messze van.-húzott vissza a kezemnél fogva, és már az ajkai az enyémre is tapadtak. Átkaroltam a nyakát, mire a kezeit levezette a fenekemre ,amibe belemarkolt.
-Este folytatjuk. Már nem úszod meg.-vált el tőlem, és vigyorogva kiment a konyhából.