Love of the lion (M.V.)

3.fejezet

-Mikor akarod elmondani a pilótáknak? -anyával reggelizek, hiszen ő is velem tart, tekintve hogy ez az első futam évek óta amire kimegyek.
-Majd a verseny után. Addig nem.
-Így is elég nagy port fog kavarni hogy ott leszel a versenyen. Mindenki találgatni fog.
-Akkor baj, hogy kilátogatok egy hazai futamra az anyámmal? -fejeztem be a reggelimet, és az asztalra könyökölve néztem anyámra.
-Nem, de évek óta nem voltál kint. Ahogyan én sem. Mindenki találgatni fog.
-Egyszerűen csak, elmegyünk egy családi napra. Hadd találgassanak csak. Mást úgy sem tudnak.
-És mi van  a csapatal? Szerintem nem lesz nekik feltűnő, hogy hirtelen ott vagy?
-Nem, mert nem tudják ki vagyok. Aki tudja, az meg nem mondja el. Vagy már nincs is a csapatnál.
-Mindenre gondoltál igaz?
-Muszáj, te mondtad hogy készüljek fel mindenre. Hát megtettem.
-Hát akkor, készen állsz?-Tette fel azt a kérdést amire már tudta a választ.
-Őszintén. Szívem szerint már egy teljesen másik országba lennék, innen a lehető legmesszebb.
-De nem lehet.
-Nem, úgyhogy vedd elő a legszebb mosolyodat anyám, és mutassuk meg nekik milyen boldogok is vagyunk, hogy itt lehetünk.
-Ezt inkább neked kellene kicsim. De támogatlak mindenben.- ezek után, nem volt más választásunk, mint elindulni a pályára. Arra a helyre ahol évek óta nem jártam.

-Sziasztok. Emília, el sem hiszem hogy itt látlak.-jött oda hozzánk Helmut, ahogy oda értünk a Red bull garázsához.
-Szia Helmut.
-Anita, jó téged is látni. -nézett anyámra, aki csak mosolyogva fogadta el a férfi kézfogását.
-Hello Helmut. Te szinte semmit sem változtál.
-Csak öregebb lettem.-nevetett saját magán.
-Christian merre van?
-A pilótákkal. Beszélni akarsz velük?
-Nem. Nincs mit mondanom nekik. Beszéltetek Perezzel?
-Igen. Mindent megtesz hogy jól sikerüljön a verseny.
-Ezt már hallottuk egy párszor. Ugyan most mi változna?
-Emília, tudnod kell hogy a ferrári nagyon erős ezen a pályán. Ha Leclerc, csak a második sorból is indul, nekünk már komolyan meg kell küzdenünk vele a versenyen.
-Ugye most nem azt akarod mondani, hogy számítsak arra, hogy Perez újra a mezőny közepén végzi? Erősebb autónk van mint nekik, miért is ne tudna egy rendes kört megtenni?
-Nem azt mondtam hogy nem tud, csak hogy tudd mire számítunk.
-Oké, mi lenne ha elmennék és innánk egy kávét? Ezt majd ráértek megbeszélni ott ,ahol nem lesz ennyi ember.-szólt közbe anya, így mindketten rá kaptuk a tekintetünket.
-Igazad van, nem itt kell ezt megbeszélni. 
-Nos hölgyeim? Meghívhatom magukat egy kávéra?-Helmut tudja hogyan terelje el a szót teljesen másra.
-Persze. Gyere Emília, neked is jót fog tenni.-nem szóltam semmit csak megfordultam és már indultam is ki a garázsból.
-Anya, menjetek majd csatlakozók hozzátok.-csak arra nézett amerre én, és egy mosolyra húzta a száját.
-Rendben drágám. Majd akkor gyere.

-A tékozló lány hazatért?-ért oda hozzám a fiatal férfi és már ölelt is meg. Ő az egyetlen akivel valamilyen szinten is tartottam a kapcsolatot.
-Nagyon vicces vagy. Jól áll a pink fekete.
-Haha, csak nem irigykedsz?
-De, nagyon. Szia Charles.-öleltem meg a másik férfit, aki eddig csenden állt melletünk.
-Szia Emília. Már ezer éve nem láttalak. Eltévedtél talán?
-Bár úgy lenne. De sajnos nem.
-Hogy ,hogy itt vagy? Már évek óta nem jártál itt.
-Talán baj Pierre hogy itt vagyok?-a francia férfi csak megrázta a fejét, de a mosoly még ott volt az arcán.
-Nem csak kiváncsi vagyok. Évek óta nem is láttunk. Mikor talákoztunk utoljára? 3 éve?
-Kb. Igen.
-Találkoztál már a fiúkkal?-kérdezett rá a monacói, mire csak a fejemet ráztam.
-Nem, és nem is nagyon akarok.
-Pedig muszáj lesz majd. Nem lesz könnyű elkerülni őket a garázsban.
-Tudom. De megoldom valahogy. Úgy sem ismernek.
-Ezt hogy érted? Még Max sem?-
-Nem még ő sem. Eddig talán ha egyszer talákoztunk, még akkor amikor a red bullhoz került. Azóta nem.
-Akkor talán nem ismer fel. -helyeselt a monacói, mire a barátja csak értetlen tekintettel nézett minket.
-De még mindig nem értem hogy lehet ez.
-Pierre, ennyire nem lehetsz hülye.
-Most miért? Te ezt hogy érted meg Charles?
-Nagyon könnyen. Nem volt kint a versenyeken, így nem találkozott Maxal.
-Aha. De most fogsz vele.
-Vagy nem. Nem nézhetném esetleg nálatok a versenyt?
-Bocs Lia. De nálam már nincs hely. Anyáék és Kika is itt van.
-Nálam nézhetnéd, de elég nagy port kavarna ,ha kiderül hogy ki vagy.
-A kis bika a lovak között. Ti aztán tudjátok hogyan kell balhét csapni a paddockban.-nevetett fel a francia.
-Tudod Pierre, örülök neki hogy már nem vagy a csapat tagja.
-Ugyan már, tudom ám hogy szeretsz.-vigyorgott rám a francia férfi.
-Megyek inkább. Megkeresem anyát, hátha még nem veszett össze Markoval.
-Anyád és Helmut egyedül? Jobb ha mész.-hitetlenkedett Gasly.
-Sok sikert srácok. Majd talán találkozunk még.
-Ne tűnj el megint évekre. A verseny után beszélünk majd.-csak mosolyogtam a francia férfira és már ott is hagytam őket.

-Minden rendben?-kérdezett rá anya, mire csak bólinottam egyet.
-Persze. Amint vége, megyünk ugye?-Néztem rá megerősítést várva.
-Persze, de te biztos nem akarsz maradni?
-Ugyan miért maradnék? Ma csak az időmérő van, a verseny holnap lesz.
-Nem azért. Láttam Gaslyt. Nem akarsz vele újra beszélni?
-Nem, már beszéltünk. Csoda hogy nem vettek észre az újságírok.
-Vagy csak még nem hozták le. Azért elég furcsa hármas volt. A Red bull örököse, az Alpine és egyben a red bull volt pilótája, és a ferrári szeme fénye. Ezt jól összehoztátok.
-Jól van na. Nem hittem volna hogy mindjárt találkozók velük.
-Nem baj az kicsim, ha vannak itt is barátaid. Legalább nem leszek egyedül. És Pierre jó srác, ahogyan Charles is, hiába van a rivális csapatban.
-Régóta nem láttam őket, és Pierre volt az egyetlen akivel egy kicsit is tartottam a kapcsolatot. Nagyon ritkán beszéltünk,  csak egyszer kétszer évente.
-Tudom. De most talán többet fogtok.
-Vagy nem. Majd kiderül.
-Amúgy , úgy tudom hogy Leclerc most szabad préda. Hiába van pirosba, azért elég helyes srác.
-Anya! Ne már. Charles jó barátom vagy valami olyasmi.
-Kár, pedig igazán helyes srác. És jó pilóta is.
-Hogy te mennyi mindent tudsz róluk. Mégis honnan?
-Utánnuk néztem. Nem tudtam hogy te megteszed-e, ezért megtettem én. Legalább nem a sötétbe tapogatózunk.
-Nagyszerű..
-Emília..-hallottam meg a nevemet, így otthagytam anyát és elindultam Christianhoz.
-Hangosabban nem is tudtál volna szólni?
-Bocs, de lassan kezdődik az időmérő. Meg akartam kérdezni hogy kijössz-e a hozzánk,  vagy innen nézed inkább.
-Inkább innen. Nem akarok nagy feltűnést kelteni.
-Oké ,akkor majd beszélünk ha vége.
-Sok sikert. És minnél jobb helyeket érjetek el.
-Azon leszünk. Ez miatt ne izgulj.
-Mert nincs is miért izgulnom ugye?-ám mielőtt válaszolhatott volna a férfi, hirtelen a hátam mögött megjelent egy igen fontos személy.
-Hello. Christian tudunk beszélni?-állt a férfi mellé.
-Oo, Max. Persze. Baj van?
-Én megyek is. Sok sikert.-mondtam a férfinak, ám ő nem sokat foglalkozott velem.
-Amint ennek vége beszélünk. -nézett rám Christian, mire csak bólintottam egyet és már indultam is vissza az anyámhoz.
-Ez gyors volt. Csak nem a világbajnok miatt?-döntötte a fejét feléjük, mire csak megforgattam a szemem.
-Jobb elkerülni még. Legalábbis addig amíg megtehetem. Majd az időmérő után beszélek Christiannal. -anya nem mondott semmit, csak vissza tette a fejhallgatót, így én is így tettem. Ezzel véget ért a beszélgetésünk, hiszen kezdetét vette az időmérő.