Love of the lion (M.V.)

44.fejezet

Maxal sikeresen összevesztünk már másnap este. Pedig mindent megbeszéltünk, legalábbis amit Vegasban tettünk. Csak annyit mondtam neki ,hogy haza kellene mennem, mire ő nem értette miért akarok elmenni.
Mivel már mondta hogy költözzek hozzá, ezért újra felhozta.
-Max, most költöztem mégcsak be a lakásba, és már költözzek is át hozzád?
-Miért ne? Amúgy sem pakoltál még ki mindent. Láttam a vendégszobát, fele cuccod ott van.
-Hát pont ez az. Még ott sem volt időm kipakolni. Miért annyira fontos hogy ide költözzek? Hiszen mindig itt vagyunk.
-Hát ez az. Itt vagyunk mindig. Mi értelme külön laknunk?
-Te most azzal jössz hogy azért költözzek ide, mert mindig itt vagyunk? Ha rémlik, eddig nem laktam monacóban.
-Miért nem akarsz ide költözni? -csak álltam vele szemben, hiszen a konyhapult pont elválasztott minket.
-Nem arról van szó hogy nem akarok. De ez már egy nagy lépés lenne Max.
-Miért, az hogy szinte majdnem együtt lakunk így is ,az nem?-ebben igaza volt.
-De.
- Nézd Emília, én szeretlek, és szeretném ha itt laknál velem. Lehet hogy ez gyors számunkra, de szinte mindig együtt vagyunk. Egy átlagos pár, nem így kezdi a kapcsolatát ahogyan mi.
-Nem vagyunk átlagos pár.-az átlagos emberek nem száguldoznak majdnem minden hétvégén másik országban, több mint 300al egy versenypályán.
-Ez igaz. Nem vagyunk azok. De mi így vagyunk jók. -jött lassan oda hozzám, így már szemben álltam vele.
-Adj egy kis időt kérlek. Számomra ez nagy lépés. Másik országba költöztem, és most hirtelen költözzek hozzád. Én még sosem éltem együtt senkivel, anyámon kívül.
-Rendben. Nem erőltetem.  Végén még kidobsz a csapatból-csak vigyorogva rácsaptam a kezére  ami már a derekamat ölelte át.
-Van tartalék pilóta is. És amúgy is, ezt már régen mondtam.

-Emília, a többiek mindjárt itt lesznek, mit csinálsz még mindig?-jött be a konyhába Max, de én még mindig  a vacsorát csináltam.
-Nem főzi meg magát. Ha valaki segített volna, talán már rég kész lennék.
-Szóltál volna, segítettem volna. De azt mondtad egyedül is megcsinálod.-már épp szólásra nyitottam a számat amikor csöngettek.
-Szavad ne feledd bébi.-hagyott ott, és már ment is ajtót nyitni. Hallottam hogy megjöttek a srácok, de nekem még kellett egy pár perc mire végzek.
-Szia, kell segítség?-hajolt be a konyhába Alex, és Kika.
-Köszi csajok de mindjárt végzek. De csinik vagytok.-Mind a ketten nagyon csinosak voltak, ellenben velem.
-Na pont ez az. Mindezt befejezzük, te pedig menj és tedd rendbe magad. Van valami a pólódon is.-mutatott rá Kika.
-Á, igen az a szósz. Biztos nem gond nektek? Tényleg csak egy pár perc kell, és már készen is vagyok.
-Menj, mi megcsináljuk. Mi van még vissza?
-Hát meg kell teríteni, és a sütöből is majd ki kell szedni a vacsit. Annak még kell két perc.
-Oké, ez nem nehéz. De te menj, és öltözz át.-tolt ki a konyhából Alex, így gyorsan elfutottam a szobába, még mielőtt a fiúkkal találkozom.
Csak magamra kaptam egy fehér blúzt és egy farmert. Itthon leszünk szóval túlzásba nem vittem.
-Sziasztok fiúk.-köszöntem be a nappaliba a fiúkhoz, akik már nagyon belemerültek a beszélgetésbe.
-Szia Lia. Nagyon csinos vagy.-köszönt elsőnek Charles.
-Köszönöm. Na srácok, lassan menjetek át az ebédlőbe. Mindjárt kész a vacsi.-nem vártam meg a válaszukat, csak vissza mentem a konyhába a lányokhoz.
-Minden megvan. Nagyon csinos lettél.
-Köszi lányok. Tényleg.
-Ugyan már két perc volt az egész. A fiúk?
-Szerintem még a nappaliba. De mindjárt szólok nekik.-újra vissza mentem a nappaliba, hiszen a fiúk még mindig ott voltak.
-Talán süketek vagytok mind a hárman? Már szóltam hogy menjetek át az ebédlőbe, mert kész a vacsora. Hányszor kell nektek szólni?-tettem csípőre a kezeimet, mire mind a hárman elindultak az ebédlőbe. Max viszont amikor elment mellettem még belesúgott a fülembe.
-Irtó szexi amikor így parancsolgatsz, asszony.
-Húzz innen Verstappen.-nevetve ment a többiek után, és mire beértem már mindenki az asztalnál ült.
-Wow Emília, kitettél magadért.
-Hát Pierre, remélem izleni is fog majd.
-Nagyon jó illata van Lia.-csak mosolyogtam Charlesra, es lassan neki álltunk vacsorázni.
-Amúgy, nem is kérdeztem még ,hogy mikor értetek vissza a szállodába?
-Mikor?-értetlenül néztem Pierre, hiszen nem tudtam miről beszél.
-Vegasban. Mi eljöttünk Charlesékkal és Landoval. De ti utánnunk jöttetek Daniellel, de nem láttunk titeket még akkor sem ,amikor eljöttünk Landotól.
-Csak óvatosan Maxra néztem, hogy most mit mondjunk.
-Mi is utánnatok mentünk, de Daniel még valami képet akart. Későn értünk vissza.
-Még éjjel is képeket csinál..-rázta a fejét Pierre, mire mindenki csak nevetett.

-Jól sikerült ez az este nem?-jött be Max a konyhába, miután a többiek elmentek.
-Aha, jó volt kicsit együtt lenni, úgy hogy nem egy versenyen vagyunk.-pakoltam be a mosogatóba, hiszen rengeteg koszos tányér volt.
-Lassan vége a szezonnak. Nem lesz furcsa hogy majd nem kell folyton utazni?
-Nem. Sőt ,már várom is. De elég sok dolgom lesz a csapattal még a szünetben is.
-Miért?-csak felé fordultam, és megtámaszkodtam a pultnál.
-Azért mert új motorgyártonk lesz. Rengeteg munka van még velük.
-Ezt tudom. De azért lesz ránk is időd ugye?
-Csak annyi amennyi neked. Remélem tudod ,hogy rengeteg munka lesz a szünet alatt a gyárban is.
-Tudom. Viszont, lenne egy kérdésem..
-Oké, mi az?
-El szeretnélek vinni egy hétre. Csak mi ketten, sem család, sem barátok. És főleg munka nem lesz.
-És mégis hova?-mentem hozzá közelebb, így már előtte álltam.
-Az meglepetés. Még messze van, hiszen még van egy verseny.
-És ott a gála is.
-Amire remélem velem tartasz majd.-tette a kezeit a derekamra, én pedig csak a mellkasára tettem a sajátomat.
-Szeretnéd hogy veled tartsak?
-A barátnőm vagy. Amit már mindenki tud. Szeretném ha ott lennél velem.-amikor így néz rám, nem tudok neki nemet mondani.
-Elkisérlek majd. De előtte még, lenne egy nagyon fontos dolgunk.
-Csak ugyan? És mi az?-nézett rám egy szexi mosoly mellett. Csak közelebb húzott magához, én pedig csak felpipiskedtem magam a füléig, hogy bele tudjak suttogni.
-Be kell áztatni a tepsit, mert kicsit oda kapott a husi.-az az arcát amit vágott, komolyan mondom minden pénzt megér.
Alig bírtam vissza tartani a nevetésemet.
-Mivan?-tolt el hirtelen magától, belőlem pedig kitőrt a nevetés.
-Ott van a pulton. Meleg vízet tegyél bele, és ne dörzsöld.-fordítottam neki hátat, és gyorsan mentem is ki a konyhából. Max csak állt ott, mint aki lefagyott volna.
-Emília.-kiáltott utánnam, de úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.
Csak gyorsan bementem a fürdőbe, hogy engedjek magamnak egy jó meleg fürdővízet. Kihasználom hogy Maxnak van egy óriási kádja.
Már élveztem a fürdővizemet, és a habokat, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Max nagy léptekkel jött be.
-Fürdők, ha nem látnád.
-Oo azt nagyon is látom.-állt meg a kád előtt, és neki állt ő is levetkőzni.
-Te mit csinálsz?
-Megfürdők én is. Miután ott hagytál a konyhában, ez nekem is kijár.
-Remélem megcsináltad amit mondtam.-csúsztam kicsit előrébb, hogy be tudjon ülni mögém.
-Képzeld meg. De ez nem volt szép tőled.-szállt be a kádba, mire csak neki dőltem a mellkasának.
-Hát az biztos nem volt.-kuncogtam fel, mire ő csak szorosabban ölelt magához.
-Te tényleg egy nagyon kegyetlen nőszemély vagy.-bújt bele a nyakamba, és elkezdte apró puszikkal behinteni.
Csak élveztem az apró kis puszikat, és a gyengéd érintését.
-Max..
-Talán nem tetszik?-suttogta a fülembe, miközben a kezei már a melleimet kényeztették. Felemeltem a kezemet és átfogtam vele a tarkóját. Hátra döntöttem a fejem, és úgy húztam le magamhoz egy csókra.