Love of the lion (M.V.)

2.fejezet

-Hello, Hornerhez jöttem.-mondtam a pult mögött álló hölgynek, aki rámnézett a gép mögül ,és szó nélkül mondta hogy merre találom.
Úgy látszik már nem ragaszkodik az időponthoz mint az első alkalommal.
Csak megnyomtam a lift gombját, ám még mielőtt bezárodott volna az ajtaja, valaki hirtelen betette a kezét.
-Bocs, de sietek.-állt be mellém, és már nyomta is be az egyik emelet gombját. Egy red bullos póló és egy ugyan olyan sapka volt rajta. Magasabb volt nálam, és az illata az egész liftet beterítette. Egyikünk sem szólt egy szót sem, még akkor sem amikor kiszálltam a liftből.
Tudom ki ő. Már hogyne tudnám. Épp eleget hallottam róla és láttam is.
De szerencsére neki fogalma sincs arról hogy én ki vagyok.
Mire elértem az úticélomat, csak kopogtam kettőt, és már nyitottam is be.
-Szia Christian.-köszöntem a bent tartózkodó férfinak ,aki miután észre vette hogy én vagyok az, csak felállt és megölelt.
-Szia Emília. Ülj le és mesélj. Gondolom azért vagy itt, hogy elmond mit sikerült elérni ugye?-miután bólintottam, csak leültem a vele szembe lévő székre és csak kifújtam a levegőt.
-Beszéltem Marionnal.
-Hogy sikerült?
-Megegyeztünk.-látva a tekintetén hogy nem igazán érti, ezért folytattam.- Nem adja el a részét.
- Hogy hogy?
-Idegent nem engedek a vállalat és a csapat közelébe. Mivel nekem van a többségi tulajdonom, ezért az engedélyem nélkül nem igazán tud mit csinálni. Nagyon ugrálni nem tud, és irreálisan sokat kért a részéért. Senki sem fog neki ennyit fizetni. 2%-al nagyon nem tud mit kezdeni, sem ő ,sem senki aki megvenné.
-És csak annyiba hagyta?
-Más választása nem volt. Vagy ez, vagy egy a minimális árért átveszem a részét, de akkor nem lesz havi jutattás. És neki az az összeg elég kevés volt. Úgyhogy belenyugodott, hogy mást nem tud csinálni.
-Hihetetlen vagy Emília. Akkor ezzel már nem kell foglalkoznunk ugye?
-Nem, egy próbléma megoldva. Mivan Perezzel?
-Beszélünk vele. Ma jön a gyárba, hiszen hétvégén már futam van.
-Ráadásul a hazai. Jó lenne végre ha rendesen versenyezne. Egy ilyen autó nem a középmezőny végére illik.
-Tudom ,beszélni fogunk ma vele.
-Rendben. Akkor megyek is.
-Várj. Ugye eljössz a versenyen? Ha már úgy is itt vagy, akkor örülnék neki ha ott is látnálak.
-Nem igérek semmit.
-Rendben. Már ez is több mint amit az utóbbi években mondtál.
-Mennem kell. Szia Christian.
-Szia. És gondold meg a hétvégét.-csak mosolyogtam rá ,és már indultam is ki az irodájából.

Pár héttel ezelőtt:

-Ugye ezt nem gondolja komolyan? - néztem körben az asztalnál, de senki sem szólalt meg.
-Emília, kicsim. Tudod régóta hogy eljön ez az idő is. És most már muszáj lesz.
-Csak ugyan? Akkor menj te anya.
-Én nem mehetek. Te vagy a többségi tulajdonos. Muszáj lesz ott lenned már.
-Nézze Ms.Mateschitz. Tudjuk hogy ez nem az ön világa. De évek óta tudja, hogy elfog jönni ez a pillanat. Az apja kikötése volt hogy magának jelen kell lennie a futamok nagy részén. Mivel most már ön a vállalat tulajdonosa, és a csapat tulajdonosa is, ott kell lennie legalább a versenyen felén.
-Nem leszek ott. Eddig sem voltam. Majd más  elmegy helyettem.
-Emília tudod nagyon jól hogy nem lehet. -szólt rám az anyám újra.
-Nem értem miért nem mehet más helyettem. Vannak akik szeretik, menjenek ők.
-Ez az apja egyik kikötése volt. Csak így kapja meg a vállalatot, ha a csapatot is átveszi, és jelen lesz a futamokon.
-Akkor nem kell. Eddig sem kellett. Most sincs rá szükségem. Van saját életem.
-Ezt nem mondhatja komolyan Ms. Mateschitz. Ez egy óriási vállalat, ami a maga tulajdonában áll. Az apja magára hagyta. Nem másra, magára. Egy kikötése volt, hogy legyen jelen a versenyek felén legalább, és foglalkozzon kicsit a csapattal is. A többi részvényessel nem volt semmi gond, ők belementek mindenbe. Ahogyan tudomásom szerint a csapat is.
-Csak én nem.
-Emília kicsim. Tudom hogy miért nem akarod. És azt is hogy nem egyszerű most döntened. De most ne csak magadra gondolj. Hanem azokra az emberekre is akik ott dolgoznak. Elhiszem hogy most nagy benned a harag, de gondolkodj észerűen. Vedd elő azt a nőt aki az évek alatt lették, és mutasd meg hogy ki is vagy valójában. És ne hagyd hogy  az érzéseid döntsenek helyetted.-kellett az hogy anya újra adjon egy fejmosást. Hiába vagyok 26 éves, sokszor még mindig átveszik az érzések a hatalmat felettem.
-Kaphatok egy pár percet?-az ügyvéd csak bólintott, és már ment is ki az irodából.
-Jól gondold meg kicsim. Most ne az érzéseidre hagyatkozz, zárd ki őket. -miután anya is kiment csak néztem magam elé.
Haragszom apára amiért ezt teszi velem. Tudta mindig is ,hogy én ezt nem akarom. Sose akartam sem a vállalat sem a csapat része lenni. Ez mindig is az ő világa volt és sose az enyém. Nekem megvam a saját életem, amit nélküle építettem fel.
Erre most teljesen belevon az ő életébe.
Miután anyával elváltak mi sem töltöttünk együtt annyi időt mint előtte. Mindig valami dolga volt, és nagyon sokszor lemondta a találkozókat. Ha pedig vele voltam, akkor sem csak ketten voltunk. Így ismertem meg Helmut Markot és Christiant is. Sokszor kivitt a versenyekre hétvégente amikor vele voltam, hiába nem akartam menni, ő ragaszkodott mindig hozzá. Kisgyerekként nem sok beleszólásom volt, ezért vele tartottam.
Ilyenkor mindig mással voltam, hiszen ő több időt tömtött a pilótákkal és a csapattal ,mint velem. De amikor már nagyobb lettem, nem tartottam vele. Csak nagyon ritkán.
Évek óta a verseny közelébe sem voltam, erre most azt akarja hogy több mint felén jelen legyek.
Ez az ő álma volt, nem az enyém.
A csapat miatt nagyon sokáig úgy éreztem, hogy elveszítettem az apámat. Haragudtam rájuk, pedig nem tehettek semmitől. De gyerek fejjel, az ember nem gondol sokszor bele ezekbe a dolgokba.
Sokáig gondolkodtam, de meghoztam a döntésemet.
-Vannak feltételeim.-szóltam ki az ügyvédnek, aki csak bólintott egyet, és már jött is vissza az irodába.

Nem volt könnyű megegyezni, de sikerült. Sajnos a versenyekből nem engedett, így muszáj lesz ott lennem már az összes versenyen, hiszen a szezon már egy ideje elkezdődött.
Próbáltam vele alkudozni, de esélytelen volt. Már értem apám miért rá bízta ezt az ügyet és nem másra.
Ugyan olyan önfejű egy ember, mint amilyen apám is volt.
A hazai verseny utáni héten jelentjük be, hogy én vettem át a vállalatot, és a csapatot.
Ebből elég nagy visszhang lesz, de nem nagyon foglalkozom vele.
Apámnak elég sok üzlete volt, és rengeteg sportban is jelen volt.
Sikerült megegyeznem az ügyvéddel, hogy azok maradnak ugyan úgy ahogyan eddig is. Így nekem csak a forma-1es csapattal kellett foglalkoznom.
Vagyis két csapattal, mint kiderült.
De a Red bull az elsőszámú csapat, így az a legfontosabb.

Így alakult hogy arra a helyre tartok amit az évek alatt sikerült elkerülnőm. De sajnos ez most már nem marad így.