Love of the lion (M.V.)

6.fejezet

A vacsora kellemes hangulat helyet, szinte gyilkos csendben telt el. Az első tíz perc alatt csak annyit beszéltünk, hogy leadtuk a rendelést, és a boldog párnak válaszoltunk egy-egy kérdésére. De azok is egyszavas válaszok voltak.
Miután megkaptuk a vacsoránkat, újra beállt a csend. Már a pár sem beszélt, hiszen ők is a vacsorájukkal voltak elfoglalva.
-Oké srácok, nem tudtam hogy ennyire gáz a helyzet kettőtök között.-szólalt meg a francia férfi.
-Talán meg kellett volna kérdezni. -morgott az orra alatt a holland férfi.
-Bocs hogy rákérdezek, de ti mikor szakítottatok?-csak megállt a kezemben a villám, és a szám is tátva maradt. A holland férfi mellettem szinte majdnem megfulladt attól a falattól, ami épp a szájába volt.
-Bébi, ők nem voltak együtt. Ha jól tudom.-nézett ránk Pierre, de mi csak gyilkos szemekkel néztünk rá.-Oké , soha nem is voltak. Nem kell itt felnyársalni a szemetekkel.
-Ne haragudjatok, nem tudtam. Csak kicsit olyan a helyzet, és... Mindegy. Szóval sajnálom.-kért elnézést a lány egyből.
-Semmi baj, inkább én sajnálom. Nem így terveztem az estét.-néztem oldalra, mire a férfi csak horkantott egyet mellettem.
-Mert te egy álom vagy.
-Ne kezdjétek el légyszives.-szólt ránk Pierre ,de mi csak egymást szugeráltuk.
-Akkor honnan ismeritek egymást? -térített észhez Kika kérdése.
-Én vagyok a főnöke.

-Nagyon remélem hogy legközelebb nem hozol ilyen helyzetbe.-böktem meg az ujjammal a francia férfi mellkasát, aki csak nevetve tolta el a kezemet.
-Annyira nem volt vészes. Még éltek mind a ketten. Amúgy sem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet kettőtök között.
-Pedig szinte vágni lehetett a feszültséget.-szólt közbe Kika.
Nagyon kedves lány, és úgy érzem hogy jóba leszünk majd. Miután visszafogtuk magunkat mindketten a hollandal,az este már elég kellemesen telt. Ő Pierrel beszélgetett, és pedig Franciskával. Legalább kicsit megismertem.
-Nem tudtam, de legközelebb inkább megmondom ha jön valaki.
-Azt nagyon is jól teszed. Én megyek, holnap reggel már a pályán kell lennem.
-Nekem is, de várj még egy kicsit. Max is mindjárt vissza jön.
-Na nem, én meg nem várom. Majd holnap találkozunk. Szia Kika, örülök neki hogy megismerhettelek, bár nem így terveztem.
-Én is örülök neki Emília. Holnap ha lesz időd, akkor össze futhatnánk a pályán.
-Majd írok hogy mikor lesz jó. Szia Pierre.-gyorsan megöleltem mind a kettőjüket, és már indultam is volna el, amikor szembe találtam magam a holland férfival.
-Azért elköszönhettél volna, ha már megvárni nem vagy hajlandó.
-Na pont ezért nem akartalak megvárni, mert el köszönni sem akartam tőled.
Akkor holnap a pályán. Sziasztok.-köszöntem el újra, és már indultam is a lift felé.
Szerencsére mikor leért, senki sem volt mellettem, így végre egyedül lehettem. Egy ilyen este után,sem vágytam másra minthogy egyedül legyek végre.

Másnap reggel elég nehezen keltem. Már csak a tudat miatt is ,hogy ma újra kint kell lennem a pályán.
Mivel éhes nem voltam, ezért egyből kiindultam a pályára. Szerencsére nem találkoztam senkivel, hiszen még elég korán volt, és kb mindenki reggelizik, vagy most készülődik csak. Mire oda értem a parkolóban voltak már ugyan autók, de senki sem volt már kint.
Csak ültem az autóba, és csak néztem ki a fejemből.
Hirtelen valaki kopogni kezdett az autó ablakán, ami miatt egy kisebb sikoly hagyta el a számat.
-Mit akarsz?-szálltam ki az autóból, mire csak egy lépést hátrébb ment.
-Neked is szép jó reggelt. Bár téged látva itt korán reggel, minden csak nem jó.
-Akkor mégis minek jöttél ide?-indultam el, meg sem várva a férfit. Útközben elkezdtem  keresgetni a táskámban a belépőmet, de nem találtam sehol.
-Akarom tudni hogy mit keresel ennyire?-állt oda mellém, nem foglalkozva azzal hogy az előbb ott hagytam.
-Semmi közöd hozzá. Mit akarsz amúgy?
-Semmit, de egy helyre megyünk, és már a sajtó is itt van. Legalább nem hoznak le olyan cikket, hogy utáljuk egymást.
-Hogy te mindenre gondolsz. Hol a fenében van..-túrtam újra bele, szinte már teljesen felforgattam ,de még mindig nem találom.
-Elmondod végre hogy mit keresel? Talán tudok segíteni ha akarok.
-Na pont a te segítséged nem kell. Nem találom a belépőmet.
-Hát akkor így jártál. -vigyorgott rám, mire csak elsétáltam mellette, úton a kapuhoz.
-Mit akarsz csinálni belépő nélkül? Ide nem engednek csak úgy be.-jött utánnam ,és még mindig nem hagyott békén.
-Megoldom. A te segítséged nélkül.
-Az nehéz lesz. De hajrá.-intett a kapuhoz, hogy menjek előre. Az arcán még mindig rajta volt az az önelégült mosoly, amit egész úton viselt.
Nem foglalkozva vele tovább, mentem oda az egyik biztonsági őrhöz, és elkezdtem elmondani neki a problémámat.
-Sajnálom hölgyem, de belépő nélkül nem engedhetem be.
-Oké ezt értem. Hol lehet olyan jegyet venni amivel oda, be tudok menni?-mutattam a paddocra, mire csak megrázta a fejét.
-Sajnálom de már sehol. Minden jegy elkelt.
-Most csak szórakozik velem ugye? Ezt nagyszerű.
-Sajnálom hölgyem. Talán hívjon fel valakit a csapatból, hátha tudnak segíteni.- csak bólintottam egyet ,és már vettem is elő a telefonomat. Mire rányomtam volna Christian számára, valaki kivette a kezemből.
-Erre semmi szükség. Írja fel a hölgyet a vendégemként.
-Sajnálom uram, de ezt nem tehetem. Előre jelezni kell.
-Ugyan már, a Red bull pilótája vagyok, ő pedig a csapat tulajdonosa. Ugye nem akar bajt a csapattal? Mert ha a hölgy nem mehet be, akkor higgye el, komoly problémák lesznek.-látszott a férfin, hogy elgondolkodik azon amit a most hallott.
-Ez az első és utolsó ilyen eset. Felírom a hölgyet önhöz. Kaphatok egy nevet?-nézett rám, mire a holland gyorsan válaszolt.
-Emília Mateschitz. -kellett várni egy pár percet ,de megkaptam a belépőmet.
-Köszönöm.-néztem a férfira, aki csak bólintott egyet, és már indult is el a bejárat felé.

Maxot szinte nem is láttam azóta hogy beértünk a garázsba. Mondjuk, jobb is így. Lassan elkezdődik a sprint futam, hiszen az időmérő már megvolt. Volt ugyan egy kisebb gond az egyik mercédessel, de semmi komoly.
Kikával találkozom épp, hiszen megbeszéltük hogy még a futam előtt még elmegyünk a kávézóba.
-Szia-ölelt meg ahogy oda értem hozzá.
-Hello, mehetünk?-mivel csak belémkarolt, ezért útnak is indultunk.
Elég sok újságíró foglakozott velünk, de megpróbáltam nem figyelni rájuk.
-Mindig ez van amikor itt vagy? -kérdezett rá, miután leültünk az egyik kis asztalhoz.
-Nem sűrűn jártam eddig ki, ezért van ez az egész. De majd megunják. Legalábbis remélem.
-Előbb-utóbb biztos. De mesélj ,milyen a napod eddig? Találkoztál Maxal?-nézett rám vigyorogva, mire csak megráztam a fejem.
-Borzasztó. Komolyan mondom, rosszabb már nem is lehetne. És igen, találkoztam vele, mert ő segített abban hogy most itt lehessek.
-Ezt nem értem.
-Nem találtam a kártyámat sehol, és nélküle nem jöhettem be. Max elintézte hogy felírjanak hozzá, így lehetek most itt bent.
-Azért ez kedves volt tőle.-mosolygott a lány.
-Nagyon..
-Nem akartalak tegnap este kínos helyzetbe hozni titeket. Csak amikor veszekedtetek, tényleg olyan volt mint akik most szakítottak, de még mindig szeretik a másikat.
-Semmi baj. Elég nehezen viseljük el egymást Maxal. Nem ismerjük egymást, és igazság szerint nem is igazán akarom megismerni. Elég az amit róla hallottam, és amit eddig láttam.
-Pedig lehet jobb lenne ha megismernéd. Max nem olyan ember, mint amilyennek a sajtó beállítja.
-Nem is a sajtóról beszélek. Régóta hallok róla ezt azt, nekem ez épp elég. Nem áll szándékomban vele sok időt együtt tölteni, csak annyit amit kell. És ez biztos hogy rám is igaz.
-Hogy fogtok így egy csapatban meglenni? Mármint, te mégis csak a főnöke vagy. Ez így elég nehéz lesz majd.
-Nem hiszem. Ha valami van beszélek vele, de ha nem muszáj akkor elkerülőm.
Na és te? Rólad eddig nagyon nem is beszéltünk, hogy bírod Gasly mellett?-csak mosolyogva hátra dőlt, és már kezdett is el mesélni.