Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

10. fejezet

A zene maximum hangerőn diktálja ritmusát a fülesemben. A zene az egyetlen, ami képes arra, hogy megnyugtasson, mióta McKenna meghalt. Bár a szobám légköre minden pillanatban az engem körülvevő gyilkosokra emlékeztet.

Kíváncsi lennék, hogy Kenzie melyik szobát kapta évekkel ezelőtt.  Vajon hogy bántak vele? Kinek a szexrabszolgája volt? Mennyi dolog volt, amiről nem beszélt nekem?

Talán egyik-másik kérdésre jobb, ha nem kapok választ. A bosszúvágy így is elég erősen tombol bennem, de ha megtudnám, hogy a nővérem életének napjait megkeserítették addig kínozmán őket, amíg a testükben van vér.

Az ajtóm a következő pillanatban kinyílik és Liam lép be rajta. A fülemből kivéve a fülhallgatót, telefonomon leállítom a zenét.

- Kopogtam és szólítottalak többször is, de mivel nem nyitottál ajtót, gondoltam bejövök – magyarázza.

A mobilom és a fülest leteszem az ágy melletti éjjeliszekrényre, és feljebb csúszom az ágyamon.

- Miért vagy itt? – teszem fel a kérdést, ami kissé sem hangzik kedvesen.

- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy hogy vagy – feleli, s figyelmen kívül hagyja lekezelő hangnemem.

- Jól vagyok, – lágyul meg a hangom – és köszönöm szépen, hogy segítettél. Ha nem szeded le rólam, lehetséges, hogy ott öl meg.

- Frank nem engedte volna – rázza meg a fejét – Nem engedi, hogy Harry bántson bárkit is.

- Ő mégis megölte Harry húgát – morgom.

Liam egy nagyon sóhajt enged ki ajkai közül, majd lehajtja fejét.

- Mi történt, ami erre a sorsa vezette a lányt? – kérdezem.

Liam feláll az ágyról, ahova alig egy perccel ült le. Az erkély ajtóhoz meg és tekintetét az udvarra szegezi. A szobára csend telepszik. Én nem teszem újra a kérdést, ő pedig nem felel.

Tisztában vagyok vele, hogy nem túl kellemes témába ütöttem bele az orrom, de fúrja az oldalam a kíváncsiság.

- Nem az én feladatom, hogy ezt elmondjam neked – töri meg a csendet.

- Harry legszívesebben megölne, mintsem elmondja, hogy mi is történt – sóhajtok.

- Styles nem olyan rossz ember, mint amilyennek tűnik. Hidd el, ő jó ember.

Felnevetek. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallok ilyen jó viccet, de ez mindent visz.

- Hogy ő, jó ember – nevetek – Nagyszerű poén.

Liam mosolyogni kezd rajtam, én pedig abbahagyom a nevetést.

- Lehetséges, hogy valamikor az volt – mondom komoly hangon – De most már egy utolsó rohadék.

Liam felsóhajt, és visszaül mellém az ágyra.

- Harry húga már 6 éve meghalt – mondja – Sarina még csak 18 éves volt, Harry pedig 21. De többet nem mondhatok.

- Hasonlított a bátyjára?

- Mintha csak ikrek lettek volna – mosolyog Liam – Rina-nak ugyanolyan göndör haja volt, mint Harrynek, csak a dereka közepéig ért neki. A szeme pedig igéző zöld mélységgel ragyogott.

Az előttem ülő fiú szavait hallgatva egy lágy mosoly húzódik ajkaimra.

- Tetszett neked?

- Igen – bólint szomorú tekintettel – Szerelmes voltam Rina-ba, és ő is belém. A bátyja tiltása ellenére mégis egy párt alkottunk.

A szemöldök mintha csak a tarkómig ugorna. Meglepettségem nem tudom leplezni. Tátott szájjal és kigubbadt szemekkel nézem Liam-et.

- Te együtt voltál Styles húgával?

- Ahogy mondod, csajszi – helyesel egy bólintással - Két évig voltunk együtt. Harry a korkülönbség miatt nem örült nekünk. Hiszen ki akarná, hogy a 16 éves húga egy 22 éves fiúval járjon? Szerintem senki.

- Te ott voltál, mikor meghalt? – kérdezem suttogva.

Liam hallgat, s lehajtja fejét. A kimondatlan szavak többet mondanak, mintha elmondaná, hogy mi történt. Liam ott volt, mikor Harry húgát megölte Frank. Jelen volt, amikor elvették a szerelme életét.

- Annyira sajnálom Liam – teszem kezem az övére.

- Sarina mindig a szívemben fog élni, hiába az évek rohanása... De tovább kell lépni és a jelenben élni, nem a múltban.

Válaszolni lehetőségem sincs, mivel az ajtóm kinyílik és Harry dugja be a fejét. Száját szólásra nyitja, ám a meglepetés, miszerint Liam is a szobában tartózkodik, meggátolja a megszólalásban.

- Te mit keresel itt? – kérdezi Harry az emberét.

- Csak megkérdeztem Vanessa-t, hogy hogy van – felel Liam.

- Gondolom már választ kaptál rá – jön be a szobámba – Szóval akár távozhatsz is.

- Majd még folytatjuk – kacsint rám Liam, meg elhagyja a szobámat.

Harry felbőszült tekintettel mér végig és kulcsra zárja az ajtómat. Közelebb araszol hozzám, ami megrémiszt.

- Eredetileg bocsánatot akartam kérni. De hozzám tarozol, és büntetés jár, amiért Liam-mel voltál...