Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

3. évad - 5. fejezet

A nappalokból éjszakák lettek, s a napok villámsebességgel teltek el. Két hét elteltével, mintha Julie is jobban érezné magát, bár a rémálmok nem szűntek meg. Ma van azonban az első nap, hogy bemehetek a börtönbe Roger-hez és Avery-hez. Julie velem akart jönni, de nem engedtem neki. Nem fogom kitenni annak, hogy újra lássa azt az embert, aki elrabolta és megölte a kislányunkat. Nem tehetem meg vele, hogy elhozom ahhoz a nőhöz, akiben teljes mértékben megbíztunk és nem csak minket, hanem Niall-t is elárulta.

- Jó napot kívánok – köszönök a portán – Harry Styles vagyok. Az ügyvédem mára elintézett két látogatást; Roger Styles-hoz és Avery Crooc-hoz.

A férfi valamit pötyög a számítógépen, majd elkéri a személyigazolványomat.

- Rendben van – bólint, majd visszaadja az iratomat – Bemehet.

Biccent az ajtónál álló őrnek, aki bekísér az egyik látogatószobába. A helyiség nagyon pici, mindössze egy asztal és két szék van bent, valamint egy lámpa, mivel nincs ablak. Az ajtó mellett egy tükör van, amelynek másik oldaláról gondolom, be lehet látni. Nagyjából két percen belül nyílódik is az ajtó, és láncra verve hozzák be apámat. Narancssárga rabruhát visel, a kezein és a lábain egyaránt bilincs.

- 10 percük van – mondja az őr, majd leülteti apámat a velem szembe lévő székre.

Az ajtóhoz hátrál, de nem megy ki rajta, hátratett kezekkel várja a 10 perc végét.

- Nocsak, nocsak – sóhajtja apám – Hol hagytad a drága menyasszonyodat? És a lányodat?

Legszívesebben felpattannék a helyemről, földre vinném és addig ütném, míg levegő jut azokba az átkozott tüdőkbe.

- Remélem, életed végéig ebben a ruhában leszel ezen a helyen – mondom színlelt higgadtsággal – A narancssárga igazán megy a szemed színéhez.

Apámnak zöldes szeme van, a ruha narancssárga, én meg nem értek a divathoz és a színpárosításhoz. Most is kopasz akárcsak akkor, amikor utoljára láttam. Arcán nem fogott az idő vas foga, de remélem a börtönben napok alatt éveket fog öregedni és minél többet fog a rácsok mögött rohadni.

- Oh, köszönöm – pillant kezes-lábasára – Errefelé mindenki ezt hordja... De mesélj, hogy van a jövendőbeli menyem?

- Ne merészeld őt így nevezni – szorítom össze fogaim – Ő számomra szent és sérthetetlen.

- Nekem nem – dől hátra kényelmesen.

- Szívem szerint úgy ölnélek meg, ahogy te ölted meg Camille-t. Fejjel lefelé lógatva és úgy eresztenék ólomgolyót a fejedbe – morgom.

- Csak nyugodtan – nevet fel jóízűen – A te szemed is zöld, hozzád is passzolna ez a szín. Ettől nem kell tartanod.

- Egy utolsó rohadék vagy – mondom nyugodt hangon. Nem engedhetem meg magamnak, hogy felidegesítsen – Képes voltál megölni a saját unokádat, csak azért, hogy bosszút állj rajtam. Mire volt ez jó neked? Öltél volna meg engem. Tönkretetted Juliette-t, engem és megölted a lányomat. Miért gyűlölsz ennyire? Miért gyűlölöd ennyire a saját fiadat?

- Mert nem vagy a fiam – ordítja el magát Roger.

Szemeim kikerekednek, a levegő benn szorul a tüdőmben. Ezúttal én vagyok az, aki hátradől a széken, de én a meglepetés erejétől.

- Nem vagy a fiam, te aljas fattyú – folytatja, ezúttal normál hangerőn – Az a ribanc anyád, már terhes volt, mikor elvettem, mert neked apa kellett. Csak Sarina volt az én gyerekem. Téged mindig gyűlöltelek teljes szívemből. De akkor határoztam el, hogy tönkreteszem az életed, amikor anyád elvitte a játékszerem. A te drága kishúgod. Ez pedig a te hibád volt... Anyádat nem volt nehéz eltenni láb alól, de úgy döntöttem aznap este csak őt ölöm meg. Ti szenvedjetek anyátok hiányától. Csak aztán téged és Sarina-t, az a nyamvadt Horan família magához vett. Szerinted komolyan Frank keze volt benne a húgod meggyilkolásában? Komolyan nem gondoltad, hogy én intéztem, hogy az a kis kurva meghaljon? Az a férfi csak túlságosan féltette a családját. Sarina-t volt a legkönnyebb megölni... Emlékszem, amikor éppen megérkezett a kis szerelmével, azzal a Payne gyerekkel... Tudtam, hogy a húgod nem az a szófogadó típus, ezért meg is volt ürügy. Frank egyik maszkos embere, én voltam. Ott voltam, mikor lepuffantották a húgod. És mosolyogva néztem végig. A kis Juliette nővérénél csak bízni tudtam abban, hogy egyszer hibázol a zacskókat illetően. És lám, rögtön az első alkalommal megtörtént. Öröm volt nézni, ahogy leeresztik őt a koporsóban, és rászórják a földet. Azon a temetésen, amelyen te nem lehettél ott. Az a két félnótás nemrég, meg könnyen magára hagyta a kedves menyasszonyod. Nem volt nehéz dolga az embereimnek... Igaz, az eredeti terv az volt, hogy a kis Julie-t tüntetem el a föld színéről, de igaz a mondás; egy gyerek valóban áldás és Isten ajándéka. Nem a menyasszonyod volt a legfájóbb pontod onnantól kezdve, hanem az a fattyú a hasában... Fogalmad nincs róla mennyire jó érzés volt azt a kis szarost elhallgattatni – nevet fel boldogan – Bár Avery nélkül sok minden nem sikerült volna. Az egyetlen lányom, akinek hasznát vettem.

Az imént hallottaktól képtelen vagyok megszólalni. Az ember, aki tönkretette az életemet, és elvett tőlem szinte mindenkit, akit szerettem, nem is az apám. Semmi közöm nincs hozzá, ő mégis gyűlöl azért, amiért megvédtem egy ártatlan kislányt az erőszaktól.

- Na, mi van? – kérdezi lekezelően – Nem gondoltad volna, hogy Avery az én lányom? Ő vérbeli Styles, a vérében van a gonoszság.

- Büszke lehetsz rá – mondom szarkasztikusan.

- Az is vagyok, hidd el. Úgy ugrált, ahogy én fütyültem. Úgy hozta rólatok az infót, hogy azt öröm volt hallani.

- Rohadj meg – köpöm felé a szavakat – Tönkretetted az életem, csak azért, mert nem vagyok a fiad. Egy utolsó aljas féreg vagy. Remélem, a pokol bugyraiban fogsz elégni.

- Legalább találkozok anyáddal, a húgoddal, a volt szerelmeddel és a te drága kislányoddal – mosolyog önelégülten, miközben sorolja azokat az embereket, akiknek halála az ő lelkén szárad – Majd átadom nekik üdvözleted és megpuszilom őket helyetted.

Nem szólok egy szót sem. Felpattanok helyemről, majd két lépéssel megkerülöm az asztalt, és behúzok neki egyet, amitől a padlóra esik. Ahogy kapcsolok, gyomorszájon rúgom, de a következő pillanatban egy őr lefog és kirángat a szobából...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/