Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 1. fejezet

- Jó reggelt, Juliette...

- Te mit keresel itt? – kérdezem hallgatásom után.

- Szeretnék beszélni veled – küld felém egy lágy mosolyt – Esetleg bemehetek?

Veszek egy mély levegőt, majd szélesebbre nyitom az ajtót, hogy bejöhessen. Mikor bejön a lakásba, beteszem a bejárati ajtót, de kivételesen nem zárom be.

- Figyelj, - szólalok meg minden bátorságomat összeszedve – ha meg akarsz ölni, essünk túl rajta.

- Megölni? – kerekednek el szemei – Nem akarlak megölni, Baby.

Válasza kissé meglep, hiszen én pontosan ezt akartam tenni vele néhány napja.

* Visszaemlékezés*

- Szeretlek – sírom, majd meghúzom a ravaszt.

Az utolsó pillanatban azonban meggondolom magam és Harry mellé lövők a padlóra. Látásom elhomályosul a zokogástól és a földre rogyok.

- Képtelen vagyok rá – zokogom és eldobom a fegyvert.

Liam leguggol mellém és magához szorít, míg meg nem nyugszom. Ez idő alatt Harry meg sem szólal, csak figyel engem és a testvéremet...

* Jelen*

- Szeretném, ha újra kezdenénk – suttogja, s néhány lépéssel megszüntetni a köztünk lévő távolságot.

Derekamnál fogva magához húz, én pedig kezeim mellkasára teszem, hogy megtartsuk a kellő távolságot. Elveszek zöld íriszeiben, amelyek most is azonnal megbabonáznak.

- Nem lehet – sóhajtom, s lehajtom fejem.

Egyik kezével elengedi derekam és állam alá nyúlva kényszerít arra, hogy felvegyük a szemkontaktust. Könnycsatornáim nem bírnak tovább ellenállni érzelmeimnek és sós könnyek gyűlnek szemeimbe.

- Miért nem lehet, Baby? – kérdezi elkeseredett hangon.

- Te nem engem szeretsz – suttogom, s eme mondattal leginkább magamat akarom győzködni, hogy minden hozzáfűződő érzelmem eltűnjön a süllyesztőben – Én mindössze McKenna-ra emlékeztetlek. Őt látod bennem, ezért érzed, hogy belém vagy szerelmes. De te a nővéremet szereted.

- Ez nem így van – mosolyog rám – Tisztában vagyok az érzéseimmel – simogatja meg hüvelykujjával arcomat – Néhány éve szerettem McKenna-t, de az már a múlt. Te vagy a jelenem, Juliette.

Egy hét telt el azóta, hogy miattam vége lett a Deliverers ügyleteinek. Liam vett egy lakást, s felajánlotta Sophia-nak, hogy költözzön hozzánk, de ő inkább albérletet vett ki, hogy nekünk legyen időnk megismerni egymást. Mióta tudja, hogy Liam húga vagyok, teljesen másként tekint rám. A féltékenykedő és mindenféle gonoszsággal megáldott Sophia Smith teljesen eltűnt. Megismertem a lány valódi oldalát. Segítőkész, kedves és igazán jólelkű. Néhány dologban a segítségemre volt ebben a pár napban, hogy többet megtudjak a bátyámról.

- Nem – rázom meg a fejem, miközben arcomon legördülnek az első könnycseppek.

- Szeretlek, Juliette – leheli ajkaimra – Nagyon szeretlek.

Mielőtt azonban bármit is tudnék mondani, ajkai lágy táncra hívják enyémeket. Nyelve hamar engedélyt kap a bejutásra. Ajkaink régi ismerősként köszöntik egymást. Kezeivel átkarolja a derekam és az eddigieknél is jobban magához von. Ujjaim hajába vezetem és erősen beletúrok göndör fürtjeibe. Csókunk egy örökké valóságnak tűnő ideig tart és végül a levegőhiány választ el minket egymástól.

- Nagyon szeretlek – suttogja ismételten.

Lehunyom szemeim, s próbálom visszatartani könnyeimet.

- Adj magunknak egy esélyt, Julie – kérlel továbbra is, s homlokát az enyémnek dönti.

Légzésem gyors és szabálytalan, ahogy szívverésem ritmusa is. Lehelete csiklandozza arcomat, de mégis jólesően simogat.

- Szerelmes vagyok beléd, Juliette – töri meg a percek óta tartó csendet – Az életemet adnám érted. Bármit megtennék, hogy boldog legyél.

- Harry... – suttogom nevét

- Este a tömb elé küldetek egy fehér kocsit – mondja – Kilencig várni fog rád. Ha a sofőr egyedül érkezik hozzám... békén hagylak.

Összeszorítom szemeim és mély levegőt veszek. Ő pedig eltűnik a lakásból.

***

20:55. A szívem a torkomban dobog, és az erkélyről szuggerálom a tömbház előtt várakozó hatalmas, fehér limuzint, melyet Harry küldetett értem. A szívem és az eszem élet-halál harcot vívnak. De tudom, hogy csak az egyik győzedelmeskedhet.

- A rohadt életbe – morgom, majd berohanok a szobámba és valami ruhát igyekszem keresni.

Egy halványkék, mégis zöldes beütéssel rendelkező ruha kerül a kezem ügyébe, amelyet tökéletesnek tartok. Amilyen gyorsan csak tudom, magamra ráncigálom és felviszek egy kis szempillaspirált. Előveszek a cipős szekrényemből egy bézs színű magassarkút és felveszem. Az órára pillantok: 20:59.

- Elmentem – kiáltom Liam-nek a bejárati ajtóból, de a válaszát már nem hallom meg.

A cipőm leveszem, hogy gyorsabban leérjek a negyedik emeletről. Ahogy kiérek a tömbház bejárati ajtaján, hallom, ahogy a limuzin motorja felbőg, majd elindul. Odarohanok, és az ablakát kezdem ütni, mire megáll a jármű. Kinyitom az ajtót és bevágódok a hátsó ülésre.

- Juliette Stollene? – kérdezi a sofőr és a visszapillantóból rám mosolyog, de én csak bólintással felelek – Mr. Styles már várja önt...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/