Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

33. fejezet

- Liam nem téved – suttogja, de alig hallom meg szavait...

Ijedten nézek rá, s várom, hogy kinyissa szemeit. Néhány másodperc múlva ez is megtörténik. Tekintetünk találkozik, pulzusom pedig az egekbe szökik. Már-már érzem, ahogy a vér rodeószerűen áramlik ereimben.

- Te hallottad, amit Liam-mel beszéltünk? – kérdezem rettegve a választól.

Bele sem merek gondolni, hogy mi vár rám, ha megtudja, hogy McKenna húga vagyok és hogy milyen ok vezérelt, hogy idejöjjek.

- Nem mindent – rázza meg a fejét – Csak azt, hogy Liam elmondja, hogy szerinte én is érzek irántad valamit. Aztán, hogy részletezi, hogy mindezt miből szűrte le. A szavaiból azonban valahogy arra következtettem, hogy előtte elmondtad neki, hogy te is többet érzel irántam.

Ajkaim elválnak egymástól és számon vett levegőmennyiséggel igyekszem kielégíteni légszomjam. A fülemben érzem szívdobogásom.

- Jól gondolom, Virágszálam? – simít végig arcomon.

Megszakítom a szemkontaktust és tetoválásait tűntetem ki figyelmemmel. Ő azonban az állam alá nyúl és gyengéden kényszerít, hogy ránézzek.

- Szóval...?

Mély levegőt véve válaszolok:

- Igen – bólintok – Jól gondolod.

Harry boldogan felnevet, és magára húzva megcsókol. Szeretnék lemászni róla, hiszen egész testét kék, zöld és lila foltok díszítik, nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Nyelve azonban pillanatok alatt utat tör számba, ami elfeledteti velem minden gondolatom. Csak rá tudok figyelni, és a csókjára. Kezeimmel hajába túrok, míg az övéi hátamon járnak, s fenekem markolják. Beleharapok alsó ajkába, mire egy férfias morgást hallat. Ajkaim levezetem nyakára és lágy csókokkal hintem be bőrét.

- Teljesen kikészítesz – morogja.

- Nem akarok fájdalmat okozni – sóhajtom, és próbálok lemászni róla, de ő továbbra is fogva tart.

- Én viszont bármilyen fájdalmat elviselek érted – csókolja meg a homlokom.

- Én viszont ezt nem akarom – nevetek fel és végül legördülök forróságot árasztó testéről.

Harry fájdalmas arccal oldalára fordul, ami miatt lelkiismeret furdalást érzek, hiszen miattam forgolódik.

- Aludjunk – mondom lágy hangon – Holnap nekem szállítanom kell.

- Aminek cseppet sem örülök – sóhajtja – De az én csajom egy önálló személyiség, akinek nem számít a pasija véleménye. Ezt pedig el kell fogadnom.

Sokkolva hallgatom szavait, miszerint a csaja vagyok. Valószínűleg arcomra is kiül a meglepettség, hiszen Hazz jóízűen felnevet.

- Mi ez az ábrázat? – kérdezi.

- Csak... meg... meglepődtem – dadogom, mint egy első szerelmét megélő tini – Szóval... a... a csajod vagyok?

- Így van – bólint elégedetten.

- Nekem nincs is beleszólásom? – tettek duzzogást és felülök az ágyon.

Eme tettem azonban megbánom, mivel Hazza is hasonló képpen cselekszik, s ismét látom arcán a fájdalmas grimaszokat.

- Nincs – rázza meg a fejét büszkén – Szerelmes vagyok beléd, ahogy te is belém. Ezen nincs mit szépíteni.

- Mondd ki még egyszer – suttogom könnyes szemekkel.

- Szerelmes vagyok beléd – leheli ajkaimra, majd ismét egy forró csókban forrunk össze.

A csók hevében lejjebb csúszok az ágyon és újra fekvő helyzetben találom magam. Ezúttal azonban Harry fekszik rajtam és kezei minden porcikámon jelen vannak. Tarkóját cirógatva vonom magamhoz a lehetetlennél is jobban.

- Szeretlek – válik el tőlem eme szó erejéig.

Gyűlölöm magam, amiért szeretem őt. S gyűlölöm őt is, amiért szeretem őt. Nem lett volna szabad beleesnem abba a hibába, hogy gyengéd érzelmeket kezdek táplálni iránta. De ahogy Liam-nek is mondtam; a szívemnek nem tudtam parancsolni.

Csak bízni tudok abban, hogy McKenna megbocsát nekem, a dolgok alakulása miatt. Hogy továbbra is én leszek a Hercegnője és vigyáz rám odafentről.

Az árulásom ellenére imádom a nővérem. Ő volt a legjobb testvér és barátnő, akit egy lány valaha is kívánhatott magának. A hat év korkülönbség ellenére igazán jó testvérek voltunk. Mindent elmondhattam neki, ahogy ő is nekem. Fiatal korom ellenére nagyon is érett voltam, hiszen hamar fel kellett nőnöm miután magunkra maradtunk az árvaházban. Amint tudott, Kenzie kihozott onnan és együtt éltünk. Még ezt a mocskos munkát is elvállalta csak legyen mit ennem.

Az emlékek hatására ismét elsírom magam, aminek igyekszek nem hangot adni. Néma zokogásba kezdek, amit Harry azonnal észrevesz, és elválik ajkaimtól.

- Miért sírsz, Baby? – kérdezi ijedten.

- Semmiért – felelem, és letörlöm a könnyeim – Ezek örömkönnyek – hazudom.

- Biztos?

- Biztos – felelek – Szeretlek – csókolom meg lágyan – De most már aludjunk. Jó éjt!

- Jó éjszakát, Baby – von a mellkasára, ahol perceken belül elnyom az álom...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/