Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 19. fejezet

- Juliette Stollene...

Nevem hallatára hátrafordulok. Egy szőke, göndör hajú lány áll előttem, de Zach és Tim azonnal elém állnak.

- Erre semmi szükség, fiúk – mondom és magam mellé utasítom őket.

- Te jó ég, tényleg te vagy az? – ujjong a lány.

- Igen, én vagyok – felelem – De ne haragudj, ismerjük egymást?

- Meg sem ismersz? – kérdezi némi szomorúsággal a hangjában, mire csak nemlegesen megrázom a fejem – Céle Hudson – kicsit sem ismerős a név, és továbbra sem tudom ki ez a lány – Ne haragudj, te nem ezen a néven ismertél. Céleste Taysoon vagyok. Legjobb barátnők voltunk az árvaházban.

Szemeim kikerekednek és eltátom a számat. Hihetetlen, hogy alig hasonlít a gyerekkori önmagára. Akkori barna haja teljesen feledésbe merült, és az akkori lágy hullámokból, mára dauerolt hajkorona vált. Arca természetes vonásait a smink rejti el a kíváncsiskodó tekintetek elől. Öltözékéből látszik, hogy szereti megmutatni testi adottságait.

- Uramisten – kapom szám elé végül a kezem – Céleste.

A lánnyal egyszerre indulunk meg a másik felé és egymás vállára borulunk. Annak ellenére, hogy már sehol nincs az aprócska és törékeny Céleste, aki a barátnőm volt, melengeti a szívemet, hogy újra látom őt. Fájdalmas gyerekkorom volt, mégis megvannak azok a személyek, akik széppé varázsoltál az árvaházban elöltött napjaimat.

- El sem hiszem, hogy ennyi év után újra látlak – hitetlenkedik Céleste, miután elvállunk egymástól – És látom nagyon jól vagy – mutat mosolyogva a kerekedő pocakomra.

- Hát igen – bólintok, ezzel is jelezve, hogy mindkét dologban egyetértek vele – Hihetetlen, hogy ismét találkozunk. Mi újság van veled?

- Néhány napja jöttem haza Mauritius-ról – legyint egyszerűen – Három hetet voltam ott. Két hónapja kezdtem dolgozni apám cégénél, de úgy éreztem, hogy kijár a pihenés.

Szavai nem kicsit sokkolnak le. Céleste-ből egy teljesen elkényeztetett plázacica vált, akinek büdös a munka. Nagyjából öt hét munka után, három hét pihenés. Nem tetszésem és ledöbbenésem nem mutatom ki, hiszen egykoron legjobb barátnők voltunk.

- Nahát – nyögöm ki végül – Akkor bejött neked az élet.

- Hát igen – nevet fel elégedetten – De, hogy te kismama vagy. Elképesztő.

- Miért? – kérdezem egy műmosollyal az arcomon, és kezem a hasamra simítom, mivel a pocaklakó kislányom eléggé belejött a rugdalásba.

- Ne érts féle, – kezdi –de én biztos nem szülnék ilyen fiatalon. Teljesen kimenne a formából a testem. Elhíznék, megnyúlna a bőröm és már tudnám visszanyerni a mostani alakom. Éjjel-nappal gyereksírást kellene hallgatnom, ahelyett, hogy buliznék.

- Nem mindenki egyforma – mosolygok keserűen – És nekem ennyi áldozatot teljesen megér, a kislányom.

- Lányod lesz? – lágyul meg hangja, és eltűnik belőle a nagyzás – Gratulálok, Julie. Remélem igazi csajszit faragsz belőle.

Hát olyat, mint te biztosan nem.

- Ahhoz az apukájának is lesz egy-két szava – fogalmazok finoman és fedezve valódi gondolatom.

- Nem beszélgetünk máshol? – kérdezi – Mondjuk nálatok. És akkor megismerhetném a híres-neves apukát.

Céleste túlságosan átlátszó. Egyértelmű számomra, hogy csak arra kíváncsi, hogy milyen környezetben élek. Azt azonban nem vonom kétségbe, hogy meg akarja ismerni Harry-t. Valószínűleg fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy ki az a férfi, akitől várandós vagyok.

- Rendben – egyezek bele végül – Befejezem a vásárlást és mehetünk is.

- Én megvárlak a bolt előtt – mutat a kijáratra – Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen pici boltokhoz.

Amint Céleste eltipeg a magassarkújában Tim és Zacharias egyszerre hajolnak le füleim mellé.

- Teljesen kirázott a hideg ettől a csajtól – mondja Zach.

- Derítsd ki a telefonszámát, szívesen megdönteném – súgja Tim.

***

A házunkhoz érve Tim egyből a garázsba viszi az autót, és mindhárman ott is szállunk ki a járműből. Tim önként és dalolva vállalja, hogy bekíséri a házba Célestet, míg Zach segít behordani a táskákat, ami annyit takar, hogy ő cipekedik, nekem pedig annyit enged, hogy a kistáskámat hozzam.

Mire mi beérünk a házba Zacharias-szal, addigra Tim is beér Céleste-tel. A szőkeség elámulva néz körbe a hatalmas házban. Gondolom teljesen másra számított, talán egy belvárosi lakásra. Ennek ellenére egy külvárosi – számomra – palotát kapott.

- Ez óriási – tátja el a száját meglepetten – És lenyűgözően gyönyörű.

Időm nincs válaszolni, mivel hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Amint megpillantom Harry-t, felé veszem az irányt, mit sem törődve Céleste-tel.

- Megjöttem, Baby – kiáltja el magát a szokásos módon.

- Itt vagyok, mögötted – nevetem el magam.

Amint megfordul, magához von, és köszöntés képpen egy szenvedélyes csókban részesít.

- Hiányoztál, Baby – leheli ajkaimra – Alig vártam, hogy hazaérjek.

- Ezzel nem vagy egyedül – mosolyodok el pirultan.

- Julie, be sem mutatsz a párodnak? – sétál mellém Céleste...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/