Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 21. fejezet

Harry karjaiban feküdve a nyugalom teljesen egészében elárasztja testemet, lelkemet és elmémet. Oly' rég voltunk már együtt a szerelem édes beteljesülésében. Mikor hosszú percekkel ezelőtt testünk újra eggyé vált, a mennyországban éreztem magam. Úgy éreztem nem jöhet semmi rossz az életünkbe, és a boldogságunk örökké fog tartani.

És minél tovább szeretném megtartani magamnak ezt az illúziót. Fejem Harry mellkasán pihen, így hallom szívverésének ritmusát. Nincs is számomra gyönyörűbb melódia, mint a kislányom és a vőlegényem szívdobogása. A legnagyobb boldogságot ők jelentik számomra.

Szívfájdalmam azonban mégis nagy. Minél inkább közeledik a babánk születése, annál inkább hiányzik a nővérem. Szörnyű belegondolni, hogy ő soha nem élheti át azt a csodát, hogy egy kisbaba növekszik a szíve alatt. Nem érezheti a gyermeke mozgolódását és rugdosását. Nem közölheti a kedvesével, hogy várandós, nem törheti a fejét azon, hogy milyen nevet adjon a kisbabájának.

- Min töröd azt a csinos kis fejecskéd? – zökkent ki Hazz gondolataim világából.

- Csak McKenna-ra gondoltam – mondom elkeseredve.

- Vigyáz rátok odafentről – simogatja hátamat.

- Annyira hiányzik – mondom elhaló hangom.

Harry felém fordul, én pedig hozzá bújok. Férfias illatát mélyen magamba szippantom. Parfümjének illata teljesen megbódít. Hormonjaim eleve nincsenek takarékon, de ezzel csak még inkább beindít. Felkúszok a nyakához és lágy csókokkal hintem be a területet, mire egy férfias morgást hallat. A hátára döntöm és ráülök csípőjére. Hímtagja szinte azonnal éledezni kezd, ami különösen jól esik, főleg így terhesen és növekvő hassal.

- Csak nem szeretnél még egy menetet? – nyögi ki nehezen.

- Probléma? – kérdezem csintalanul és csípőm mozgatni kezdem.

- Egy cseppet sem, Baby – tapad ajkaimra egy forró csók kíséretében.

Ajkaink a már jól ismert táncot lejtik és régi ismerősként köszöntik egymást. Kezei hamar megtalálják melleimet, amik szintén megnőttek az elmúlt hónapokban. Ujjaimat hajába túrok és a csók hevében beletúrok.

- Megőrjítesz, te nő – mormogja a vágytól rekedt hangján.

- Te sem panaszkodhatsz – mosolygok és gyorsabban kezdem mozogatni csípőm.

A következő pillanatban azonban Harry telefonja eszeveszett csörgésbe kezd. Elszakadok vőlegényem ajkaitól, ő pedig dühösen megszólal:

- A kurva életbe – csap a mellette lévő párnára – Máskor nem is tudnának hívni, csak akkor, amikor éppen du...

- Rendben, értem – tapasztom kezem szájára és nevetni kezdek.

Az éjjeliszekrényhez hajolok és elveszem a telefonját. Azt azonban nem nézem meg, hogy ki hívja, hiszen semmi közöm nincs hozzá. S talán jobb is, ha nem tudok róla. Harry elveszi tőlem a mobilját és fogadja is a hívást.

- Mit akarsz? – kérdezi dühösen – Nem, már megmondtam, hogy a jövő pénteki az utolsó... Ember, családom van, ők fontosabbak, mint a te ügyeid... Te pedig remélem azzal vagy tisztában, hogy nem rettenek vissza semmilyen eszköztől, hogy elhallgatassalak... Nem érdekel Peter. Megmondtam, hogy kiszállok – azzal kinyomja a telefont és a földre hajítja.

Kezeibe temeti arcát, amely vörös színben pompázik dühe miatt. Idegesen hajába túr, majd újra rám néz, és ujjaival cirógatni kezdi oldalamat.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezem lágy hangon.

- Akarsz róla tudni? – formálja át a kérdést nyugodt hangon.

- Csak amennyi publikus – felelem.

Harry megfogja a takarót és rám teríti, nehogy megfázzak. Kezeim mellkasára vezetem, és nyugtatólag simogatni kezdem azt.

- Közöltem Frank-kel és Peter-rel, hogy kiszállok – mondja – Frank nem volt elragadtatva, de túlságosan a szívébe loptad magad, így elfogadta. De Peter nem hajlandó ilyen könnyen beletörődni.

- Ő az, akivel a szervkereskedelmet bonyolítjátok?

- Igen – bólint.

A szívem örült módon kalapálni kezd és szaporábban veszem a levegőt.

- Mi lesz akkor, ha olyan módszerekhez akar majd folyamodni, mint apád? – kérdezem reszketve.

- Peter nem tudna embert ölni – feleli – Ahhoz túl gyáva. De több pénzt hozok a konyhára, mint a többi embere együtt véve. Százezrektől, millióktól esik el, azáltal, hogy kilépek.

- Miért kellett belekeveredned?

- Tudom, idióta voltam – mondja – De csak az járt a fejemben, hogy több pénz jön a konyhára. Valamiből pedig el kell tartani a gyerekünket.

- És nem lett volna jobb egy olyan munkát vállalni, mint mondjuk a bátyám? – kérdezem kétségbeesve.

- A bátyád egy irodában ül egész nap és papírokat rendezget, meg tárgyalásokra megy – sorolja – Ez nem nekem való.

- És a börtön neked való? – kérdezem felháborodva.

Harry-nél ez a mondat rendesen betalál és látom rajta, hogy fájnak neki szavaim. Nekünk akart jót azzal, hogy több pénzt, hogy haza, mégis rengeteget árt.

- Igazad van – leheli – Sajnálom, hogy ilyen életet adtam neked. Azt kellett volna szem előtt tartanom, hogy biztonságban tudjalak titeket. S talán éppen ezzel taszítalak el magamtól – mondja – De remélem, nem vonod kétségben a szerelmemet. Ti vagytok nekem a legfontosabbak... 

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/