Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 8. fejezet

Juliette arcán megannyi érzelem suhan át, mégis egyetlen dominál mindközül. Ez pedig a kétségbeesés. Arcát tenyereibe temeti, mellkasa pedig rohamosan gyorsan emelkedés és süllyed. A levegőt minden alkalommal élesen szívja be és felületesen fújja ki.

- Juliette – suttogom nevét ijedten – Mi a baj, Baby?

- Nem lehetek terhes – mondja hisztérikusan – Az nem lehet...

Az ajtó kinyílik és Liam lép be rajta, Sophiával kéz a kézben.

- Sziasztok – köszönnek mindketten – Hogy vagy, húgi? – kérdezi Payne.

- Terhesen – sírja Julie – Gyereket várok, bátyus.

- Tudom – suttogja.

- Ennyit az eseményutániról és a fogamzásgátlókról.

Miután Juliette-nek eseményutáni tablettára volt szüksége, elmentünk orvoshoz és egy vizsgálat után kapott fogamzásgátlót.

- Az eseményutáni – motyogja hitetlenül szerelmem.

- Az nem ludas, Baby – simogatom kezét – Sophia-ék is szedték és nincs bajuk.

- Ők nem szedték, Harry – köszörüli a torkát Liam – Egyszer sem adtunk nekik. A tabletták fogytak, ez igaz. De nem mertünk nekik adni, mivel feketén szerezted be. Fogalmunk sem volt mi lehetett benne.

*Juliette szemszöge*

Amint Liam befejezi mondandóját, Harry kiviharzik a szobából, így egyedül maradok a testvéremmel és a barátnőjével. S a kisbabámmal...

Reszkető kezem a hasamra simítom és próbálom felfogni, hogy valaki van odabent. Egy élőlény növekszik bennem. Egy olyan emberke, akit én – talán – sosem akartam. Könnyeim versenyt futnak arcomon, egészen a nyakamig, s onnan mellkasomig.

- Jól vagy? – küld felém Sophia egy biztató mosolyt, és leül az ágyra, a bal oldalamra, míg Liam a jobbomon foglal helyet.

- Nem igazán – suttogom.

- Gondolom nem számítottál rá – sóhajtja Liam, mire csak megrázom a fejem – Nem is gondoltad, hogy állapotos lehetsz? Nem voltál rosszul?

- Két reggel hánytam és szinte mindig hányingerem volt, de ezt betudtam annak, hogy kikészült a gyomrom a szállításoktól. És annak, hogy a rendőri ellenőrzések miatti idegesség sem tett jót. De erre a legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam.

- Rémálom? – képed el Sophia – Nem szeretnéd a babát?

- Fogalmam sincs – sírom – Sosem gondoltam arra, hogy családom legyen. Mindig is egyedül képeltem el a jövőm. Soha nem tudtam belegondolni abba, hogy valaki belém szeret, vagy elvesz feleségül... Erre most itt fekszek egy kórházi ágyon, a testvéremmel és a lánnyal, aki remélhetőleg hamarosan a sógornőm lesz. Az ujjamon egy eljegyzési gyűrű, a pocakomban egy kisbaba, attól a férfitól, akit a világon mindenkinél jobban szeretek – nevetek fel keserűen.

***

Már délután 2 óra is elmúlik, mire Harry visszatér hozzám, a kórházba. A délután folyamán beszéltem az orvossal, aki azt mondta, hogy csak holnap mehetek haza. Liam és Soph néhány perce lementek a büfébe, hogy egyenek valamit, mivel én már kaptam vacsorát, de hozzá sem nyúltam. Túlságosan kivagyok ahhoz, hogy enni tudjak.

- Hol voltál? – rivallok Harry idegesen – Már aggódtam miattad.

- Fred-nél voltam – feleli – Tőle vettem anno az eseményutánikat. Kíváncsi voltam mit is vettem valójában – kérdőn pillantok rá – Addig húzta az agyam, amíg ki kellettem verni belőle az igazat. De legalább megtudtam, hogy valójában egyszerű C-vitamint vettél be. Szóval biztos vagyok benne, hogy akkor lettél terhes, amikor először szeretkeztünk.

- C-vitamint? – kérdezem sokk hatása alatt, de Styles csak bólint.

- Igen – bólint – Hülye voltam, amiért hittem annak a senkiházinak. El kellettelek volna vinni egy normális orvoshoz, aki felírta volna a gyógyszert. Akkor most nem itt tartanánk.

- Most már mindegy – sóhajtom lemondón – A pici már megfogant.

Harry arcán egy boldog mosoly jelenik meg. Kezét lassan felemeli és lehúzza rólam a takarót, annyira, hogy szabaddá tegye a hasamat. Feljebb hajtja a felsőm, és simogatni kezdi. Szemeiben mintha könnyek jelennének meg.

Nagyon jó így látni Harry-t. Boldogan. Mégsem tudom elképzelni magam nagy hassal, vagy kisbabával a karomban. Nem látom magam anyaként. Attól tartok az nem én lennék...

- Min gondolkozol ennyire? – töri meg a csendet Hazza.

- Nem érdekes – hajtom le a fejem, miközben ő nem veszi le a kezét pocakomról.

- Gondolkodtál a picin, igaz?

- Igen – bólintok nehezen – Így van.

- A hangod nem árul semmi jót – motyogja elkeseredetten – Nem szeretnéd őt, ugye?

Az arcára kiülő végtelen szomorúság képes lenne a legmélyebb szakadékba taszítani. A fájdalom a szívem és a lelkem mardossa.

- Nem – rázom meg a fejem – Nem szeretnék kisbabát – szipogom.

- Soha? – kérdezi némi reménnyel a hangjában.

- Fogalmam sincs – rántom meg a vállam – Csak azt tudom, hogy őt nem akarom... Most nem.

- Értem – sóhajt búskomoran, majd feláll az ágyamról és újra magamra hagy...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/