2. évad - 10. fejezet

6.7K 303 43
                                    

Azt a földöntúli boldogságot, amelyet Harry arcán látok, sosem fogom elfelejteni. Az ő boldogsága pedig engem tesz boldoggá.

- És mi legyen neve? – kérdezi izgatottan Harry.

- Szívem, - nevetek fel – még azt sem tudjuk kisfiú lesz-e vagy kislány. Ezen még ne gondolkodjunk szerintem.

- Jó, jó – bólogat – Igazad van. Csak annyira izgatott vagyok. Tegnap reggel még azért izgultam, hogy mi lesz kettőnkkel. Most pedig már azt is tudjuk, hogy egy csöppség fog szaladgálni a lakásban a közeljövőben... Annyira szeretlek, Baby.

- Én is szeretlek – hajolok ajkaira egy csók reményében, amit nem rest megadni nekem.

A bátyám időközben felhívja Niall-éket, hogy közölje velük a hírt. Nem telik el negyed óra, majd a kórházi szobában megjelenik az egykori Deliverers minden tagja, párjukkal az oldalukon. A szobát azonban csak most veszem igazán szemügyre.

A falak, talán a létező legvilágosabb kékre vannak festve, és nagyjából egy méter magasságig csempézve van a fal. Az ajtó rögtön az ággyal szemben található. A nekem jobbra található falon van az ablak, amely nagyobb, mint amekkorára számítana az ember. Nagyjából az első emeleten lehetek, de igazság szerint fogalmam sincs. Az ágy végénél, jobbra, van egy ajtó, amely ha jól gondolom, a mosdóba vezet. Rögtön az ágy mellett mindkét oldalon egy-egy szekrény. Jelenleg csak az egyiken található három szendvics és négy üveg víz. A szobában jellegzetes kórház szag van, amit sosem szerettem.

- Gratulálok, Nessa... vagyis Juliette – javítja ki magát Eleanor – Csak már megszoktam a Vanessa-t.

- Ezzel nem csak te vagy így – mosolyog Niall – Nem bánnád, ha nekünk Vanessa maradnál?

- Nagyon szeretnétek? – kérdezem, bízva a nemleges válaszban.

- Én igen – sóhajt El – Így ismertelek meg, így kedveltelek meg.

- Egyet értek – mondja Niall – Mit mondasz, csajszi? Maradhatsz nekünk Vanessa?

A szemükben megbújó gyermeki vágyakozás teljesen levesz a lábamról.

- Rendben – adom be a derekam – De csak kettőtöknek.

- Köszönjük – ugrik a nyakamba Eleanor baloldalról, hiszen jobbról még mindig Harry ül mellettem és simogatja a hasam.

- Egyébként hogy vagy? – kérdezi Louis – Testileg és lelkileg is.

- Testileg kicsit furcsán érzem magam – felelem – Elvégre nem is gondoltam rá, hogy várandós lehetek. De egy baba növekszik bennem. Ez pedig lelkileg kicsit sok nekem. Főleg, hogy Harry apja el akar tenni minket láb alól. Már nem csak a vőlegényem miatt kell aggódnom, hanem a kisbabánk miatt is.

- Értetek tűzbe megyek, ha kell – mondja magabiztosan Harry – Az életem adnám értetek.

- De reméljük, nem kell – feleli helyettem Louis – De szerintem ezzel nem csak Harry van így. Liam is bármelyik pillanatban feláldozná magát értetek.

- Ahogy mondod, haver – veregeti hátba Liam Louis-t – A húgomért, az unokahúgomért vagy unokaöcsémért és a szerelmemért mindent. Ahogy a nevelőszüleimért is megtennék bármit. A család a minden.

- Ezzel egyetértek – feleljük mindannyian.

- Egyébként, – veszi vissza a szót a bátyám – arra gondoltam Julie, hogy lenne-e kedved megismerni a szüleimet? Sophia-val a jövő héten meglátogatjuk őket. Velünk jönnél?

Liam kérdésére abszolút nem számítottam. Eddig úgy gondoltam, hogy nem akarja, hogy megismerjem azokat az embereket, akik felnevelték őt. Most mégis megtisztelve érzem magam, mégis megrémít, hogy be akar nekik mutatni.

- Tudnak rólam? – kérdezem – Tudják, hogy van egy húgod?

- Nem csak rólad tudnak – feleli – McKenna-t ismerték is. Nagyon szerették őt, akárcsak engem. És biztos vagyok benne, hogy téged is imádni fognak. Ők már nagyon szeretnék megismerni a híres-neves Juliette Stollene-t, akiről már oly' sokat meséltem nekik.

Szemeimbe könnyek szöknek, hogy ismeretlen emberek mennyire vágynak arra, hogy megismerjenek engem. Ellentétben a szüleimmel, akik az évek során még csak meg sem próbálták velem vagy a testvéremmel felvenni a kapcsolatot. Egy könnycsepp legördül arcomon, de makacsul le is törlöm azt. Azok a fránya hormonok...

- Ha tényleg ezt szeretnéd, – kezdek bele – akkor veletek megyek. De egy dolgot szeretnék kérni.

- Mi lenne az?

- Hogy Harry is velem jöhessen. Elvégre ő a gyermekem édesapja és remélhetőleg minél előbb a férjem lesz – mondom Liam-nek.

- Ezzel nem lesz gond – mosolyog a testvérem – Harry-t középiskolás korom óta ismerik a szüleim, mióta Niall családjával ideköltöztek. El lesznek ragadtatva, hogy ti egy pár vagytok.

- Rendben – sóhajtom megkönnyebbülten – Veletek megyünk.

- Köszönöm, húgi – simogatja meg a lábam Liam.

Harry új telefonja eszeveszett rezgésbe kezd a zsebében – bár fogalmam sincs honnan szerezte. Kiveszi nadrágja zsebéből a készüléket, majd feloldja és valamit pötyög rajta. Arckifejezése semmi jót nem sejtet.

- Mi történt, Szívem? – kérdezem azonnal.

- Megint az apám – morogja.

- Mit írt? – kérdezi ezúttal Liam.

- Hogy vigyázzak a menyére és az unokájára, mert roppant szomorú lenne, ha tragédia történne...


/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/

Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]Where stories live. Discover now