Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

16. fejezet

- Kérlek, Juliette nyisd ki az ajtót – kérlel továbbra is – Juliette...

A levegő a tüdőmben szorul, vér megfagy az ereimben, a szemeim kikerekednek és elönt a határokat nem ismerő félelem. Liam Payne tudja a valódi nevem. Az a Liam Payne, aki Harry embere. Nekem végem.

Már-már idegtépő lassúsággal elfordítom az engem biztonságban tartó ajtó kulcsát. Ahogy a zár kattan Liam lenyomja a kilincset és résnyire nyitja az ajtót. A keletkezett résen kinézek rá. Szemeim ölelő könnyfátyol már nem csak a sértettség szülötte, hanem a bizonytalanságé és félelemé.

- Azt hiszem beszélnünk kell - suttogja elhalt hangon.

Alig láthatóan bólintok, majd kitárom annyira az ajtót, hogy Liam kényelmesen bejöhessen. Ahogy elég távolságra kerül, becsukom az ajtót, azonban a bezárására már nincs bátorságom.

- Inkább üljünk le – suttogja és helyet foglal az ágyamon, s megütögeti maga mellett az ágyneműt.

Mint egy hűséges öleb, szót fogadok neki és leülök mellé. Mellkasa neki is gyorsan emelkedik és süllyed. Szívdobogása bizonyára felgyorsult és pulzusszáma is megemelkedett. Csokoládébarna szemei szüntelenül engem pásztáznak.

- Honnan tudod a valódi nevem? – teszem fel dadogva a kérdést néhány némaságban eltöltött perc után.

- Juliette...

- Ne – rivallok rá –Csak felelj a kérdésemre – nézek a szemébe reménytelenül.

- Tudom, hogy fogod elhinni, amit mondok, de hidd el, nem hazudok neked – mondja, s egy mély levegő után megkapom a választ – A bátyád vagyok.

A hallott szavak teljesen sokként érnek. Friss oxigén után kapkodva már nem tudom visszatartani sós könnyeim áradatát. Akár a hegyoldalon lesikló snowboardosok. Akadályt nem ismerve gördülnek le arcomon.

- A bátyám? – kérdezek vissza hitetlenül.

- Igen – bólint egy lágy mosoly kíséretében.

- Az nem lehet – rázom meg a fejem és ujjaim a halántékomra nyomom – Nekem nincs bátyám.

- De igen van – bólogat, bizonygatva igazát – Ahogy McKenna-nak is volt.

Az erkélyajtóhoz sétálok és óráknak tűnő percekig a sötétedő égboltot tüntetem ki figyelmemmel, ahogy horizontján megy le a Nap, ezzel vöröses narancssárga színezetet adva az egyhangú kékségben pompázó égboltnak. A távolban néhány madár repül a naplementében.

- Hogy lehetséges ez? – fordulok hátra Liam felé, aki még mindig ott ül, ahol hagytam.

Kérdésem hallatán elém sétál és magával húz az ágyra. Talán tényleg jobb, ha ülök.

- Anyánk 23 évesen esett velem teherbe. Egy egyéjszakás kaland eredményeként jöttem a világra. Neki azonban nem volt pénze, amiből fel tudott volna nevelni, a nagyszüleink pedig már nem voltak mellette. Miután megszült beadott abba az árvaházba, amelybe később titeket is – meséli – Két hét elteltével azonban örökbefogadott a Payne házaspár, akik sajátjukként neveltek fel és szerettek. 12 éves voltam, mikor elmondták az igazat. Ám én mégsem tudtam haragudni rájuk. Tanítattak, ételt és italt tettek elém, játszottak velem és mindezek felett, szerettek, ápoltak mikor beteg voltam és törődtek velem. Mai napig a szüleimnek tekintem őket. De 19 évesen mégis kutakodni kezdtem a családom után. Nyolc hónap után sikerült rájönnöm arra, hogy kik a szüleim és, hogy van két húgom, akik ugyanarra a sorsra jutottak, amire én.

- Szóval tudtad ki vagyok, mikor idejöttem. És Kenzie-ről is tudtad – gondolkodom hangosan.

- Igen – sóhajtja.

- McKenna tudta?

- Tudta – bólint – Bár ő csak fél év itt töltött idő után tudta meg. Ellenben veled, aki pár nap után.

- Miért nem mondta el? – kérdezem sírva a... a bátyámat.

Magához ölelve kezdi simogatni hátam, s egy puszit ad homlokomra.

- Meg akart óvni ettől a világtól. Kenzie minden erővel azon volt, hogy biztonságban tudjon téged.

- Mégis itt vagyok, – szorítom magamhoz – és Harry kurvájának a szerepében tündöklöm.

Liam nem felel. Hősiesen tűri zokogásom, amelyet a csalódottság, az öröm és a szeretet hozott létre. Mennyivel könnyebb lett volna minden, ha évekkel ezelőtt tudomást szerzünk Liam létezéséről. Akkor McKenna talán ma is élne.

- És honnan tudtad, hogy én vagyok a húgod? – bújok hozzá.

- Kenzie rengeteget mesélt rólad. Azért is tudtam, hogy te vagy Juliette, mivel sok fényképet mutatott rólad. McKenna roppant büszke volt rád és nagyon szeretett – ad ismét egy puszit – A nővéredet pedig azért ismertem meg, mert követtem, azután, hogy kijöttetek az árvaházból. Téged azonban nem biztos, hogy megismertelek volna. Rengeteget változtál és azóta csak még gyönyörűbb lettél.

- Várj, – engedem el nyakát a következő pillanatban és elhúzódom tőle – te tudtad, hogy a testvérünk Harry miatt halt meg és nem tettél semmit.

- Tudtam, hogy meg fogsz jelenni egy napon – feleli sejtelmesen – Közted és a testvérünk között túl nagy volt a testvéri kapocs, hogy ne bosszuld meg a halálát. Most pedig ezt együtt fogjuk véghezvinni.

A szívem mélyén kételkedem szavaiban. De mindezt betudom annak a sokkos állapotnak, ami jelen pillanatban uralkodik felettem.

- Van egy bátyám – nyögöm ki a boldogságtól nevetve.

-Bizony, hogy van – tör ki kacagásban Liam – És mindent meg fogok tenni, hogyHazz ne bánthasson téged. Szeretlek Húgi, és megvédelek, akár az életem áránis!