Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

19. fejezet

A raktárba vezető út síri csendben telik. Harry vezet, mellette az anyósülésen pedig a bátyám ül, míg én hátul Avery-vel. Niall és Louis pedig a másik furgonnak jönnek Sophia-val és Eleanorral. Leginkább biztonsági okokból nem ültettek Sophia-val egy autóba. Félő volt a lány ismét nekem esik. A raktár felé menet kiskori emlékek sokaságát idéztem fel magamban.

McKenna már kiskorában is elképesztően gyönyörű kislány volt. Tengerkék szemei mindenkit lenyűgöztek. Nagyjából három éves koráig szőke haja volt, amely azután bebarnult neki. Mindig sovány testalkattal volt megáldva, mint egy igazi modell. Talán ha nem keveredik bele ebbe a mocskos világba, sokra vihette volna. De neki a sors nagykönyvében más volt megírva. Az, hogy a 25. életévét már nem éli meg.

*Visszaemlékezés*

Már tizenkettőt aludtam. De anya és apa még mindig nem jött vissza. A tesómmal hagytak minket itt az árvaházban, de azt hittük, hogy ha végeztek a bevásárlással visszajönnek értünk. McKenna azt mondja legyünk jók és akkor biztos visszajönnek. És én jó is vagyok. De a tesóm nem mindig.

A szobában, ahol alszunk másik 8 gyerek is van. Az egyik lánnyal McKenna nagyon sokat játszik és valamikor rosszalkodnak is. És még ő mondja nekem, hogy viselkedjek jól. Ha anyuék visszajönnek értünk és hazamegyünk, tuti, hogy beárulom őt.

- Juliette, nem jössz játszani? – kérdezi az egyik kislány a szobából.

Talán öt éves lehet. Én négy éves vagyok, szóval értek az ilyesmihez. Vörös haja lófarokba van fogva, és szeplős az arca. Szeme nagyon szép kék neki is, akárcsak McKenna-nak.

- Mit játszol? – kérdezem.

- Babázok a Barbie házban – mutat Barbie és Ken házára.

- Jó, megyek – nevetek és leugrom az ágyról, majd odafutok a babákhoz.

***

A kislány neve Céleste és már nagyon sokat aludt itt. Azt mondta ő nem is emlékszik az anyukájára és az apukájára és az is lehet, hogy nincsenek neki. Ami furcsa, mert mindenkinek van anyukája meg apukája.

- Juliette, Céleste – jön be a szobába Carla néni – gyertek ebédelni.

Carla néni nagyon kedves. Sokat játszik a gyerekekkel, akiket itt hagytak a szüleik. Azt mondta, hogy neki nem lehet kisbabája. Felajánlottam neki, hogy adok egyet a szobánkból, de nem kért.

***

Aztán a napok villám gyorsan teltek. Egyre többet aludtunk abban a szobában és az napokból lassan évek lettek. S idővel rá kellett döbbenünk McKenna-val, hogy anya és apa nem jön vissza értünk, hiába leszünk jó gyerekek.

*Jelen*

Ahogy megáll az autó a raktár előtt visszatérek az emlékek világából, s arcomról letörlöm a könnyeket. Kiszállok a furgonból és a többiekkel bemegyek abba a raktárépületbe, amelyhez néhány nappal ezelőtt még taxi hozott.

- Minden rendben? – szegeződik mellém Liam – Jól vagy?

- Persze – erőltetek magamra egy mosolyt – Minden oké.

- Este beszélünk – ad egy puszit a halántékomra, míg senki nem figyel ránk.

Liam Harry után megy, majd megérkezik Niall és Louis is a lányokkal. Eleanorral hatalmas nyugalommal töltjük perceinket a romos épület falai között. Avery-ről azonban ez nem elmondható el, Sophia-t pedig a megjelenésem óta eszi a méreg.

- No csajszik, – tapsol egyet Hazz és az asztalra teszi a kokainnal teli tasakokat és a kicsiket is, amiket a lányok fognak lenyelni – indulhat a parti?

A lányok nem szólnak egy szót sem. Harry nekiáll megtölteni huszonkettő mini tasakot 15-15 gramm kokainnal.

- Harry, várj – szól közbe Avery – Ennyit még sosem kellett nyelnünk.

- Hallod ezt, Niall? – nevet fel Hazza – A ribancod nem nyelt még ennyit.

- Ne nevezd így Avery-t – állok ki a szőkeség mellett, ahogy az elmúlt napokban magamért is ki kellett állnom.

- Te is egy ribanc vagy, Virágszálam – kacsint rám, majd folytatja a tasakolást.

- Te meg hálátlan, utolsó, aljas rohadék – köpöm felé a szavakat.

Harry földhöz vágja a kiskanalat, amivel a kokaint méri ki és felém veszi az irányt. Mindössze három lépéssel átszeli a köztünk lévő távolságot. Gyönyörű zöld szemei ismét feketévé változnak a benne tomboló düh hatására. Imádom cukkolni őt. Ennek a hátulütője azonban az, hogy mindig én jövők rosszul ebből a dologból.

- Cica, hányszor mondtam, hogy ne szórakozz velem? – markol bele hajamba a tarkómnál.

- És te mikor érted meg, hogy nem bánhatsz úgy az emberekkel, mint egy kupac szarral? – morgom.

- Milyen nagy a szád, Cica – rántja meg a hajam, amitől hátrabukik a fejem – Ma nem akartalak zargatni, de az este eltöltök néhány kellemes percet a szobádban.

- Rohadj meg.

- Egyszer meg fogok, Virágszálam – nevet fel szarkasztikusan – De még egy darabig el kell viselned.

- Remélem már nem sokáig – suttogom.

A lányok Louis-val és Niall-el ijedt tekintettel vizslatnak, míg Liam-en látom, hogy bármikor ugrásra kész, hogy segítsen rajtam.

- Ha már úgyis ekkora szájjal áldott meg az ég – lök el magától – Ma te is szállítasz...