Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 6. fejezet

*Harry szemszöge*

- Apám megfenyegetett...

Juliette arcára kiül a félelem, ahogy Liam-ére is.

- Mit írt? – kérdezi elcsukló hangján menyasszonyom.

- Remélem nem hitted, hogy vége van, Kisfiam. Bár a helyedben talán jobban vigyáznék a menyasszonyodra. Ha már azt a két ribancot nem tudtad megvédeni, akit te anyádként és a testvéredként tartasz számon. Remélem, minél előbb találkozunk, és nem csak veled, hanem az én Drága menyemmel is – olvasom fel apám üzenetét.

Juliette térdei rogyadozni kezdenek mellettem, de Liam egyből húga mellé ugrik és magához öleli.

Ez az, amit soha nem akartam. Olyan állapotban látni egy általam szeretett személyt, amilyenben most Julie van. Tudom, hogy ő nem maga miatt aggódik, hanem miattam. De én meg tudom védeni magam – talán. Ellentétben vele. Apró és törékeny teste nem tud földre vinni egy kigyúrt izomagyat, ahogy én azt képes lennék megtenni.

Földhöz vágom a telefonom, amely elemeire hullik és a darabjai szanaszét repülnek. Megfogom Julie kezét, mire Liam elengedi, ezzel szabad utat adva nekem ahhoz, hogy magamhoz vonjam szerelmemet. Reszkető teste hozzám simul, és arcát nyakamba temeti. Érzem, ahogy könnyei a bőrömet érik, és ettől csak még jobban megsajdul érte a szívem.

Évekkel ezelőtt a nővérét féltettem apám bosszújától, most őt féltem. Mióta Kenzie meghalt, apám néhány alkalommal felbukkant, tudatva velem, hogy él, és nem felejtett el. Azzal azonban, hogy most ismét nagyobb gyakoriságokkal jelenik meg az életemben, felmerült bennem, hogy nem engem akar megölni. Számára az az élvezetes, ha szenvedek. Ezért ölette meg Rina-t.

Roger Styles-ban egy cseppnyi szeretet sem volt, talán soha életében. Anyuval mindig úgy bánt, mint a kapcaronggyal. Ugyanúgy, ahogy én bántam a kezdetekben Julie-val. Ellenben velem, ő közel 20 évig művelte ezt Anyuval. De a szórásból sem én, sem Sarina nem maradtunk ki.

- Itt vagyok – suttogom Julie-nak lágy hangon, hogy megnyugodjon.

Liam a mögöttem lévő kanapé felé int. Értem a célzást és az ülőalkalmatosság felé kezdem húzni testvérét, akit alig visznek lábai. Szinte ráesik a kanapéra. A lehetetlennél is jobban hozzám bújik, mintha én lennék számára az egyetlen mentsvár a világon.

- Ne sírj, Baby – csókolgatom homlokát, s érzem, hogy kiverte a víz.

Könnyei azonban nem apadnak és a levegőért is egyre jobban kapkod. Tartok tőle, hogy pánikrohamot fog kapni.

- Nyugodj meg, Baby – kérlelem és Liam egy pohár vizet ad kezembe és leül a dohányzóasztalra, hogy velünk szemben legyen – Köszi – intézem szavaim a jövendőbeli sógorom felé – Julie, igyál egy kis vizet, kérlek.

Menyasszonyom azonban továbbra is szorosan ölel és bújik hozzám és nem akar elszakadni tőlem.

- Húgi, könyörgöm, nyugodj meg – simogatva lábát Liam – Ettől nem lesz jobb.

- Ne.... nehem... akarlak... el.... elveszíteni – zokogja.

- Nem fogsz elveszíteni – suttogom hajába – Ígérem, Juliette.

- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani – áll fel hirtelen mellőlem és – gondolom – a szobájába rohan.

Az ajtót hangos csattanással vágja be maga mögött.

Fel akarok állni, hogy utána menjek, de Liam leint.

- Most hagyd egy kicsit – mondja – Ezt fel kell dolgoznia.

- Nem hagyhatom, hogy ilyen állapotban legyen – erősködöm.

- Egészen eddig a drogok világával kellett szembe néznie. A halálesetekkel, amik körülötted történtek. A rendőri ellenőrzésekkel, amikhez egy-egy szállítás alkalmával volt szerencsénk – sorolja Payne – Beleszeretett abba a férfiba, aki a testvére haláláért felelős, megtudta, hogy az egyik srác, akit meg akart ölni a bátyja. Sok volt ez neki. Apád pedig nem könnyíti meg a dolgát... Túl sokat, kell feldolgoznia.

- Igen, igazad van – bólintok, elismerve igazát – De segíteni szeretnék neki. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elviseljem a szenvedését.

- Kiskorában elvesztette a szüleit – mondja – Árvaházban nőtt fel, aztán meghalt a nővére. Talán már túlságosan is szenvedett eddigi életében. Sosem volt mellette igazi család. Évekig csak és kizárólag McKenna volt neki.

- Akit én elvettem tőle – suttogom magam elé.

- Igen – sóhajtja – Két évvel ezelőttiig azonban volt egy nyugodt élete. Aztán egyik napról a másikra minden felborult, ami csak feltudott.

- Jaj, Istenem – sóhajtom és tenyereimbe temetem arcom.

Nagyjából 5 perccel később sikítást hallunk Julie szobája felöl. A testvérével mindketten berohanunk hozzá, de a szobájába nincs. Liam a másik ajtóhoz megy, ami a fürdőjéhez vezet. Az ajtót betörve Julie a földön ülve sír.

- Mi a baj, húgi? – kérdezi azonnal Liam – Mi történt?

- Harry – sírja a nevem.

- Mi a baj, Baby? – guggolok le hozzá, Liam mellé.

- V...ek – suttogja, de nem értem mit mond, ezért rákérdezek – Vérzek – mondja hangosabban.

Liam segít neki felállni, én pedig ekkor látom, hogy a csempe véres, ahogy nadrágja is. Abban a pillanatban, hogy bátyja menyasszonypózba emeli, Juliette elájul...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/