2. évad - 9. fejezet

6.2K 327 37
                                    

Miután Harry magamra hagy a gondolataimmal, ismét elfog a sírás. Az utóbbi időben pedig elég sokat sírok. Most már tudom miért. A hormonok miatt. Mindennek a baba az oka. Az a baba, akit én nem akarok. Lassan hasamra teszem a kezem és tekintetem is oda vezetem.

- Miért? – sírom – Te nem akarhatsz engem anyukádnak. Te jobbat érdemelsz.

- Szerintem nem így van – mondja Liam.

Észre sem vettem mikor jöttek be Sophia-val. Azonban mindketten az ágyam végében állnak és engem pásztáznak tekintetükkel.

- Ezt nézd meg – nyújtja felém a telefonját.

- Mi ez? – veszem kezembe az eszközt, de nem nézek rá a képernyőre.

- Csak egy kis photoshop – rántja meg a vállát Liam – Összemixeltem az arcodat Harry-ével, hogy hogy fog kinézni az unokaöcsém vagy az unokahúgom – feleli.

Ránézek a képernyőre és megáll bennem az ütő. A két kép egymás mellé van szerkesztve, s az egyiken egy kisfiú – aki kiköpött Harry -, a másikon pedig egy kislány – aki olyan, mint én. Mindkettejüknek göndör fürtje vannak, ahogy Harry-nek is. A kislánynak inkább szőkés árnyalatot vesz fel a haja, ellenben a kisfiúnak, akinek inkább barnásat. Arcukon tökéletesen látszanak Harry vonásai és az enyémek is.

Elképzelem, ahogy egyik kezem a kisfiú, másikat a kislány fogja és várjuk Harry-t a munkahelye előtt. Ahogy Hazz kilép a kapun, mindkét gyerekünk megrohamozza apukáját, aki örömmel kapja ölébe a két kis tündért.

Keservesen felzokogok, és leejtem a telefont. Tenyereim a szemeimre szorítom, mintha azzal vissza tudnám tartani a könnyeim. Két kart érzek magam körül, és a karok tulajdonosa szorosan von magához, én pedig úgy bújok hozzá, mint egy kisgyerek, akit csúfoltak az óvodában.

- Jaj, húgi – ad egy puszit arcomra a biztonságot nyújtó karok tulajdonosa – Ne sírj. Nyugodj meg!

- Nem születhet meg ez a baba – szipogom – Ő jobbat érdemel nálam.

- Miért gondolod ezt? – távolodik el tőlem Liam.

- Nem lennék jó anya – motyogom könnyezve – Az anyaszerepet nem nekem találták ki.

- És honnan tudod, ha esélyt sem adsz magadnak? – kérdezi Sophia.

- Én... nem akarom őt.

- Miért? – kérdezősködik tovább a bátyám.

- Mert nem akarom, hogy olyan sorsra jusson, mint te, Kenzie és én – nyögöm ki – Ő nem ezt érdemli. Ez a baba azt érdemli, hogy szeretetben nőjön fel. Nem érdemel árvaházat – látom a testvéremen, hogy félbe akar szakítani, de belé fojtom a szót – Tudom, mi sem érdemeltük. De mégis ott kötöttünk ki. És mivel nem ismerem a szüleimet, fogalmam sincs, hogy melyikükre hasonlítok. Lehet, hogy olyan vagyok, mint anyánk, de az is lehet, hogy inkább apám természetét örököltem. Nem tudom, hogy melyikük ötlete volt az árvaház, de bejött és ott nőttünk fel... Bár abból ítélve, hogy mindhárman oda kerültünk, az a sanda gyanúm, hogy anyánké – nevetek fel keserűen eszmefuttatásomon – Én pedig nem szeretnék ilyen életet a picinek.

- Te nem lennél képes árvaházba adni a gyermeked – szorítja meg a kezem Liam – Nem ismerlek olyan hosszú ideje, de ebben halálbiztos vagyok.

- Gondolom a szüleink sem így tervezték – mondom – Kétlem, hogy az volt anyánk első gondolata, mikor megtudta, hogy terhes, hogy nem ő nevel fel minket.

- És ettől akarsz rettegni egész életedben? – suttogja Sophia – Hogy mi lesz, ha...?

- Igaza van – bólint Li egyetértően – Nem tarthatsz ettől örökké, Juliette.

- Én csak... féltem őt – hunyom be a szemeim néhány pillanatra, majd újra kinyitom.

- Ugye azt tudod, hogy ez ütközik azzal, hogy el akarod vetetni? – húzza fel szemöldökeit a bátyám, mire csak bólintok – Mit akarsz igazából, húgi? Mit súg a szíved?

Fejem a falnak támasztom, és mély levegőt veszek.

- Igazából? – kérdezek vissza, de választ nem várok – Igazából arra vágyok, hogy a karomban tarthassam a kisbabámat néhány hónap múlva. Arra, hogy az az édesanya legyek, akit ő megérdemel, és együtt neveljük fel Harry-vel, anélkül, hogy tartanunk kellene Hazz apjától. Szeretném ezt a csöppséget. De nem szülhetem meg.

- Ez hülyeség – csattan fel Liam – Ne beszéld be magadnak, hogy olyan sorsra fog jutni, mint mi. Te is tudod, hogy nem így lenne. Ott lennénk melletted és segítenénk neked mindenben. Inkább az eszedre hallgatsz, ahelyett, hogy esélyt adnál magadnak a boldogságra. S emiatt képes lennél elvenni egy ártatlan emberke életét, aki nem is kérte azt... Ő titeket választott szüleinek.

- Csak Harry sejtjei voltak fürgék – nevetek fel Harry szavait idézve.

- A jövendőbeli sógorom idióta, amiért ezt mondta, de ez mellékes – nevet Liam is, s velünk együtt Sophia is – Az az apróság a pocakodban, kibírta a mai napot. Ezzel is megmutatva, hogy ő mennyire erős, és mennyire élni akar... De te el akarod vetetni, megfosztva az élettől.

Hiába minden eddigi elképzelésem a babát illetően, minden dugába dől a testvérem szavait hallva. A szívem legmélyéig azt szeretném, hogy megszülessen a kisbabánk. A Harry-vel közös babánk.

A szobám ajtaja kinyílik és a vőlegényem lép be rajta. Arca letört és megviselt.

- Sziasztok – köszön halkan.

- Hol voltál? – kérdezem aggódva.

- Kiszellőztettem a fejem – feleli egyszerűen – Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de erre szükségem volt.

- Elhiszem – sóhajtom – Főleg most, hogy közel nyolc hónap múlva gyereksírás fog minket körülvenni – mondom.

- Ezt... ezt meg hogy érted? – dadogja Harry értetlenül, s ezzel egyidőben felcsillan Liam szeme.

- Én úgy értesültem a mai nap folyamán, hogy hamarosan apuka leszel. De lehet, hogy rosszul tájékozódtam.

- Én azt hittem, hogy el akarod vetetni – motyogja hitetlenül.

- Úgy volt – bólintok – De van egy csodálatos bátyám, és neki egy barátnője, akik ráébresztettek arra, hogy esélyt kell adnom magamnak, arra, hogy bebizonyítsam, én nem vagyok olyan, mint a szüleim.

- Mindennél jobban szeretni fogjuk őt – szeli át köztünk lévő távolságot, s keze azonnal megtalálja hasamat.

- Igen – mondom gyönyörű zöld smaragdjaiba nézve – Ő lesz a mi szemünk fénye.

- Köszönöm Liam, hogy ráébresztetted az igazságra a húgod – intézi szavait bátyámhoz, aki csak mosolyogva bólint - Annyira szeretlek, Juliette – elemi rám tekintetét, s ajkaimra hajol, hogy egy lágy csókban részesítsen.

- Én is szeretlek, téged – viszonzom vallomásátboldogan...


/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/

Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]Where stories live. Discover now