Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 24. fejezet

- Valamit el kell mondanom...

- Jézusom, mit csináltál? – kérdezem ijedten.

Szívem a torkomban dobog és légzésem is felgyorsul, mivel tüdőm ordít az oxigénért, mintha csak fojtogatnának.

- Csak annyit kérek, hogy hallgass végig – hunyja le szemeit, miközben ujjai megremegnek derekamon – Hallgasd végig, amit mondani szeretnék. Oké?

- Styles, mond el, hogy mit csináltál!

Homlokát az enyémnek dönti majd egy örökké valóságnak tűnő idő után megszólal:

- Itt volt Célest – sóhajtja megtörten – Próbáltam kipaterolni, de nem sikerült, ő pedig megcsókolt.

Az ütő is megáll bennem, ahogy meghallom az utolsó szót. Könnycsatornáim munkához látnak, s arcomon végigfolynak az első könnycseppek. Harry remegő kézzel nyúl arcomhoz és letöri a sós könnyet. Meglepő módon nem húzódom el tőle, de kissé taszít érintése.

- És?

- Nem csókoltam vissza – mondja – Amint felocsúdtam, ellöktem magamtól.

Hangján érzem, hogy nem mond el mindent. Túl jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam ezt.

- És mi az, amit nem mondasz el? – kérdezem egy fájdalmas sóhaj közepette.

- Baby, kérlek!

- Mond el – kérlelem keservesen – Ha már elkezdted fejezd is be. Jogom van tudni.

Harry elengedi derekam és egy lépést hátrál, mintha megijedt volna tőlem. A többiek – a bátyámmal együtt – szótlanul, már-már lélegzet visszatartva nézik végig beszélgetésünket.

- Fe....tam – hadarja Harry. De mivel nem értem mit mond, kénytelen vagyok rákérdezni – Felpofoztam – mondja hangosabban – És megmondtam neki, hogy többé ne menjen a közeledbe, mert nekem jobb kapcsolataim vannak, mint a nevelőapjának.

Szemeim kikerekednek szavai hallatán, de végül elnevetem magam. Harry értetlenül figyel engem, ahogy a srácok és a csajok is.

- Jól vagy Nessa? – kérdezi Niall.

A hónapok múlásával még mindig kopott le rólam a Vanessa név, s már szerintem nem is fog El és Niall részéről. Néha-néha kicsúszik szájukon a valódi nevem, de nagyon ritka.

- Te komolyan felpofoztad Céleste-et? – kérdezem hasam fogva a nevetéstől, s már könnyeim is egészen más okból potyognak.

- Igen – feleli félve Harry – Ez te viccesnek tartod?

- Azt megnéztem volna. A csók részét nem, s emiatt legszívesebben megtépném azt a ribancot – lépek Harry elé és magamhoz húzom őt.

- Akkor nem is haragszol? – teszi fel a kérdést meglepett ábrázattal.

- Nem – rázom meg a fejem – Nyilvánvaló volt a minap, hogy hajtana rád. De nem gondoltam, hogy képes ezért visszajönni. Rossz volt hallani, hogy mi történt, és belegondolni is. De nagyon szeretlek, őt pedig mint mondtam, szívesen megtépném.

- Istenem, de szeretlek, te nő – rázza meg a fejét mosolyogva Harry, majd ajkait enyém ellen nyomja és egy lágy csókkal ajándékoz meg

***

- Boldog karácsonyt – hallom meg Harry hangját közvetlenül mellőlem.

Fészkelődni kezdek a hatalmas franciaágyban, és igyekszem mielőbb kinyitni szemeim. Harry kezét megérzem arcomon, amitől mosoly húzódik rá. Ujjaim az ő kezét érintik, s máris eláraszt a nyugalom. A tudat, hogy ő mellettem és így biztonságban vagyok, ráadásul a kislányunk is virgonc, mindennel felér.

- Boldog karácsonyt – nyitom ki zöld szemeim, s az ő íriszeit pillantom meg először.

- Vár rád valami lent, a fa alatt – nyom egy puszit homlokomra.

- Tudod, hogy utálom, ha költesz rám – ráncolom össze a homlokom és egyből elillan álmosságom.

- A világ legjobb menyasszony és anyukája mindent megérdemel.

- Szeretlek – vallom már sokadszorra könnyeimmel küszködve.

- Én is téged, Baby.

Egy gyors csók után, már le is megyünk a földszintre. Ahogy leérünk a lépcsőn megpillantom a Payne házaspárt, akikkel már megannyi alkalommal találkoztam és nagyon megszerettem őket, ahogy ők is engem. Mindig tőrödnek velem, lesik minden mozdulatom és kívánságom. Érdeklődnek hogylétem felől és már nagyon várják a baba születését. Felajánlották, hogy hívhatom őket Anyának és Apának, mivel Liam is így hívja őket, de még nem érzem magam késznek rá.

Néhány méterrel arrébb pedig a Horan házaspár is vár minket. Harry körülbelül három hónapja mutatott be nekik. George – Niall édesapja – kissé nehezen fogadott el, de végül megenyhült és megértette, hogy Harry-nek én jelentem a boldogságot. Alicia az első pillanattól kezdve pátyolgat és kedvel.

Első utam a testvéremhez vezet. Karjaiba vonva kíván ő is boldog karácsonyt és egy hatalmas puszit kapok tőle arcom jobb oldalára. Mellette áll Édesanyja – Carmen -, aki rögtön megölel és érdeklődik állapotomról és a kislányomról. Kendall – Carmen férje – is hasonlóan köszönt, mint felesége, de ő már csak örömét osztja meg velem, hogy újra láthat.

- Annyira örülök, hogy itt vagytok – pillantok végig a házaspárokon, a fiúkon és a lányokon egyaránt – Sosem ünnepeltem még a karácsonyt ennyi emberrel, aki valóban szeret és én is őket. Tökéletes nap lenne, ha Kenzie is itt lehetne... De hiszem, hogy itt van ő is – szipogom elérzékenyülten...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/