Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

31. fejezet

A reggeli Nap sugarai beszöknek az ablakok üvegein. Szemhéjaimon keresztül a fény bántja a szemem. Érzem, hogy a hely, ahol eddig Vanessa feküdt mellettem, immáron üres. Lassan ülő helyzetbe nyomom magam, bár vigyázok az oldalamon összevarrt sebre.

Lebotorkálok a lépcsőn egészen a nappaliig, ahonnan a többiek hangja szűrődik ki. Az egész banda odabent van. Vanessa amint észreveszi jelenlétem, odarohan hozzám:

- Harry, miért keltél fel az ágyból? – kérdezi megrovó hangleejtéssel – Vigyáznod kellene magadra!

- Jól vagyok – mosolyodom el aggodalmán – Nem kell félteni.

- Könnyen mondod – mormogja.

Kezeim derekára téve vonom magamhoz, majd ajkaim az övéire illesztem. Gyengéden nyelvemmel bejutást kérek szájába, amit nem rest megadni számomra. Csókunk azonban nem tart sokáig, Vanessa hamar elhúzódik tőlem, amit nem tudok mire vélni.

- Eldöntöttétek, hogy kik szállítanak? – kérdezem, mintha mi sem történt volna.

- Igen – felel Louis – Eleanor megy és Vanessa.

A második név hallatán egy enyhe sokk ér.

- Hogy micsoda? – emelem fel a hangom és Nessie-re nézek – Megörültél?

- Nem, – rázza meg a fejét – tudom, mit csinálok.

- Nem, kurvára nem tudod – kiabálom – Egyetlen egy alkalommal nyeltél eddig Vanessa. Akkor is öt tasakot, ami akkor 25 gramm volt. Most 210 grammról van szó... Nem engedem.

- Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek – száll velem szembe ismét – Elvállaltam és meg is fogom tenni. Elvégre ez a munkám, nem?

- De igen, ez – felelem csendesebb hangvételben – De akkor sem engedem.

- Miért csinálod ezt? – kérdezi felháborodva.

Válasz helyett egyszerűen faképnél hagyom őt, és a társaságot is. Kimegyek az udvarra, abban a reményben, hogy megnyugtat a friss levegő. Behunyt szemekkel nagyokat szippantok a mennyei, friss, reggeli levegőből. A madarak csiripelése és a hűvös szellő simogatásának párosa jó hatással van rám, és hamar lenyugszom. Azonban mégis ott motoszkál bennem a féltés.

- Miért nem akarod megengedni? – kérdezi lágy hangon.

Felé fordulok, s megpillantom letört arcát, amelyen félelem és aggodalom van jelen. Néhány lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot és kezeim fenekére téve magamhoz húzom őt.

- Túlságosan féltelek – motyogom – Nem akarlak téged is elveszíteni.

- Nem fogsz – simít végig arcomon – Nem lesz semmi bajom.

- McKenna-nal is ezt hittem, ahogy Anyánál és Sarina-nal sem gondoltam mást – mondom, miközben emlékek sokasága pereg le lelki szemeim előtt, mint egy film.

Vanessa arcvonásai meglágyulnak és ajkai elválnak egymástól. Jobb keze tarkómra siklik, és hajamba túrva meghúz néhány tincset. Homlokát az enyémnek dönti, és szaporán veszi a levegőt.

- Nem fogsz elveszíteni – leheli ajkaimra – Ígérem. Meg tudom csinálni és meg is fogom csinálni. Aztán hazajövők és minden megy tovább.

- Kérlek, ne tedd meg!

- Menj fel a szobámba, feküdj le és pihenj – tereli a témát – Ha hazajöttünk felmegyek hozzád.

- Nem fogsz rám hallgatni, igaz?

- Jól gondolod – nevet fel majd egy gyors csók után visszafut a házba.

Néhány perc után utána megyek, s meglepetten veszem tudomásul, hogy máris a raktárba indulnak. Rajtam kívül mindenki részt vesz a Russel-el való találkozón. Liam majd kiment az új partnernél. Vanessa egy csók után hagyja el a házat a srácokkal és a csajokkal együtt. Én pedig csak bízni tudok benne, hogy minden rendben lesz...

***

A kanapén töltött három óra nem segít egy cseppet sem. A TV-n már az összes csatorna adásába belepillantottam, de idegességem nem hagyott eddig alább. A bejárati ajtó kinyílik, én pedig azonnal felülök a kanapén. A mozdulat azonban túl gyorsnak bizonyul, hiszen az oldalamba irgalmatlan fájdalom nyilall, ahogy más testrészeimbe is.

- Szevasz, haver – köszöntenek a srácok.

- Szia, Harry – teszik ugyanezt a lányok is, azonban Vanessa nincs sehol.

- Hol van?

- Itt vagyok – kiáltja, majd belép a bejárati ajtón – A kocsiban hagytam a táskám.

Felállok a kanapéról és felé veszem az irányt. Mosolyogva ölelem magamhoz törékeny testét, de ő el akar tolni magától.

- Harry, nehogy felszakadjon a sebed – pillant az említett sérülésre, s megértem, hogy miért ilyen távolságtartó – Csak semmi hirtelen mozdulat.

- Jól vagyok – mosolygom rá – Már átvészeltem néhányszor.

- Néhányszor? – kerekednek el szemei – Nem ez az első alkalom, hogy össze kellett téged varrni?

Haragszom magamra, amiért elszóltam magam. Nem akarok neki fejtörést okozni és meg akarom védeni mindentől és mindenkitől.

- Nem – felelem – Ez a negyedik alkalom, hogy Liam-nek össze kellett varrnia valamilyen oknál fogva. De ne gondolkodj ezen... A lényeg, hogy itt vagy és jól vagy.

- És ez holnap sem lesz másként...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/