Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 16. fejezet

Miután Louis kikíséri az orvosom, visszajön a szobába. Egyikünk sem szól a másikhoz, így lehunyom pilláim, hogy pihentessem szemeim. Harry nem engedi el a kezem és továbbra is simogatja.

Gondolataim csak a kislányom körül tudnak forogni. Elképzelem, milyen hajakat fogok csinálni neki, illetve milyen ruhákat fogok venni neki. Harry hiába bántott már többször is, a lányát biztosan el fogja kényeztetni.

Azonban mégis ott motoszkál fejemben a gondolat, hogy mi lesz akkor, ha a gyerekünket is bántani fogja. Azt pedig nem fogom hagyni. Szeretem Harry-t, de a lányunkat még jobban. Mindentől és mindenkitől meg fogom óvni az én Kincsem.

- Elaludt? – suttogja Louis érdeklődve.

- Szerintem igen – feleli Harry.

- Miért kelletted bántani? – kérdezi halkan és szomorú hangon Louis.

Pár másodpercig némacsend telepszik a szobára, csak a lélegzetvételek hasítanak az ismeretlenbe.

- Elborult az agyam – feleli – Ő az a személy az egész világon, akit a legkevésbé akarok bántani. Mégis megtettem már több alkalommal is. Meg akarom védeni a legapróbb porszemtől is, ami létezik a világon.

- De neked a legnagyobb porszemtől kell megvédened őt.

- Apám addig nem fog nyugodni, amíg Julie-nak vagy nekem nem árthat – sóhajtja Hazza – De most hogy tudom lányom lesz... Egy régi álmom válik valóra ezzel. Bár ezt te is tudod.

- Miért nem mondod el neki?

- Nem lehet – fogja halkabbra Harry – Nem tudhatja meg, míg minden le nem zárul.

- Ugye tudod, hogy ezzel ártasz neki? És főleg a lányodnak – mondja Lou – Nem tesz jót Juliette-nek, hogy miattad stresszel, ez pedig káros lehet a babátokra nézve is.

- Már csak néhány hét és teljesen felszabadulok a teher alól – súgja vőlegényem – Az után csak Julie-val fogok foglalkozni és minden percet vele szeretnék tölteni.

- És az esküvő? – kérdezi Louis kíváncsian.

- Minden álmom, hogy a feleségem legyen – feleli és hallom hangján, hogy mosolyog – De ő nem akar még hozzám jönni, így nem erőltetem.

Louis válaszát viszont már nem hallom, mivel elnyom az álom.

***

Mikor felébredek álmosan, és hunyorogva nyitom ki szemeim. A szobába beszökő Napsugár némi jókedvet hoz. Lehunyom szemem és nyújtózok az ágyon. Mozdulatomra a kislányom is virgonckodni kezd, és erős rúgásokkal jelzi, hogy ő is felébredt. Mosolyogva tűrőm minden egyes moccanását.

Oldalra fordulok, és úgy döntök, még fekszem néhány percig. Azonban valamilyen megmagyarázhatatlan késztetést érzek, hogy kinyissam szemeim. A falnak támaszkodva megpillantom Harry-t, aki a földön ül. Arca megviselt, szemei táskásak és látszik rajta, hogy fáradt.

- Jó reggelt – húzódnak ajkai lágy mosolyra.

- Reggelt? – hüledezek, és azonnal felülök az ágyon – Hány óra van?

- Fél hét lesz hét perc múlva – feleli, miután megnézi az időt karóráján.

- Mennyit aludtam?

- Nagyjából tizennégy órát – mondja álmosan Harry – De legalább kialudtad magad.

Egy kérdés fogalmazódik meg bennem. De félek feltenni azt. Mély levegőt veszek, és lehajtott fejjel felteszem neki a kérdést:

- Egész éjjel itt voltál?

- Igen – ásítja – Itt ültem és meg sem mozdultam. Őriztem az álmod.

- Nem is aludtál?

- Néhány percre elbóbiskoltam, de nem volt jelentős – mondja.

Lassan kikelek az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt.

- Hova mész? – kérdezi.

- Lezuhanyozok és hajat mosok – felelem.

A fürdőbe érve beteszem magam mögött az ajtót és neki dőlök. Több mély levegőt veszek, és próbálok lenyugodni. Egész éjjel fent volt, csakis miattam. Ő nem az a Harry, aki tegnap felpofozott. Ő az a Harry, aki feltétel nélkül szeret minden hibámmal együtt.

Levetem a tegnapi ruháim és beállok a zuhany alá. A forró víz felmelegíti minden porcikám és úgy érzem minden gondom-bajom semmi lett általa. A pocakomban élő kislányomnak is ínyére van a zuhany, hiszen őrületes ficánkolásba kezd. Ennek ellenére hamar letudom a tisztálkodást és a hajmosást.

Mikor kilépek a zuhanykabinból Harry fáradt tekintetével találom szemben magam. Magam elé kapok egy törülközőt, bár már millió meg egy alaklommal látott meztelenül, várandósan is.

- Mit csinálsz itt?

- Annyira szeretlek, Juliette – leheli fájdalmasan a szavakat a falnak támaszkodva.

Látom, hogy alig tud megállni a lábán az álmosság miatt.

- Aludnod kellene – mondom, de nem moccanok meg, csak magam köré csavarom a törülközőt.

- Nem tudok úgy elaludni, hogy nem tudom te jól vagy – feleli – Hogy jól vagy testileg és lelkileg is. Tudnom kell, hogy nem kívánsz a pokolra és nem akarod elszakítani tőlem a kislányomat... A mi kislányunkat – vezeti le tekintetét hasamra, melyen jobb kezem pihen – Hol van az eljegyzési gyűrűd?

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/