Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

24. fejezet

Miután elfogyasztjuk a reggelit – Harry megeszi a magának készített rántottát, én pedig a gofrimat – beülünk a nappaliban a kanapéra. Harry egyik karját vállamra teszi, én pedig ölelésében kényelmesen elhelyezkedem. Fejem nyakhajlatába hajtom és térdeim felhúzom, míg ő kinyújtja sajátjait, a dohányzóasztalra teszi, és bokáinál keresztezi azokat.

Hosszú percek telnek el úgy, hogy csak ölelésében ülök és egyikünk sem szól egy árva szót sem. Ám a csendet végül Harry töri meg:

- Szeretnél többet tudni édesanyámról? – kérdezi mélységes szomorúsággal hangjában.

Törökülésben helyezkedem el mellette és kezeim ölembe ejtem. Rám emeli tekintetét, majd megfogja a kezem.

- Nem kell róla beszélned, ha nem szeretnél – rázom meg a fejem megértően – Megértem, ha nem akarsz róla beszélni nekem.

- Szeretném, hogy jobban megismerj – mosolyog gyengéden – Nem szeretném, hogy a szörnyeteget lásd bennem, Vanessa.

- Ez esetben, szívesen meghallgatlak – szorítom meg kezét, hogy ezzel is kifejezzem, mellette állok.

Harry feljebb csúszik a kanapén és kissé felém fordul.

- Apám már kiskoromban sokat volt távol otthonról, így mondhatom, hogy Anya egyedül nevelt fel engem és Sarina-t. Mindig azt mondta, hogy üzleti útra megy, és mindig valami ajándékkal tért haza, hogy kiengeszteljen minket a hosszú távollét miatt. Azonban ahogy cseperedtünk a húgommal az ajándékok eltűntek és helyüket a bántalmazás vette át. Miután hazatért az esetek nagy részében verést kaptunk. Sarina-t több alkalommal is bántalmazta szexuálisan, amit a testvérem Liam mellett kezdett feldolgozni – csuklik el a hangja.

- Hány éves volt ekkor Sarina? – kérdezem elszörnyedve.

- 11 volt, mikor apánk elkezdte molesztálni – feleli – Eleinte retteget Liam-től is, sőt minden sráctól, aki köszönt neki. De Payne valahogy a bizalmába férkőzött és belopta magát a húgom szívébe. Kimondhatatlanul féltettem Sarina-t annak ellenére, hogy ismertem Liam-et évek óta, s tudtam, sosem lenne képes bántani senkit... De visszatérve édesanyámra... Eleinte mikor molesztálni kezdte a húgom, csak ők tudtak róla. Idővel azonban apám előszeretettel ültetett az ágy mellé, hogy nézzem végig, ahogy bántja a húgom. De akkor, 14 évesen nem tehettem semmit – gördül le néhány könnycsepp az arcán – Apánk azt mondta, hogy bárkinek szólni merek, főleg Anyának, akkor én is azt kapom, amit a testvérem. Onnantól kezdve Sarina velem aludt, és nem mertünk szólni Anyának. Egy nap azonban korábban jött haza, és apám akkor is éppen a húgomat rontotta meg. Anya meghallotta, ahogy Sarina sikítozik és zokog. Azonnal berontott a szobába és leszedte apámat a kishúgomról. Én odarohantam Sarina-hoz és a szomszédszobába futottam vele... A percek csak teltek és teltek, de Anya és apa csak üvöltöztek egymással. Így hát bátorságot gyűjtöttem és egyedül hagyva Sarina-t, átmentem Anyuékhoz. Elkezdtem kiabálni, hogy hagyják abba, de nem történt semmi. Anya magához húzott és szorosan fogta a kezem. Én pedig már zokogtam a kiabálás közepette és könyörögtem nekik, hogy hagyják abba – halkul el Harry szava és letörli könnyeit, melyek szakadatlanul törnek elő könnycsatornáiból.

Ahogy hallgatom, hogy miken mentek keresztül, megértem miért lett Harry olyan agresszív és már-már elviselhetetlen. Sokkolva érzem magam és én sem bírom ki, hogy ne sírjak. Borzalmas belegondolni, hogy két tizenéves gyerek min ment keresztül.

- De nem hagyták – folytatja megtörten – Apám azonban besokallt a nyafogásomtól, pisztolyt rántott és rám fogta. Azt mondta, ha nem fejezem be és takarodok el onnan, akkor kapok egy golyót a picsogós fejembe. Anya meggyőzött, hogy menjek át a húgomhoz én pedig végül hallgattam rá. A percek óráknak tűntek, de egyszer csak csend lett a házban és hallottam a bejárati ajtó becsapódását. A következő pillanatban Anya átfutott hozzánk és mondta, hogy minél előbb pakoljunk össze és menjünk el otthonról. Mi megtettük Sarina-val, akinek Anya segített felöltözni. Nagyjából 10 perc elteltével már elhagytuk a házat. Egy motelben szálltunk meg a város szélén. Az éjszaka közepén viszont egy maszkos férfi ránk tört és 13 lövést eresztett Anyába – suttogja a mondat végét – Mi zokogtunk Sarina-val, a sarokba kuporodtunk és egymást öleltük. Sarina próbálta eleinte felébreszteni Anyát, de persze nem tudta. Végül a szomszéd szobában alvó középkorú pár jött át hozzánk, akik kihívták a rendőrséget, s amíg a zsaruk kijöttek, addig az ő szobájukban voltunk... Ahogy később megtudtuk apánk egy maffia vezére volt. Ezért volt olyan sokat távol otthonról. Azt pedig, hogy Anya elvitt minket árulásnak tekintette és ezért megölette őt – fejezi be mondandóját.

Amikor idejöttem, nem gondoltam volna, hogy valaha is látom összeomlani a nagy Harry Styles-t. De ez most megtörtént. Az eddig elpusztíthatatlannak vélt férfi, előttem semmisült meg. Úgy érzem, ezekben a pillanatokban ismerem meg a valódi Harry Styles-t. Azt a Harry-t, akinek borzalmas gyerekkor jutott és képtelen feldolgozni mindazt, amit megélt egykoron.

- Te jó ég – kapom szám elé a kezemet és felzokogom.

Harry magához ölel és egymás vállán sírunk. Felfoghatatlan számomra, amiket az imént elmondott. A kanapé háttámlájának dőlünk, miközben Harry a hátamat simogatja.

- Semmi baj – szipogja – Nyugodj meg.

Lassan-lassan sírásom csillapodik és szapora légzésem is normalizálódik. Felnézek Harry smaragdzöld íriszeibe és kezem lágyan arcára simítom.

- Annyira sajnálom, hogy mindezt meg kelletted élned – suttogom.

- Ahogy te is mondtad; „Nem tudjuk visszacsinálni." – idézi szavaimat – Sem Anya, sem Sarina nem jönnek már vissza.

- Mi lett apukáddal? – kérdezem halkan.

- Nem tudták lecsukni, mert semmit nem tudtak rábizonyítani. Nyom nélkül végzett el minden munkát, így semmi nem vezetett el hozzá. A feltételezés pedig kevés volt – sóhajtja.

- Szóval szabadlábon van – jelentem ki, mire Harry bólintással erősíti meg sejtésem.

Hüvelykujjammal arcát kezdem simogatni, miközben annyira közel hajol hozzám, hogy mindössze milliméterek választanak el minket egymástól. Megszűnik körülöttünk a tér az idő. Úgy érzem, csak ketten vagyunk az univerzum közepén. Ajkai az enyémeket érintik, mire kissé elhúzódom tőle.

- Nem azt mondtad, hogy nem csókolózol? – kérdezem.

- Teszek a szabályaimra – hadarja, majd ajkait megérzem az enyémeken...