Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 11. fejezet

- Hogy vigyázzak a menyére és az unokájára, mert roppant szomorú lenne, ha tragédia történne...

- Sosem lesz vége, igaz? – kérdezem elkeseredetten – Apád nem fog nyugodni, amíg valamelyikünk meg nem hal.

- De honnan tudta meg, hogy babát vársz? – teszi fel a kérdés Sophia – Elvégre csak mi tudjuk, és az orvos.

- Apámnak megvannak a kapcsolatai – sóhajtja dühösen Hazz – Megölöm, ha valami baja esik a gyermekünknek, vagy neked – intézi felém szavait – Sőt, az előtt kell megölnöm, hogy az életünkre tudna törni.

- Ne rohanj a vesztedbe, haver – teszi Hazz vállára a kezét Niall – Gondolj a családodra.

- Épp azt teszem – sóhajtja – Minden pillanatban azt teszem.

***

Nehezen, de elnyom az álom miután felvisznek a nőgyógyászati osztályra, mivel ha ne adja Isten ismét véreznék, akkor azonnal tudnak cselekedni. A bátyám és Sophia hazamentek, hogy hozzanak nekem néhány ruhát, és pizsamát. A srácok és a csajok pedig hazamentek. Harry azonban őrzi az álmom.

- El akarnak vinni, Kenzie – sírok keserven a nővérem ölelésében – Én nem akarok elmenni nélküled. Nekem nem kell anyuka és apuka. Nekem csak te kellesz.

Már nagyon sokat aludtam, mióta itt vagyunk. Azóta, hogy itt vagyunk már volt 5. és 6. születésnapom is. Anya és apa azóta sem jött értünk. Sokáig vártuk őket, de ők nem jöttek. Hiába voltunk jók. Itt hagytak minket.

Tegnap pedig itt volt egy néni és egy bácsi, akik megnézték a gyerekeket, akikkel itt lakunk. Velem nagyon sokat beszélgettek, de én csak játszani akartam a testvéremmel és Célest-tel. Célest-tel a múlt héten beszélgetett egy néni és egy bácsi, és a barátnőm holnap el is viszik innen. Azt mondták, hogy örökbefogadják. Carla néni ma reggel azt mondta, hogy velem is ezt akarják csinálni. Mikor megkérdeztem, hogy McKenna jöhet-e, azt mondta, hogy a néni és a bácsi, csak engem akar elvinni innen. De én nem akarok menni sehova Kenzie nélkül.

- Neked ott jobb életed lenne, LieLie – simogatja a hajam – De ha nem akarsz menni, akkor nem is engedlek sehova.

- Védj meg, léci Kenzie – ölelem meg szorosan – Nem akarok velük menni.

- Megvédelek – mondja a testvérem – Én már 10 éves vagyok. Megvédelek mindenkitől, LieLie.

McKenna megfogja az ágyon lévő Barbie babát, és előttem kezd vele játszani.

- Szia, én Barbie vagyok – beszél vicces hangon, miközben a babával ide-oda lépeget – Hallottam, hogy el akarnak vinni innen. De ne félj, Juliette. Megvédünk téged Kenzie-vel és nem engedünk el innen. Szeretünk téged és nem hagyjuk, hogy örökbefogadjanak.

Nevetni kezdek a nővérem játékán, majd átveszem tőle a Barbie-t, és én kezdek vele ide-oda lépegetni, de én nem beszélek helyette.

- Látod, még Barbie is velünk van – mondja McKenna és kapok tőle egy puszit – Igazi sereget gyűjtünk.

Aztán még egyet alszunk. Az éjszaka bebújok McKenna mellé, hogy ne tudjanak elvinni.

- Julie, Julie, ébredj! – hallok egy ismerős hangot – Ébredj, Baby!

Szemeim kipattannak és Harry-vel találom szembe magam, aki az ágy mellett ül és a kezem fogja. Légzésem rohamosan gyors és szabálytalan. Mintha bármelyik pillanatban képes lennék megfulladni.

- Julie, jól vagy? Mi a baj, Baby? – áll fel a székről és puszit nyom homlokomra.

- Miért... miért keltettél fel? – kérdezem szapora lélegzettel.

- Mert sírtál, folyamatosan nyöszörögtél és azt hajtogattad, hogy ne vigyenek el – feleli – Miről álmodtál, Baby?

S ekkor tűnik fel, hogy az arcom valóban nedves a könnyeimtől. Makacsul letörlöm őket, és Harry emelem tekintetem.

- Az árvaházban néhány alkalommal örökbe akartak minket fogadni. De mindig csak Kenzie-t, vagy csak engem. Kettőnket senki nem akart. De mivel nem engedtük el egymást és oltári hisztit csaptunk, amikor el akartak szakítani egymástól, így egy idő után, már megmondták a potenciális jelölteknek, hogy mivel testvérek vagyunk, nem szakítanak el minket egymástól. Ezek után pedig senkinek nem kellettünk. Két gyereket senki nem akart. Főleg nem úgy, hogy az egyik már 10 éves kor fölött volt. Inkább csecsemőket, vagy egy-két éves gyereket fogadtak örökbe – mesélem el az igazat.

- Ti igazán jó testvérek voltatok – mosolyog lágyan Harry.

- Ő volt a mindenem – mosolyodom el én is és magam elé képzelem McKenna alakját – Ő volt a legjobb nővér, akit csak egy lány kívánhat magának. Mindent tudott rólam, de tényleg mindent. Hogy mikor történt az első csókom. Hogy mikor estem át az első menstruációmon. Hogy mikor és kivel történt meg az első alkalmam – nevetek fel az emlékek hatására – Nem örült annak, hogy már a 17. születésnapom előtt odaadtam magam az akkori barátomnak.

- Miért?

- Mert csak két hónapja voltunk együtt – felelem – Azt mondta, hogy szeret és én vagyok a legfontosabb számára. Ő 20 éves volt, mikor megismertem. Aztán egyszer csak megtörtént. Kenzie teljesen ki volt akadva és ki akarta herélni a srácot – nevetek fel ismét.

- McKenna egy igazi amazon volt – helyesen Hazz – Ezt az énjét pedig csak nagyon kevesen ismertük. A bandából talán csak én és Liam.

A nyitott ablakon egy lágy szellő szökik be a szobába, s emiatt hatalmas megnyugvás járja át egész testemet és elmémet. Kenzie lelke a nap huszonnégy órájában velem van és vigyáz rám. De most már nem csak rám, hanem a kisbabámra is. Ezt biztosan tudom.

- És én is így védelmezlek titeket – nyom egy lágy csókot ajkaimra – Ti vagytok az életem értelmei...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/