Birtokolva

12. fejezet

Harry mihelyst kiért a konyhába, lelombozva látta, hogy Draco már tányérokat is kikészített. Négyet.

A sütőben várakoztak, de bűbáj tartotta őket melegen. Ez nem is volt meglepő; Draco jobban kedvelte a varázslatokat, mint a háztartási eszközöket, noha Harrytől megtanulta, hogyan működik néhány konyhai gép.

Nem tartott sokáig elővenni egy ötödik tányért és újra elosztani az ételt, hogy mindenkinek jusson. Míg Harry ezen munkálkodott, Ginny kinyitotta a hűtőt, és négy adag elkészített salátát talált benne. Megforgatta a szemét, de nem mondott semmit, csak szerzett egy ötödik salátástányért, és megtöltötte.

– Bort? – kérdezte végül, ahogy mindennel készen lettek.

Harry rámeredt.

– Még bele sem kóstoltunk azokba az italokba, amiket az előbb kitöltöttél.

Ginny lebiggyesztette az ajkát.

– Lehet, hogy a gyümölcslénél valami erősebbre van szükségem.

Mindig rendelt magának, amikor péntekenként együtt vacsoráztak, mivel az edzője utasításba adta, hogy a meccsek előtti este igyon bőséges, gazdag tápanyagtartalmú folyadékot, és jól pihenje ki magát. Az utóbbi érdekében javasolt némi ágybéli hancúrozást is, mivel ettől az ember mély, egészséges álomba merül.

Ginny lelkiismeretesen megfogadta az összes tanácsot.

Harry személy szerint úgy gondolta, hogy az edző túlment egy határon, amiért beleütötte az orrát a játékosai magánéletébe. De ha sikerről volt szó, ott nem lehetett helye vitának. A Csúzlik az utóbbi három évben egyszer sem veszítettek a Brit Kupán.

– Ha inni akarsz ma este, az csak rajtad áll, de azt hittem, az edződ nem nézi jó szemmel az alkoholizálást huszonnégy órával meccs előtt.

– Harry, holnap nem lesz meccsem! – Ginny csípőre vágta a kezét – hihetetlen volt, hogy vékony és sportos alkata ellenére is mennyire emlékeztetett az anyjára –, és helytelenítően rámeredt. – Már mondtam. Holnap megnézzük a Sólymok játékát, hogy első kézből láthassuk, mit tud az új terelőjük. Még hívtalak is, hogy gyere el, nem emlékszel?

Ó, igen. Harrynek már rémlett. Kitalált valami kifogást, hogy miért ne kelljen elkísérnie a lányt. Persze, nem bánta, ha kviddicset kell néznie; néha el is ment, hogy lássa, hogyan játszik Ginny, de ez más volt. Vele kellett volna ülnie a lelátón, és az, hogy együtt töltsék a péntek estét, aztán meg az egész szombatot... valahogy rémisztően sok időnek tűnt a társaságában.

– Még mindig jöhetsz, ha szeretnél. Biztosan tudnék szerezni egy plusz jegyet.

Harrynek most legalább igazi oka volt a visszautasításra.

– Egy kis időt Dracóval kell töltenem.

A lány szája egy pillanatra tátva maradt.

– Kell?

– Igen, szüksége van rá. – Harry annyi tányért ragadott meg, amennyit csak tudott, majd bólintott Ginnynek, hogy hozza a salátákat. – Egész héten dolgozom, így csak a hétvégéken tudunk több időt együtt tölteni.

– Nem gondolod, hogy kicsit túl komolyan veszed ezt az egészet?

– Nem voltál ott, amikor kis híján meghalt – felelte röviden Harry. – Vagy amikor később bepánikolt valamiért. A bűbáj úgy működik, hogy csak én vagyok neki, és gondját kell viselnem. Ha nem tudod elviselni, hogy ezt csinálom, akkor talán...