Birtokolva

44. fejezet

– Ginny – szólalt meg Harry erőtlenül, és úgy érezte, mintha még mindig szédülne a hoppanálástól. Mit csinálhat itt a lány? Egek, ha Ron hívta meg, hogy bajt keverjen, Harry úgy be fog húzni neki, hogy kidől.

– Hello, Harry! – köszöntötte őt Ginny kedvesen, habár a tekintetében dac tükröződött, amit Harry nem tudott mire vélni. – Jó estét, Malfoy!

– Draco – javította ki Harry. – A neve Draco, és ezt te is tudod. Szia, Dean!

– Örülök, hogy látlak, Harry – mondta Dean, és felállt, magával húzva Ginnyt is. Egy pillanatnyi tétovázás után elengedte Ginny kezét, és kinyúlt Draco felé. – Hogy vagy?

Ginny biztosan nem említette, hogy ne érjen Dracóhoz, gondolta Harry. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg semmit sem mondott arról, hogy ő a rabszolgám. Ez megkönnyebbüléssel töltötte el. Nem mintha Dean rohant volna a sajtóhoz, de minél kevesebb ember tudott a rabszolgahelyzetről, annál jobb.

Ginny meredten nézte, ahogy Draco szabad keze, nem az, amelyikben a vázát tartotta, Dean keze felé lendül. A lány kis híján összerezzent, a szeme riadtan kitágult.

– Ne...

Harry tudta, hogy Ginny nem olyan gonosz, hogy lealacsonyodjon ilyen piti bosszúhoz, mindegy, mit jelentett Draco Harry számára mostanában. Harry sosem mondta el neki, mi történt pontosan, amikor valaki más érintette meg Dracót, de nyilvánvalóan magától is rájött, hogy semmi jó.

Természetesen már semmi ilyesmitől nem kellett tartani most, hogy a bűbáj lenyugodott.

– Semmi baj – mondta Harry.

Dean elég zavarodottnak tűnt, úgyhogy Harry arra jutott, jobb lesz, ha előáll valami magyarázattal.

– Dracónak volt egy kis bőrbetegsége egy rövid ideig. Tudjátok, fertőző volt, de már rég meggyógyult. Ó, azt hiszem, enyém a megtiszteltetés. Draco Malfoy, Dean Thomas. Dean egy évfolyamra járt velünk a Roxfortba, de ő is griffendéles volt, mint én.

Miközben a két férfi kezet fogott, Ginny egy kicsit közelebb lépett Harryhez, és olyan halkan szólalt meg, hogy alig lehetett hallani.

– Bőrbetegség?

Harry a lány felé fordult, és eltátogta a választ. Később elmagyarázom.

Ginny összeszorította az ajkát, de nem erőltette tovább a témát.

Dean összevonta a szemöldökét, amikor visszafordult Harryhez.

– Tudom, hogy nem vagyok valami emlékezetes, Harry, de nem hinném, hogy be kéne mutatnod olyasvalakinek, akivel együtt jártam iskolába hat teljes évig.

Harry ekkor már tudta, hogy Ginny nem mondott Deannek semmit. A pokolba, talán még azt sem tudta, hogy Harry és Draco ezen az estén ide hivatalosak.

Ez pedig azt jelentette, hogy ez Harry első igazi esélye megmutatni Dracónak – igazán megmutatni neki –, hogy nem szégyelli elmondani a barátainak, hogyan állnak a dolgok kettejük között.

– Igenis emlékezetes vagy, Dean – mondta Hary, és nevetve megfogta Draco kezét, ugyanúgy, ahogy korábban Dean fogta Ginnyét. – Csak arról van szó, hogy Draco senkire sem emlékszik a Roxfortból. A háború óta nehéz időket élt meg, és amnéziás lett. Ó, és nem tudom, Ginny említette-e már, de Draco és én együtt élünk.

Dean szeme kiguvadt, bebizonyítva, hogy Ginny nem fejezte ki a Harry miatti sértődöttségét neki.

– Együtt éltek – ismételte el Dean, úgy mondva a szavakat, mintha külön mondatot alkotnának. – Öm... segítesz neki az amnéziájával kapcsolatban?