Birtokolva

15. fejezet

A szombat nagyjából a terv szerint telt; Draco szemlátomást boldog volt, hogy Harry konyháját rögtönzött bájitalfőző állomássá alakíthatja. Új bevásárlólistát is készített a bájitalhozzávalókról, amiket Harrynek be kellett szereznie Draco soron következő főzeteihez.

Sajnos a vasárnap már nem sikerült ilyen jól. Ginny nem volt otthon; Fleur azt mondta, néhány barátnőjével tölti a napot Brightonban, és nem valószínű, hogy túl korán hazaér.

Harry akaratlanul is arra gondolt, hogy Ginny talán direkt tűnt el.

Bill természetesen beinvitálta. Harry próbálta visszautasítani, de mielőtt még észbe kapott volna, már mindketten a verandán ültek, Fleur pedig hozott nekik egy-egy üveg sört. Harry kissé kényelmetlenül érezte magát, mivel nem tudta, mennyire látják majd szívesen, miután szakított Ginnyvel. Ám nem volt mit tenni; akármennyire is szerették őt a Weasleyk, ennyi idő után joggal remélhették, hogy egy nap elveszi a lányukat. És ha egyértelművé válik, hogy ez sosem fog megtörténni... Harry nem tudta elképzelni, hogy Bill még azután is ilyen szívélyes lesz.

Harry megitta a sörét, és olyan gyorsan távozott, ahogy csak tudott, anélkül, hogy nyíltan udvariatlan lett volna, aztán haza hop-utazott, hogy a nap hátralevő részét Dracóval töltse. A férfi a szokottnál sápadtabbnak tűnt, ahogy a konyhaasztalnál ült és tanult, mire eszébe jutott Harrynek, hogy Draco már több mint egy hete nem járt kint, hacsak nem számolta a rövid körutakat a hátsókertben. Ami aligha volt nevezhető megfelelő testedzésnek.

– Lenne kedved repülni egyet velem?

Abban a percben, ahogy a szavak elhagyták a száját, Harry meg tudta volna rugdosni magát. Már mielőtt Draco megszólalt, tudta, mit fog válaszolni.

– Természetesen örömmel szolgállak bármilyen módon.

– Egy kicsit ki kellene mozdulnod. Nem tesz jót, ha örökké be vagy ide zárva.

Draco szó nélkül felpattant, majd Harry seprűjével tért vissza. Két kézzel tartotta oda neki.

Ó... lenne kedved repülni egyet velem... Harry mondatából Draco azt feltételezte, hogy ketten egy seprűn.

A gondolatra Harry tarkója kissé felforrósodott. Nem is csoda, hiszen amikor legutóbb közös seprűn utaztak, toronyméretű lángok közül menekültek.

Vagy talán a hirtelen rátörő hőségnek több köze volt ahhoz, amire most reggel rejszolás közben gondolt. Ezúttal nem csak hozzáfeszült Dracóhoz... nem, Harry dugta is őt hátulról, és fél kézzel átkarolta, hogy a farkát erősen markolhassa, miközben a fülébe suttogott: Nem, még nem. Ne merj hamarabb elmenni, mint én...

Draco pedig nyögött, és addig fordította hátra a nyakát és a derekát, míg meg nem tudta csókolni Harry ajkait...

És most az a kilátás, hogy Draco előtte fog ülni a seprűn, szinte több volt, mint amit ép ésszel kibírt volna. Már valósággal érezte is, ahogy Draco az ölébe fészkeli magát, az ő ágyéka pedig szorosan a férfi hátsójához feszül...

Már a gondolatától is megkeményedett. Draco kétségkívül érezné a merevedését, ha így repülnének. Aztán nagy valószínűséggel fel is ajánlaná a szolgálatait.

Harry akarta őt, de nem így. Inkább várt volna, míg Draco tudatában lesz, mit csinál, és hogy kivel csinálja.

De ha vársz, súgta egy kis hang a fejében, akkor egyáltalán nem fogod tudni élvezni őt.

Meglehet, gondolta Harry, és ráncba szaladt a homloka. Azt latolgatta, hol lehet a határ, amit nem kellene átlépnie. A szeretkezés biztos, hogy a tiltott oldalon volt, de mi a helyzet egy szimpla csókkal? Ha Draco majd visszaemlékezik, néhány csók – ami mindkettejük számára élvezetes volna, ebben biztos volt – elég lenne ahhoz, hogy elborítsa a vörös düh? Azt hinné, hogy Harry kihasználta a helyzetet?