Birtokolva

67. fejezet

– Már megint gyertyák, Draco? – kérdezte Harry, amikor megérkezett a fürdőszobába, ahol a kétszemélyes kád volt.

Draco már a vízben ült, de csak a feje és a nyaka látszott ki a felszínt borító hatalmas habokból.

Mint ahogy a vakációjukon eddig minden este, Draco most is lekapcsolta a lámpákat. Amikor Harry rákérdezett, a férfi csak vállat vont, azt felelve, hogy jobban szereti a gyertyafényt.

Eddig még a szeretkezésük is egy tucat gyertya lágy fényében történt a vakációjuk minden estéjén. Romantikus volt... még erotikus is.

De ez már kezdett unalmassá válni. Draco gyönyörű volt, és Harry teljes nappali fényben akart vele szeretkezni... vagy legalábbis abban a ragyogó fényben, amit az elektromosság kölcsönözhetett az éjszakának. Látni akarta, amikor Draco felkiált a gyönyörtől, látni akarta a férfi arcát, amikor ő azt mondja neki, élvezzen...

– Szeretem a gyertyákat – mondta most Draco, megmozdulva a vízben. – Jössz?

Harry tudta, mire utal a kérdés. A szexuális életük már ugyanolyan volt, mint mielőtt visszatértek Draco emlékei. Pettinggel kezdték, de nem voltak itt Kanadában sok ideje, amikor már kézimunkára váltottak és aztán szopásra.

Persze szerepjátékokat nem játszottak. Sem kikötözést, sem dominálós jeleneteket, de ez rendben is volt. Harry szerette őket, de közel sem annyira, ahogy Dracót magát szerette. Nem volt szüksége ezekre a szórakozásokra.

Habár jó lett volna...

Harry azonnal kiverte a fejéből ezt a gondolatot. Draco végtére is egyértelművé tette, mit érez.

Azonban arra tényleg vágyni kezdett, hogy Draco megint utalgatni kezdjen rá, hogy szeretné, ha megdugná.

Igen, Harry kezdte azt kívánni, bár élt volna akkor régen Draco ajánlatával, amikor a férfi megtette. A pokolba is, amikor még könyörgött érte.

De talán jobb is, hogy Harry inkább nem adta be a derekát a könyörgéseknek. A szexuális életük teljes és kielégítő volt így is, úgyhogy Harry igazán nem panaszkodhatott, és a puszta tény, hogy Draco nem hozta fel újra a dugást, talán azt jelentette, hogy nem is szeretné megtenni, Harryvel nem.

Talán túlságosan emlékeztetné a férjére.

Ez érthető volt. Nos, legalábbis valamelyest. Ez volt az egyetlen szexuális tevékenység, amit nem gyakoroltak, amikor Dracónak még amnéziája volt. A többi – petting, szopás – nem hordozott ilyen asszociációkat. Amikor Draco visszaemlékezett a házasságára, ezeket Nikolai-jal és Harryvel is csinálta. De a dugást?

Hmm, igazából... figyelembe véve azokat, amiket Draco mondott, Harry fogadni mert volna, hogy talán még soha sem szexelt ilyen módon senkivel a férjén kívül. Ami különlegessé tette ezt a dolgot...

Ettől pedig Harry két egymással ellentétes dolgot érzett egyszerre.

Az egyik a bosszúság volt, mert a francba is, ő szerette most Dracót! A pokolba is, jobban szerette őt, mint ez a Nikolai bohóc valaha, mivel Harry sosem éreztetné Dracóval azt, hogy nem elég vonzó!

Másrészről viszont megkönnyebbülést is érzett.

Végtére is, nem mintha Harrynek olyan rengeteg tapasztalata lett volna abban, hogy felül legyen – nos, legalábbis férfival. Aztán meg, annyira sok tapasztalata nővel sem volt. Csak Ginnyvel és ennyi.

Ennek a Nikolai-nak valószínűleg már voltak szeretői Draco előtt is, mivel idősebb volt nála. Biztosan tudta, mit hogyan kell csinálni, hogy jó legyen, és...

A picsába! Draco biztos, hogy megőrült érte és sikított a gyönyörtől! Miért lelkesedett volna annyira azért, hogy Harry dugja meg? Mi másért könyörgött volna? Ez az emlékei miatt volt, hogy milyen jó volt ez annak idején, és ezek az emlékek akartak kitörni.

De most, hogy rendesen is visszaemlékezett, már nem kérte ezt.

Harry kis híján felmordult, ahogy megállt ott Dracót nézve, aki a habok közt ült. Ekkor esett le. Nikolai kétségkívül abszolút briliáns volt az ágyban, ami csak egyetlen végkövetkeztetéshez vezethetett. Mégpedig, hogy Harry soha, de soha nem lehet Dracón. Nem lenne értelme. Harry csak úgy nézne ki, mint egy bénázó amatőr, aki alig tudja, mi hova megy.

Ja. Amúgy is mi miatt kéne Harrynek aggódnia? Nem úgy tűnt, hogy Draco erre akarná kérni. Nyilvánvalóan meg akarja tartani ezt az egy szexuális cselekvést olyasvalaminek, amit csak a férjével csinált. Harryt csak olyasmikhez akarta, amiket kényelmesen megtettek akkor is, amikor még nem emlékezett a férjére.

De Harry megkaphatná őt, ha akarná... Csak a szigorú hangját kellene használnia, és Draco engedelmeskedne...

Csessze meg! Ez nem csak hihetetlenül rossz ötlet volt – erotikus, ám akkor is helytelen –, de meg sem oldotta volna azt a problémát, hogy Harry bolondnak tűnne! Semmi sem lehet rosszabb annál, amikor az ember irányít, de fogalma sincs, mi a fenét csinál...

– Ennél a pontnál úgy érzem, azt kell feltételeznem, hogy nem csatlakozol hozzám – szólalt meg Draco sértődött hangon.

– Ó, dehogynem – felelte Harry, elkezdve levetni a ruháit. Amikor a márványpadlón landoltak, úgy érezte, nevetséges volt. Mi van akkor, ha meg akarja dugni Dracót, de nem lesz rá esélye? Attól még lehet részük egy csomó forró szexben. Csak épp nem abban a fajtában.

– Csak elgondolkodtam, ez minden.

– Min?

– Ó... – Harry egy pillanatig várt a válasszal, míg becsusszant a meleg vízbe és átkarolta Draco vállát, eljátszva a kunkorodó hajszálakkal a nyakszirtjén. – A koncertről, amin voltunk. Elég jó volt, nem?

– Hallottam jobbat is.

Ebben Harry nem kételkedett.

– Kicsit aggódtam – ismerte be. – Úgy értem, annyira menni szerettél volna, hogy nem mondtam előre semmit, de arra gondoltam, lehet, hogy a planetárium egy kicsit felzaklatna. Öh... az asszociációk miatt. Az asztronómiát kutattad a férjeddel.

Draco sóhajtott, mélyebbre csusszant a vízben, és behunyta a szemét. Teljesen ellazultnak tűnt.

– Mmm, igaz. Gyakran tűnődöm rajta, hogy a muglik tudják-e, milyen közel járnak ahhoz, hogy megértsék, mi tartja mindezt mozgásban. A szférák zenéje...

Harry felvonta az egyik szemöldökét.

– A szférák zenéje?

Draco nem nyitotta ki a szemét.

– Ó, igen. Az elemi erő, ami a bolygókat a pályájukon tartja. Az erő, ami megeleveníti az egész univerzumot a mozgás örvénylő táncában...

– Eléggé biztos vagyok benne, hogy ez a gravitáció – mondta Harry szárazon.

– Talán igen, de ezt a mágia is átjárja, és a mágia olyan mintákat követ, amiket legjobban a zene ír le. Hidd el!

Hirtelen Harry egész teste megrázkódott; a víz annyira nekilendült, hogy kiloccsant a kádból.

– Ezt nem kellene elmondanod nekem! A Megszeghetetlen Eskü! Ó, Istenem...

Draco kinyitotta a szemét és felegyenesedett ültében, szembenézve Harryvel.

– Ne pánikolj! Ha az Eskü meg akart volna ölni, már halott lennék.

Harry szerette volna megrázni őt.

– De miért vállaltál ekkora kockázatot...?

– Nem direkt csináltam. – Draco megnyújtózott, míg végül egyik karját átvetette Harry vállán. – De úgy érzem, bármit elmondhatok neked. Tudod, azelőtt azt hittem, az Eskü azt sem engedi majd elmondanom, hogy a kutatás az asztronómiáról szólt, de engedte. Lehet, hogy nem működött?

Vagy talán, gondolta Harry, valami más van a dologban. A Res mea es erősebb mágikus erő, mint a Megszeghetetlen Eskü. Annak kell lennie, elnézve, amit Narcissa Malfoy mondott. Ő már magával hal.

A szolgabűbáj nem engedi Dracót meghalni... legalábbis nem ilyen okból. Egy olyan bűbáj, ami Draco legnagyobb hűségét a miniszternek engedné át? Nem, a Res mea es biztosítaná, hogy Draco csak és kizárólag Harrynek tartozzon hűséggel.

Talán meghalhat más egyéb okokból. Mint például, ha túl magasról leesik a seprűjéről, vagy megint megérinti a lóherekoncentrátumot...

És egyértelműen meghal, ha Harry is.

Most először Harry boldog volt, hogy irodai munkája van, és nem terepen dolgozik.

– Ja, lehet, hogy a Megszeghetetlen Eskü nem működött – mondta. Mi mást mondhatott volna? Aligha akarta elmondani Dracónak, hogy az ő halála Dracót is megöli. Ideje volt elszakadni a témától.

– Szóval felfedezted? A szférák zenéjét?

Draco ásított.

– Mmm, ott van. Egyértelműen létezik, de megpróbáltuk kidolgozni a pontos frekvenciákat és kiderült, hogy ez bonyolult ügy. Úgy vélem, hogy Nik apja is annak találta... A projektvezető hallhatatlan megkapta a jegyzeteit, mind oroszul...

– Hiányolod néha? A munkádat.

– Nem igazán. Azt hiszem, az igazi vonzereje Nik volt.

Harry bólintott.

– Öm, akkor azt hiszem, tudom, miért szereztél asztronómiából és zenéből is RAVASZ-t. Bebizonyítottad, hogy Nik nem tévedett, amikor felvett téged...

Amikor Draco karja megfeszült a vállán, Harry ledarálta a következő mondatokat.

– De miért generációs mágia? Mi köze volt annak bármihez? Úgy értem, azt leszámítva, hogy a férjed zenei tehetsége generációs bűbájhoz köthető.

Draco karja ellazult, miközben a férfi felnevetett.

– Ó, az csak tréfa volt. Meg akartam mutatni Nikolai-nak, hogy mennyit tudok a mágiáról, amivel nap mint nap együtt él. Kicsit ironikus. Sosem gondoltam, hogy a végén kiderül, én magam is generációs mágia hatása alatt állok.

– Á! – Harry elmosolyodott. – Tudod, fogalmam sincs, hogyan jutottunk el idáig. Én csak annyit akartam mondani, amikor bejöttem ide, hogy tényleg büszke voltam rád ma este. Azt hittem... nem is tudom. Talán azt hittem, a planetáriumi bemutató tényleg felzaklat majd téged.

Draco lefröcskölte Harry mellkasát.

– Te seggfej! Lehet, hogy előtted megejtettem volna egy-két könnyet, de ha már a saját gazdámban sem bízhatok... ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosan is könnyekben fogok kitörni. Vannak elveim, mint tudod.

Harry megpróbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a farka megugrott a „gazdám" szóra.

– Egyáltalán nem úgy néztél ki, mint aki könnyekben akarna kitörni.

– Nem, meghiszem azt. – Draco megvonta a vállát. – Nem tudom, hogyan magyarázzam el. Egyszerűen csak... úgy érzem, már nincs több könnyem, amit elsírhatnék, Harry. Ő már halott, és ezt semmi sem tudja megváltoztatni. Még mindig nagyon szomorú vagyok, amikor rá gondolok, vagy arra, ami lehetett volna... de ez nem elég ahhoz, hogy meg akarjak halni. Talán... talán elértem azt a szakaszt, amit úgy hívnak, elfogadás.

– Én is remélem – felelte Harry próbálva nem túlbuzgónak látszani.

– Most én jövök, hogy kérdezzek – mondta Draco játékosan, miközben még egy kis vizet fröcskölt Harry mellkasára. – Szóval az élettársad vagyok, mi?

– Igen, persze, hogy az vagy. Úgy értem, nem akartalak szeretőmnek nevezni.

– Miért nem? Az vagyok...

Ekkorra Harry már biztos volt benne, hogy Draco csak bókokra vadászik. Miért lenne szüksége még több megerősítésre annál, amit Harry már adott neki...? Nos, talán amiatt a rohadék Nik miatt. Az éreztette Dracóval, hogy csúnya...

– A szerető olyan időlegesen hangzik – mondta Harry. – Mintha csak egy hétre szólnál. És... egek, Draco! Szeretlek! Nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha csak valami könnyű lotyó volnál.

– Nem, nem vagyok az. Elég izmos vagyok – mondta Draco tollászkodva. – Szikár és szálkás módon persze.

– Tetőtől talpig lenyűgöző vagy.

– Ó, köszönöm! Természetesen tudtam, hogy így gondolod. A rengeteg perverzkedés alapján, amit műveltél.

– Sosem hagyod, hogy kiköszörüljem a csorbát, igaz?

– Az aktuális tervem az, hogy kihasználjam a dolgot.

– Majd én mindjárt kihasználok valamit – mormogta Harry, hirtelen megcsavarintva Draco egyik mellbimbóját.

– Au...

– Ó, tudod, hogy szereted – mondta Harry élesen. – Azt is szereted, ha beleharapok.

– Nem mered...

– Nos, most már muszáj lesz – mondta Harry lebukva a habok alá, és először az egyik, aztán a másik mellbimbót harapdálta meg finoman, miközben Draco vonaglott, megragadta a vállait és végül belemarkolt a hajába.

De Harry nem hagyta abba, csak amikor fel kellett jönnie levegőért.

– Annyira griffendéles vagy – zihálta Draco, és az arca már rózsaszín volt. – Muszáj volt megtenned, mert azt mondtam, nem mered, mi?

– Igen, pontosan...

– Ebben az esetben fogadjunk, nem mered leszopni a farkam...

– Óóó, most már nyakig benne vagy, Malfoy – figyelmeztette Harry, mielőtt megint lebukott a víz alá. Még csukott szemmel is megtalálta Draco farkát mindennemű keresgélés nélkül, és egészen tövig bekapta.

Igen, ezt megtehette. Ebben jó volt. Persze először még nem volt az, de Draco megtanította. Ez rendben is volt, mert ez még akkor történt, mikor Draco nem emlékezett. Draco olyasmiként gondolt Harryre, mint valamiféle istenre.

Most, ha Harry valami újdonságot javasolt az ágyban, Draco csak annyit volt képes tenni, hogy Nikolai-hoz hasonlítja, és Harry tudta, ki fog kikerülni győztesen az ilyen összehasonlításokból.

De ez? Igen. Harry ingerelhette Dracót, elérhette, hogy vergődjön a szükségtől, masszírozhatta a golyóit a kezével, miközben a szája a férfi farkán dolgozott, amíg Draco gyakorlatilag a vizet döfködte abban a pillanatban, hogy Harry elhúzódott, minden egyes alkalommal...

– Nem mered – zihálta Draco megragadva Harryt, és egy pillanatig szinte ádázul csókolta – szopni a farkam több mint kilencven másodpercig egyhuzamban...

– Sajnálom. Az oxigén iránti szükségletem üti az alapvető griffendéles merészségemet – mondta Harry, hátravetve a haját a homlokából.

– És persze – mormogta Draco – a kád az egyetlen hely, ahol ilyesmiket lehet csinálni. Bárhol máshol teljesen illegális...

– És még te hívsz seggfejnek...

– Hívnálak én a szopás legbriliánsabb szakértőjének, akit a világ valaha látott, de te beszédre használod azt a buja szádat helyette. – Draco vigyorgott. – Megjegyzem, ez teljesen rendben is van, ha mondanod kell valamit. De nem, ez most csak a megszokott ostoba fecsegésed...

– Oké, ennyi volt – mondta Harry a karjánál húzva Dracót, hogy kivegye őt a kádból. Kit érdekelt, hogy mindketten meztelenek és vizesek voltak, vagy hogy majdnem elcsúsztak a kövön, Harry meg kis híján bevágta a fejét a mosdókagyló szélébe? Csak az számított, hogy Dracót ágyba vigye.

A hálószobát is csak gyertyák világították meg, de Harry már hozzászokott. Úgy gondolta, akár meg is teheti, hiszen Dracónak szemlátomást elég nagy ellenérzése volt a fényben való szeretkezéssel kapcsolatban. Vagy teljes sötétség, vagy gyertyafény jöhetett szóba.

De Harry nem panaszkodott. Még úgy sem, hogy egy része azt kezdte gyanítani, Draco azért szerette a sötétséget, mert úgy tett, mintha Harry Nikolai lenne.

Harrynek nem tetszett ez a gondolat – igazából egyenesen gyűlölte, de nem kívánta felhozni. Nem lett volna értelme. Ha Draco nem akarta nézni Harryt szeretkezés közben, akkor a veszekedés nem vezetne eredményre.

Talán csak arról van szó, hogy Dracónak több időre van szüksége, hogy megküzdjön a veszteséggel, mindegy, mit mondott előző este az elfogadásról.