Birtokolva

93. fejezet

Malfoy nem ment Hollóbércre és nem volt az Abszol út egyik boltjában sem, amiket sűrűn látogatott. Eltökélten, hogy megtalálja, Harry berohangálta Londont is, minden horrorfilmre jegyet véve, amit csak talált. A köztük lévő időben hazahoppanált, ha esetleg Malfoy hazatért volna.

Az üres ház gúnyolódva várta minden egyes alkalommal, amikor ő megjelent benne.

Én csak meg akartam adni neked, amit ő is megadhatott... Malfoy szavai visszhangzottak a fülében. Már nem érdekelte, mit talált Hermione Walesben. Malfoy őszinte volt, amikor ezeket a szavakat mondta. Harry akkor is biztos lenne ebben, ha nem tudná, hogy Malfoy képtelen hazudni neki. Nem... nem Malfoy.

Draco.

Én csak meg akartam adni neked, amit ő is megadhatott...

Ez csak azt kellett jelentse, hogy igen, Draco szándékosan idézte elő a terhességet, de nem gonosz célból. Olyan nincs, hogy ezt mondta, miközben szándékában áll megölni a gyereküket. Olyan abszolút nincs.

Csak meg akarta adni Harrynek, amiről tudta, hogy Harry mindig is vágyott rá, azt az egy dolgot, amit Ginny megadhatott, ő pedig nem, legalábbis normális körülmények között. Egy gyereket. Egy kis babát, hogy ölelgethesse, szerethesse, álomba ringassa, etesse, büfiztesse, és nos, a pokolba is. Még a pelenkacsere is vonzó volt a maga furcsa módján. Ez minden, amit akart: hogy megadja Harrynek a családot.

Ez ésszerűnek tűnt. Ésszerűbbnek, mint az, hogy Draco egy másik Gaius. Végtére is Draco a kapcsolatuk elejétől fogva féltékeny volt Ginnyre. Még mindig csúnyán nézett, ha bármilyen utalás történt a lányra, arról nem is beszélve, ha konkrétan szóba került a neve. Különös módon nem bízott Harry szerelmében, azzal vádolt férjes asszonyokat, hogy terveket szőnek Harryvel kapcsolatban, aggódott, hogy a sajtóvisszhang miatt Harry majd megbánja, hogy nyilvánosságra hozta a kapcsolatukat...

És ezért úgy gondolta, megnöveli az értékét Harry szemében, ha megadja Harry számára a családot, amire mindig is vágyott.

Az biztos, hogy nem valami intelligens módon járt el. Anélkül tervezni a teherbe esést, hogy előtte megbeszélné vele a dolgot enyhén szólva elmebetegnek tűnt Harry számára. De ez volt Draco. Már megint ott tartottak, mint a lóherés ügynél, kivéve, hogy ez most nem csak Dracóról és Harryről szólt.

Mindenesetre nem volt nehéz elhinni, hogy Draco azért tette, amit, mert félt, hogy egy nap elveszíti Harry szerelmét Ginny miatt, vagy valami más nő miatt, aki meg tud adni neki egy gyereket.

És mit csinált Harry cserébe?

Mindent sokkal rosszabbá tett. Ha Draco korábban bizalmatlan volt, ezek után kész idegroncs lehet. Harry összerezzent, amikor azokra a dolgokra gondolt, amiket ordítva a fejéhez vágott annak a férfinak, akit szeret. Remélem, nem hiszed azt, hogy ezek után valaha is ágyba bújok veled! Ha rajtam múlna, nem is látnálak többé!

Különös, hogy abban a pillanatban mennyire logikusan hangzottak ezek a szavak. Biztos volt benne, hogy Draco azon dolgozott, hogy feláldozza a gyereküket, de most az egész gondolat totális őrültségnek tűnt. Draco még akkor sem tudta rábírni magát a gyilkosságra, amikor még halálfaló volt, és az, hogy a gyilkosság mérhetetlen előnyöket hozhatna neki és a családjának, egy fikarcnyi különbséget sem jelentett. Akkor miért hitte el Harry, hogy Draco, aki mélyen megbánta a háború alatti tetteit, aki szégyellte magát, amiért eltitkolta a házasságát, ami semmi sem volt ehhez képest, megölné a saját gyerekét?

Harry nem bírta felfogni, miért hitte el egyetlen pillanatig is. De elhitte.

Tudta, Draco sosem lesz képes ezt megbocsátani. Most már nem fog bízni abban, hogy Harry szereti őt, mert ha az ember szeret valakit, akkor nem veszíti így el a hitét. Mindegy, mik az ellene szóló bizonyítékok.