Birtokolva

65. fejezet

– Enfin – mondta Draco, kifújva a levegőt, amikor bezárta hotelszobájuk ajtaját a hordár mögött, akinek az előbb adott borravalót.

– Most már beszélhetsz angolul – mondta Harry szárazon. – Már senkit sem kell lenyűgöznöd.

– Non pas toi? Mi a bajod, Harry? Nem tetszik az akcentusom?

– Tökéletesnek tűnik, nem mintha túl sokat értenék hozzá – gúnyolódott Harry. – Nézd, az hogy folyékonyan beszéled a nyelvet, nem jelenti azt, hogy minden beszélgetésben át kell venned az irányító szerepet és flörtölnöd kell, mintha attól félnél, ki fog menni a divatból!

Draco felvonta az egyik szemöldökét.

– Most kire gondolsz?

Harry az ujján kezdett számolni.

– A nőre a zsupszkulcs érkezési pontnál, a taxisofőrre ide úton, a recepciósra...

– Mind nő volt – mondta Draco legyintve. – Nem vonzódom a nőkhöz.

– Akkor miért flörtölsz velük?

Draco szeme résnyire szűkült.

– Pusztán csak szívélyes voltam. Az én hibám, ha a francia egy kissé extravagáns nyelv? Érzelgőssé tesz.

– Ó! – mondta Harry, és hülyének érezte magát.

– Én nem vagyok olyan, mint te – folytatta Draco élesebb hangon. – Engem nem érdekelnek... nos, legalábbis nem érdekelnek úgy. A nők nem. És még ha érdekelnének is, aligha lennék rá képes, hogy együtt legyek velük. Meglehetősen kevés okod van a féltékenységre, tekintve a körülményeinket.

– Ja. – Harry nagyot nyelt, azt kívánva, bár mások lennének a körülményeik. Nem lehet túl kellemes Dracónak a tudat, hogy nem élvezhet el anélkül, hogy Harry hozzáérne. Akár tetszett ez Dracónak, akár nem, Harry lesz az egyetlen lehetősége a szexuális megkönnyebbülésre.

És míg egy részének ez valamilyen szinten élvezetes volt – annak, amelyik szerette Dracót korbácsolni is például –, ugyanakkor halálosan csüggesztő is. Harry azt szerette volna, hogy önmagáért akarják őt, nem azért, mert ő volt Draco egyetlen választási lehetősége.

– Én nem vagyok két...

– Két mi?

Draco felszegte az állát.

– Mindegy. Ha ettől jobban érzed magad, az egész beszélgetés a taxiban arról szólt, hogy milyen boldog vagyok, amiért vakációzni megyek a jóképű kedvesemmel.

– Jóképű. Jóképűnek nevezett engem?

– Nem, én neveztelek jóképűnek, ő pedig egyetértett.

Harry zavarba jött, amikor melegséget érzett átáramlani a testén. Még jobban zavarba jött, amikor nem tudta megállni, hogy a következő kérdés kicsússzon a száján.

– Szerinted jóképű vagyok?

– Azt hittem, ezt már átbeszéltük – mondta Draco rámeredve. – Igen, úgy gondolom, hogy az vagy. Vonzódom hozzád. Tudom, hogy ezt már említettem neked. És ha azt mondod, ez csak a bűbáj miatt van, akkor lehet, hogy megütlek, és aztán komoly gondjaink lesznek. Tudod, mellkasfájdalom.

– Én... én csak azt hittem...

– Azt hitted, azért nyomtalak a fűre és smároltalak le, mert visszataszítónak talállak?

– Nos, én csak átlagos vagyok, de te, ó, egek, te lenyűgöző...

– Igen, annyira lenyűgöző, hogy nem tudtad megállni, hogy le ne tapizz, miközben aludtam – mondta Draco és az ajka megremegett, mintha próbálta volna visszatartani a mosolyt. – Tetszik a gondolat. De nem lehetünk mind ugyanolyanok, mint én, nem igaz? Az északi jégisten kinézet... nem, te melegebb típus vagy. Magas, sötét és jóképű, ez inkább a te stílusod. – Draco hirtelen intett a kezével. – Akkor... negyedik emelet?