Birtokolva

16. fejezet

Hermione is a Minisztériumban dolgozott, de az útjaik nem sűrűn keresztezték egymást Harryvel.

Azonban hétfő délután egy papírrepülő csusszant a beszerzési igénylőlapok tetejére, amiket Harry épp olvasott. Úgy tűnt, néhány új aurortanonc leamortizált egy nagy halom edzőbábut...

A részlegek közti levél csak még több unalmas papírmunkát fog hozni, gondolta Harry, amikor széthajtotta. Ám ehelyett a következő állt benne:

Beszélhetnénk egy pár percig? Utánanéztem a témának, amire kíváncsi voltál, de inkább nem írnám le, mit derítettem ki.

H. G. W.

Harry pennát ragadott, és lefirkantott egy választ, közben végig csóválta a fejét. A nő rájött valamire a Res mea esszel kapcsolatban, és le kellett ellenőriznie, hogy biztonságos-e, ha átjön, és elmondja neki?

A pálcája egy intésére a repülő útra kelt, hogy visszarepüljön Hermionéhoz. Pár pillanattal később a nő megjelent az iroda ajtajában.

– Gyere, gyere csak be! – sürgette Harry, miközben felállt, aztán becsukta maguk mögött az ajtót. Mivel munkája során számos bizalmas beszélgetést folytatott a helyiségben – kik kapnak előléptetést az aurorprogramban, kiket kell többek között elbocsátani –, a titoktartás érdekében az irodát mindig is jól levédték.

De ez most magánjellegű dolog volt, és bosszúságára sokszor azt találta, hogy még a munkatársai is adtak el róla szóló pletykákat az újságoknak. Ezt észben tartva Harry előhúzta a pálcáját, és bűbájolt egy-egy további réteg védelmet a falra, ajtóra, ablakra. Csak egy órára szóltak, de annyi elegendő is volt.

Amikor visszafordult, Hermione már helyet foglalt.

– Szóval, hogy van Draco?

Harry türelmetlen lett; kézbe akarta venni az ügyet, nem bájcsevegésbe bonyolódni.

– Jól, jól. Megkértem a hétvégén, hogy főzzön ezt-azt, és úgy tűnt, nagyon élvezte. Repülni is elmentünk.

– Emlékszik már valamire?

– Nem, nem igazán.

A nő összevonta a szemöldökét, és összekulcsolta a kezét az ölében.

– Ez elég baj. Mert... nos, én mindent megpróbáltam, Harry, de nem sikerült kiderítenem, mely tárgyakból szerzett RAVASZ-t.

– Nem nyilvános dokumentumok, mint ahogy gondoltad?

– Nos, ez a különös benne. Azok. Vagy legalábbis elvileg azok. De a neve még csak nem is szerepel a RAVASZ-ra jelentkezők összesített listáján, nem beszélve a tantárgyi eredmények listájáról, ami még sokkal részletesebb. A feljegyzések azt mutatják, mintha soha meg sem próbált volna végzettséget szerezni.

Harry beharapta az ajkát.

– Öm... nos, nem bántásból mondom, de talán tényleg nem is szerzett.

– Bent voltam a teremben, és felügyeltem az egyik vizsgáján – csóválta a fejét Hermione. – Tudod, hogy a főnökeink szerint az én részlegemnek nincs elég dolga. Persze, hiszen a Minisztériumot sosem érdekelte túlságosan, hogy a többi mágikus lény jogaival foglalkozzon. Azt tudtad, hogy egy hete...

– Draco, Hermione!

A nő egy kicsit elpirult.

– Jól van. Mindegy, az a lényeg, hogy láttam Draco Malfoyt vizsgázni. Aznap a Théta Konferenciateremben ült, és szerintem a hét további részében is, mert ott volt a neve a címzettek névsorában azzal a megjegyzéssel ellátva, hogy átment nyolc vizsgán. De a később irattározott hivatalos listában... – Megcsóválta a fejét.