Birtokolva

36. fejezet

Harry nem akarta kinyújtani a kezét és elvenni a tekercset, de ugyanakkor az igazság elől sem akart elrejtőzni.

Akármi is legyen az.

A képzelete féktelen száguldásba kezdett, miközben kicsavarta és kiterítette a pergament. Egek, vajon mi a csodát sikerült Hermionénak előásnia? Végre valami információt a Res mea esről? Bizonyítékot, hogy Lucius Malfoy hazudott?

Harry szíve újra verni kezdett. A nő azt mondta, Malfoy. Az azt jelenti, Lucius, igaz? Jobb lenne, ha azt jelentené, gondolta Harry.

Igencsak jobb lenne.

De mégsem, a nő Dracót értette alatta, ismerte fel Harry hirtelen, mert amit a kezében tartott, az egy levél volt Dracótól Hermionénak, aznapi dátumozással.

Elolvasta az egészet, ami nem tartott sokáig, mert meglehetősen rövid volt, és aztán újra elolvasta, mert nem bírt rájönni, miért jelenti ez a levél Hermione számára, hogy Draco nem volt őszinte.

Végül felemelte a tekintetét.

– Mérges vagy, hogy Draco bocsánatot kért, amiért tönkretette a zeneszobádat és felajánlotta, hogy vesz neked egy új zongorát, amint talál rá forrást? Ezzel nem volt becstelen, Hermione. Nem tudhatjuk, hogy még mindig rendelkezik-e saját pénzzel. A háza úgy viselkedik, mintha azt hinné, hogy az enyém...

– Azért vagyok mérges – vágott közbe Hermione –, mert elhitette veled, hogy nem tud levelet írni, miközben egyértelműen tud! – Beszéd közben toppantott is egyet. – Azt mondta, hogy a pennák nem működnek neki, ha levelet akar írni, kivéve, ha előre megírt megrendelő nyomtatványokról van szó!

Ó.

– Nos, tényleg nem működnek. Magam is láttam. – Most jött a neheze. Hermione elég okos volt, hogy tudja, amit Harry nem mondott ki. De nem lehetett mit tenni. – Öm... egy csomó minden történt azóta.

– Péntek este óta? De hát az csak két napja volt!

– Igen, de a bűbáj lenyugodott. – Harry vállat vont. – És ez azonnal megváltoztatta a szolgasága körülményeit. Vagy hát legalábbis néhányat. Draco még mindig nem tud enni vagy inni, hacsak nem emlékeztetem rá, hogy szeretném, hogy megtegye. De a bűbáj már megengedi, hogy az emberek megérintsék, úgyhogy nem vagyok meglepve, ha úgy határozott, Draco levelet is írhat. Mindkét dolog annak a módja, hogy öm... külső kapcsolatai is lehessenek.

Hermione hirtelen leült.

– Értem. Nos, akkor felteszem, válaszolnom kellene. Ez igazából egy elég kedves levél, azt leszámítva, hogy elgondolkodtam, ő írta-e egyáltalán. Még az is eszembe jutott, hogy nem azt jelenti-e...

– Mit jelent? – Harry közelebb hajolt, azt kívánva, bár ne lenne köztük az asztal. Ó, a francba vele. Felkelt, és leült a túloldalon lévő székbe. Ha bárki bejön, kissé furcsán fog kinézni a dolog, de senki nem fog bejönni. A bűbájok, amiket Hermione kiszórt, garantálták. – Arra gondoltál, hogy semmiben nem volt őszinte? Hogy egyáltalán nem is rabszolga és megjátszotta az egészet?

– Átvillant az agyamon – motyogta Hermione.

– Nyilván, mivel megint „Malfoynak" hívtad.

– Nos, nem érdemelte ki az együttérzésemet, ha nincs is abban a szituációban, amiben hittem. Az a levél felébresztette a gyanakvásomat, és nem csak azért, mert azt mondta, nem tud levelet írni, Harry. Hanem azért is, mert... – A nő nyelt egyet. – A megfogalmazása egyszerűen túl kedves és törődő volt, Harry, ráadásul velem, egy mugliszületésűvel?