– Édes Merlin – nyögte Ron erőtlenül. A hirtelen beállt csendben abnormálisan hangosnak tűnt a suttogása.
Habár ennek ellenére Harry alig hallotta. Semmire sem tudott figyelni Dracón kívül.
Harry testének takarása alatt Draco reszketett, ahogy összegömbölyödve feküdt a padlón. Magzati pózban, rémlett fel Harry előtt homályosan, ahogy az auror képzésén tanultak automatikusan belevillantak. Ami egyből emlékeztette valamire: nincs szükségük arra, hogy a minisztériumi, vagy ami rosszabb, a mugli rendőrség kivonuljon hozzájuk vizsgálódni.
Ron is aurorként végzett, jutott Harry eszébe megkönnyebbüléssel. Szerencse, mivel Harry pillanatnyilag nem igazán hagyhatta magára Dracót.
– Ron, tudnál... – Harry tétován a törött ablak felé mutatott, próbálva utalni a külvilágra.
– Ja – felelte Ron nehézkesen. – Ja. Ne aggódj. Rajta vagyok. Gyere, Hermione! Lehet, hogy rád is szükségem lesz odakint.
– Harry?
Mielőtt Harry válaszolhatott volna a nőnek, Draco nyöszörögni kezdett, és a szavai egyenesen Harry zsigeréig hatoltak.
– Fáj – zihálta, és mostanra már szörnyen remegett. – Jó, erős, vonzó Harry gazdám azt mondta, rögtön szóljak, ha rettenetes, engedetlen Draco szolgának f-f-fáj...
Hermione azonnal letérdelt Harry mellé, aki addigra gyakorlatilag beburkolta a testével a földön kuporgó férfit.
– Idehívok neki egy fájdalomcsillapító bájitalt, a legerősebbet, amink van, vagy mugliérzéstelenítőt, vagy...
– Menj Ronnal – mondta Harry, tudva, mit kell tennie. – Ebben nem segíthetsz.
És még ha tudnál is, tette hozzá gondolatban, nem szeretném. Draco nem a tiéd. Ő az enyém...
Hermione még mindig hezitált egy kicsit.
– Menj! – mordult rá Harry, és mély levegőt vett, ahogy felemelte Dracót a földről, és magához ölelte. Nem volt könnyű manőver. Draco megpróbált összehúzódni, mint azok az apró rovarok, amik labdává szoktak gömbölyödni. Rosszabb; a keze a mellkasát markolászta és karmolta, mintha át akarná kaparni magát a ruhákon és a bőrén, hogy közel férkőzzön a saját égő szívéhez.
Amikor vergődni kezdett Harry karjaiban, Harry rápillantott az arcára.
Halálsápadt volt.
Rosszabbul nézett ki, mint amikor Harry igényt tartott rá, és ez mindent elmondott a helyzetről.
– Hétfőn találkozunk a munkahelyen. Szólj, ha szükséged van amneziátorra – mondta Harry gyorsan.
Azután erősen koncentrálva magához szorította Dracót, és megpördült vele.
* * *
Abban a pillanatban, hogy Harry meglátta a nappaliját, eltolta magától Dracót, és hátrébb lépett, hogy megtegye, amit meg kellett tennie.
Pedig Isten látta lelkét, nem akarta.
Együttérző kifejezéssel meglendítette a kezét, és arcul ütötte Dracót, elég erősen ahhoz, hogy a férfi feje oldalra csapódjon.
Draco térdre rogyott, a kezével még mindig a szíve után markolászva, és a szeme elhomályosult a fájdalomtól.
Ezúttal fizikai fájdalomtól, noha azok után, amik Hermionééknál történtek, Harry arra gondolt, talán másfajtáról is szó lehet.
आप पढ़ रहे हैं
Birtokolva
फैनफिक्शनDrarry fordítás az író engedélyével! A Malfoyok mindig is a Potterek tulajdonai voltak. Furcsa? Igen. De igaz, és most újra érvénybe lép. Harrynek pedig nincs más választása, mint igényt tartani Dracóra mint rabszolgájára... Jordan Grant: Owned című...
