Birtokolva

76. fejezet

– Reggeli! – szólalt meg Draco következő reggel, felrázva Harryt az álomból.

– Még öt perc – motyogta Harry elfordulva, és átölelte a párnáját.

– Elkésel a munkából.

Ettől Harry felült, és megdörzsölte a szemét.

– Milyen munka? Még mindig szabadságon vagyok. Holnapig még nem kell mennem.

Draco megvonta a vállát; tekintete meglehetősen unott volt.

– Nos, igen, de az a fajta vagy, aki szeret képben maradni, szóval feltételezem, meg akarsz ma jelenni megnézni, hogyan boldogultak nélküled a beosztottjaid.

Harry alaposan megfigyelte a férfit, próbálva rájönni, hogy ismét normális-e vagy még nem. Mostanra már ismerős volt az érzés; az előző estét teljes egészében azzal töltötte, hogy ezen gondolkodott. Miután Draco hosszasan fürdött egyedül, együtt vacsorát csináltak, Draco barátságosan beszélgetett egész idő alatt, de valahogy a szavai erőltetetten hangzottak. Vagy ridegen.

Aztán vacsora után összebújtak, hogy együtt megnézzenek pár filmet. Harry négy óra hosszán át ült és bámult agyzsibbasztóan idióta horrorfilmeket pusztán azért, hogy ölelhesse Dracót és segítsen neki megérteni, hogy Harry nem az a brutális ember, akinek előtte tűnt. Igenis csinálhatnak olyan dolgokat, amiket Draco szeret.

Mostanra Harry arra jutott, hogy túlságosan erőltette ezt a nappali fény dolgot. Vagy... nos, talán több köze volt ahhoz, ahogy lefogta a férfit. Akkor kezdődött az igazi pánik, ahogy visszaemlékezett. Egész addig Draco ideges volt, de tudta kezelni.

Úgyhogy ez azt jelentette, feltételezte Harry, hogy Draco tudta, mit beszél, amikor azt mondta, nem áll készen az ilyen játékokra.

Harry beszívta a levegőt, és eldöntötte, hogy tanul a hibájából. Nem számítanak a saját álmai és fantáziái, mindegy, hogy a férfi elfogadta a saját rabszolgaságát az előző éjjel, Harry akkor is távol tartja magát a fájdalom-játékoktól, és mindentől, ami akár csak hasonlíthat is rájuk. Amikor Draco készen áll rá, hogy fizikailag is uralkodjanak fölötte, akkor majd szól. És ha sosem szól...

Nos, akkor Harrynek meg kell elégednie a fantáziálással.

Draco hirtelen letérdelt.

– De persze csak most ébredtél fel. Szeretnél esetleg egy szép, hosszú szopást, mielőtt bemész az irodába?

Harry pislogott, noha nem tudta, miért kellene meglepődnie az ajánlaton. Draco szeretkezett vele – méghozzá nagyon alaposan –, amikor előző éjjel ágyba mentek. És az éjszaka közepén is felébresztette Harryt egy szopás kedvéért.

Egek, most, hogy erre gondolt, az a ködös érzés, ahogy magához tért, arra ébredve, hogy meleg ajkak ölelik körül a farkát... Draco már nem is lehetne nagylelkűbb. Nem is kért érte cserébe semmit. Miután lenyelte Harry magját és tisztára nyalta őt, visszamászott az ágyba és összebújt Harryvel, apró nyöszörgő hangokat adva, miközben elhelyezkedett.

Harry persze próbált úriemberként viselkedni lesimítva a kezével, hogy játsszon Draco farkával.

– Ne, ne! – tiltakozott Draco, a szájához emelve inkább Harry kezét, és megcsókolta az ujjait, miközben halkan, andalító hangon beszélt. – Álmos vagy. Látom rajtad. Aludj vissza, szeretett Harry gazdám...

Harry szinte azonnal visszaaludt, és nem csak azért, mert Draco hangja olyan volt, mint valami édes altatószer, ami szinte hipnózisba ringatta. Ez egyszerű férfi anatómia volt. Épp az előbb részesült egy hosszú, ráérős szopásban, úgyhogy persze, hogy kidőlt utána.