Birtokolva

102. fejezet

Draco elfintorodott, amikor meglátta a rá váró, felállított rudakat Hollóbércen.

Harry végigsimított a karján.

– Ez nem olyan szörnyű. Legalább kiélveztél előtte egy szép nagy tálka fondüt.

– Említettem már, hogy az, ahogy felvezeted ezeket a dolgokat, kegyetlen?

– De néha szükséged van egy kegyetlen gazdára – suttogta Harry, miközben levette Dracóról a kabátot, és félredobta. – Nem igaz?

– D... de igen. – Draco nyelt egyet. – Ismersz. Azt hiszem, ezért illünk össze ilyen jól.

– Nem azért, mert végül találkoztál a hozzád illő párral?

– Azért is.

Harry megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amiért a legutóbbi kérdése nem ébresztett emlékeket Nikolai-ról.

– Akkor... vetkőzz, rabszolga! – mondta élvezettel ízlelgetve a szavakat. – Lassan! Szeretnélek jól megnézni magamnak, mert amikor végzek veled ma este...

Szándékosan befejezetlenül hagyta a mondatot.

Draco elsápadt, de nem tiltakozott, miközben kigombolta az ingét és nadrágját, majd levette a cipőjét és zokniját is.

– Ez az – mondta Harry közel húzva egy széket, amit Hollóbércre hozott. Széttárva a lábát magához nyúlt egy kicsit, miközben nézte Dracót kibontakozni a ruhákból, amit a hivatalos ebédnél viselt. – Legutóbb, amikor ezt csináltuk, annyira vigyáztam rád, hogy nem is élveztem annyira, mint lehetett volna. De most, hogy tudom, mennyi... figyelmet... tudnak elviselni a golyóid... – Harry megvonta a vállát, és megbillentette a csípőjét, ahogy a széken ült.

– Ehhez fogsz folyamodni mindig, amikor mérges vagy rám? – kérdezte Draco szerény hangon, amikor teljesen meztelen volt.

– Miért is ne? Meglehetősen élvezetes a számomra, hogy ennyire aláveted magadat nekem – mormogta Harry.

Draco aprót bólintott.

– És az enyém vagy, nem igaz? Megegyeztünk ebben. Bárminek aláveted magadat, amit mondok?

– I... i... igen, Harry gazdám.

– Semmi vita? A golyóid az enyémek?

Draco farka, ami már kemény volt, megrándult, miközben válaszolt.

– Semmi vita. A golyóim a... tieid.

– A legutóbbi alkalom igen jó hatással volt rád – mondta Harry helyeslően. – Most már sokkal jobb a magaviseleted. Sokkal engedelmesebb vagy. Reméljük, hogy a mostani alkalom ugyanilyen jó hatással lesz.

Még egyszer megrándult az a hosszú farok, ami már szinte párhuzamos volt a padlóval.

– Ahogy a gazdám kívánja.

– Akkor jó – vágta rá Harry. – Helyezkedj el! Tudod, hogyan akarlak.

Draco odament a padlóhoz rögzített szíjakhoz, aztán habozni kezdett.

– Megint használni kell a kenőcsöt?

Eltartott egy pillanatig Harrynek, míg felfogta, mire utal. Végül eszébe jutott a varázskenőcs, amit a legutóbb Dracónak az intim testtájaira kellett kennie. Az anti-erekció kenőcs.

– Nem – mondta a fejét rázva. – Anélkül kell csinálnod.

– A... a... anélkül? – Draco hangját egy leheletnyi pánik járta át. – De anélkül én...

– Kemény leszel és sajogni fogsz? – Harry megint vállat vont. – Ha így akarlak, akkor nem kérdőjelezheted meg, nem igaz?

– Nem leszek kemény sokáig. És össze fogom téveszteni a büntetést az élvezettel, amiről azt mondtad, hogy nem akarod, hogy megtörténjen...

– Draco! – mondta Harry halkan, hogy elhallgattassa. – Azt a kettőt már így is összekevered. Most pedig helyezkedj pozícióba, mielőtt megharagszom rád, amiért vitatkozol a büntetéseden.

Draco a padlóra ült, és odatette a csuklóját meg a bokáját a kibontott szíjakhoz, a szemét pedig összeszorította. Így is tartotta, míg Harry mindegyik szíjat becsatolta, és megpróbálgatta őket, hogy szorosan tartanak-e.

Azután külön felszólítás nélkül felemelte a lábait, és felívelte a hátát széttárva a lábfejeit, hogy a bokáit a kis rudakra helyezze, amiket már azelőtt is használt.

Harry akaratlanul is sóhajtott. Draco gyönyörű volt így. Meztelenül, a golyói, farka, és feneke nem csak közszemlére téve, de fel is kínálva. Ő volt a megadás szobra, és ezúttal még csak nem is vitatkozott azon, hogy alávesse magát Harry igazságszolgáltatásának. Legalábbis nem nagyon.

A kenőcsös kérdés nem számított.

– Szemkötő? – kérdezte Harry ugyanazon a hangon, amit akkor használt, amikor azt kérdezte, hogy Draco kér-e még egy pohár bort. – Szájpecek? Ne félj kérni, ha szükséged van valamire, ami segít átvészelned ezt. Egyáltalán nem olyan lesz, mint a legutóbbi, szóval, ha szükséged van valamire, ami segít, hogy engedelmeskedni tudj...

Draco még így szorosan kikötözve is megremegett.

– Nem olyan lesz, mint a legutóbb? Te... akkor ezúttal száz lesz? Azt mondtad, annyi lesz, ha valaha is muszáj leszel...

Nyelt egyet, de a félelme ellenére is nyers, forró vágy sugárzott róla, a farka egyenesen a plafon felé meredt, gyöngyözve egy kicsit, miközben Draco az ajkába harapott, és egy kicsit jobban megemelte a csípőjét.

– Nem döntöttem el pontosan, hogy hány legyen – mondta Harry. – Azt hiszem, majd menet közben kitalálom.

– Igen, gazdám.

– Mielőtt hozzákezdünk, meg akarok róla bizonyosodni, hogy érted-e, mi juttatott el téged a mostani helyzetbe.

– Az, hogy túl követelőző voltam – válaszolta Draco azonnal.

– Ó, nem, nem. – Harry kuncogott egy kicsit. – Már hozzászoktam, hogy követelőző vagy. Ez a jellemed része. Nem, azért, mert így beszélsz velem újabban. Igazából azóta, hogy a legutóbb ezt tettem veled. Azt hiszem, akkor kezdődött, amikor azt mondtad nekem az anyád előtt, hogy fogjam be. – Ciccegő hangot hallatott. – Aztán tegnap azzal vádoltál, hogy visszaélek a szigorú hangommal. Azt hiszem, meg kell mutatnom neked, hogy mit gondolok az ilyen megjegyzésekről.

Draco összeszorította az ajkait, miközben bólintott. Aztán az egész teste megdermedt, amikor a szemét is becsukta, és felkészült a csapásokra.

Harry elengedte a széles mosolyt, amit már jó ideje visszatartott, és gyorsan letérdelt Draco széttárt combjai közt. Ott előtte a világ leggyönyörűbb golyói voltak szerelemből és bizalomból felkínálva.

Harry lehajtott a fejét, kinyújtotta a nyelvét, és Draco bal golyóját hosszan és alaposan végignyalta.

Draco felkiáltott, és lerántotta a sarkát a kis rúdról, ami fent tartotta a lábát.

– Mi a szar...

– Megadom neked a csapásokat – mondta Harry ártatlan hangon. – Nyelvcsapásokat. Még mindig biztos vagy benne, hogy nem szeretnél inkább kerek százat?

A másik férfi hangja megremegett.

– Mire... mire készülsz?

– Megmutatom neked, hogy mit gondolok a viselkedésedről. – Harry ezúttal a bal golyóját nyalta meg, többet időzve rajta, a szájával is kényeztetve. – Látod? Ezt gondolom. Teljes mértékben helyeslem.

– Helyesled. – Draco felemelte a fejét, és rámeredt. – Elment az eszed? Helyesled, hogy azt mondom neked az anyám előtt, hogy fogd be?

– Nos, ahogy visszaemlékszem, épp valami ostobaságot mondtam, te pedig kiálltál Hermione mellett, úgyhogy igen. Ez egyértelműen jutalmat érdemel. – Harry megint lehajtotta a fejét, és egyszerre kényeztette a két golyót.

– Harry! – mondta Draco remegő hangon. – Tegnap veszekedtünk.

– Sosem hallottál még a békülős szexről?

– Az is megvolt tegnap!

– Mmm, igen, de előtte jól beolvastál nekem, én pedig azt akarom mondani, hogy nagyra becsülöm ezt, Draco.

– Nagyra becsülöd? A rabszolgád vagyok!

– Az vagy, de a szeretőm és vőlegényem is egyben, és hamarosan a férjem – mondta Harry, kinyújtva a kezét Draco alatt, ujjával megcirógatva a férfi arcát. – Helytelen volt tőlem a szigorú hangomat használni arra, hogy érvényesítsem az akaratomat, amikor olyasvalamiről volt szó, ami komolyan számít neked. Ha nem szóltál volna érte, ki tudja, hányszor döntöttem volna úgy, hogy így oldjak meg problémákat? És ez tönkretette volna a kapcsolatunkat, épp ahogy mondtad. Onnantól kevesebbre tartottál volna.

– Nem kellett volna azt mondanom...

– De igenis kellett, és ez a lényeg. – Harry mosolygott, és boldogság söpört keresztül rajta. – Szó szerint magadat adod nekem, én pedig cserébe jó gazdád akarok lenni. Ezért szükségem van a segítségedre, mert nagyon, nagyon messze vagyok a tökéletestől.

– Szerintem tökéletes vagy – mondta Draco, úgy fordítva a fejét, hogy megcsókolhassa Harry ujjait.

– Nem vagyok, de a dolgok kettőnk közt egyre jobbá válnak, ha hallgatok rád. Tudom. De ahhoz, hogy ez működjön, beszélned kell. És tegnap megtetted... és tudnod kell, mennyire értékelem ezt.

Draco egy pillanatig semmit sem szólt.

– Minden rendben?

Halk nevetés hallatszott.

– Nos, aligha tiltakozhatok egy alapos golyócsapkodás ellen – mondta szárazon. – Legalábbis az ilyenfajta ellen. De miért akartad, hogy azt higgyem, korbácsolás lesz? Miért játszottad el újra azt az estét egészen a fondüig?

– Mert ismerlek – mondta Harry vidáman nevetve, miközben megint megsimogatta Draco arcát. – Erotikusnak találod a félelmet. Akkora élvezetet akartam nyújtani, amekkorát csak lehetséges, és arra gondoltam, hogy a golyóid fenyegetése olyan hatást ér el, mint semmi más.

– A fenyegetés egyértelműen erotikus. A valóság már kevésbé.

– Tudom. – Harry végigsimított Draco ajkain, miközben beszélt. – Nem hiszem, hogy azt valaha is újra meg kell tennem. Habár ha szükséges lesz... akkor nem fogok habozni.

– Tudom. – Draco megköszörülte a torkát. – Tudod, azon az estén jobban beléd szerettem, mint valaha. Amiért ilyen erős tudsz lenni, hogy így irányítani tudsz engem, és ragaszkodni, hogy mind az ötvenet megkapjam, és figyelmen kívül tudtad hagyni a könyörgésemet meg esedezésemet, és elérted, hogy megtegyem, ami szerinted helyes a számomra... A végére miden porcikám a rabszolgáddá vált. Már előtte is tudtam, hogy te vagy az, akire szükségem van, de utána... mintha ez a bizonyosság egészen a csontjaimba szivárgott volna.

– Egy kicsit tényleg más voltál utána – mondta Harry. – Öm... szabadabb, akármennyire is furcsán hangzik. Vagy legalábbis nem hunyászkodtál meg attól, amit csináltam veled. És ez tetszett nekem, Draco.

– Ó, ez a legkevésbé sem furcsa. Az élmény, hogy felajánljam neked a golyóimat korbácsolásra, egyértelműen felszabadító volt. Azt jelentette, hogy teljesen megbízom abban, hogy megfelelő gazda vagy. Bízhatok abban, hogy helyre teszel, ha kezdek kilépni a szerepemből. Nem aggódtam annyira, mint előtte, amiatt, hogy mit mondok, vagy hogyan mondom.

– Ezért hitted el olyan könnyen, hogy meg fogom korbácsolni a golyóidat azért, ahogy beszéltél velem.

Draco bólintott.

– Most már tudom, hogy tökéletesen hajlandó leszel kijavítani engem, ha hibázok.

– Ki is foglak, de ebben az esetben nem hibáztál. Távolról sem. – Közelebb húzódva Harry úgy hajolt, hogy megcsókolhassa Dracót. – Annyira jó voltál, hogy úgy határoztam, kézzelfogható jutalomra van szükséged. És mint ahogy a büntetés, ez is az én döntésem. Nem a tiéd. Úgyhogy fel a lábakkal, rendben? Az enyém vagy, én pedig kifeszítve és feltárulkozva akarlak.

– Igen, gazdám. – Dracónak elakadt a lélegzete. – Megdugnál így? Kérlek!

– Ezt én döntöm el.

– Szeretném...

Addigra Draco feneke már a magasban volt. Harry úgy döntött, hogy egy erős pofon helyénvaló lenne.

– Ebből elég! Őszintén, a rabszolgák manapság nagyon elbizakodottak. A következő az lesz, tudom, hogy azért könyörögsz majd, hogy elmehess. És meg kell mondanom neked, lehet, hogy előtte órákig akarok szórakozni a golyóiddal és a farkaddal.

Draco zihált, és meghimbálta a csípőjét, amennyire a testhelyzete engedte. A farka megugrott tőle, ami vicces is lehetett volna, de inkább nagyon, nagyon kívánatos volt.

– De tartsuk be a sorrendet! – mondta Harry, előhúzva a pálcáját, hogy magához hívjon egy üveg folyadékot a kabátja zsebéből.

Draco gyanakvó pillantást vetett rá.

– Ugyanaz, mint a múltkor? Egy enyhébb változata, hogy ne legyen olyan erős a hatása, hogy segítsen tovább kitartanom, anélkül, hogy oda lenne az élvezet? Mit csináltál, elkevertél sellő pikkelyt egy cseppnyi tatu epével?

– Ó, elég a felvágásból, hogy mennyire értesz a bájitalfőzéshez! Ez arra való, hogy megakadályozza, hogy kifáradjanak a lábizmaid, ha tudni akarod.

– Á! – mondta Draco tudálékosan. – Akkor gőteszem lanolinnal keverve.

– Azt mondtam, elég a felvágásból! – Harry még egy erős ütést mért a fenekére, hogy nyomatékosítsa a parancsot. Aztán hozzálátott, hogy belemasszírozza a főzetet Draco izmaiba, a bokájánál kezdve, és a csípőjéig haladva. – Így ni! Most már addig tudsz ebben a testhelyzetben maradni, ameddig akarom.

– Azért élek, hogy szolgáljak – mondta Draco kuncogva. Azonban hamar elakadt a lélegzete, amikor Harry nagyra nyitotta a száját, és egy egész golyót próbált bevenni. – Óvatosan, óvatosan...

– Nem fér be. – Harry kicsit visszahúzódott. – Túlságosan bőkezűen vagy megáldva. Tudom, hogy már mondtam ezelőtt, de akkor is, szerencsés férfi vagyok. Nos, felteszem, a hagyományos módon kell csinálnom...

Azzal Harry nekilátott egy hosszú szopásnak, de nem a farok orientált fajtának. Hosszú ideig kizárólag a golyókra fókuszált. Így is ideális volt. Forró, és elég hatásos ahhoz, hogy Dracót abszolút az őrületbe kergesse, de nem adott akkora izgatást, ami elég ahhoz, hogy elmenjen.

Valóban könyörgött érte.

Aztán rimánkodott.

– A farkamat is, kérlek! Ó, Merlinre, Harry! Csináld kézzel, vagy valami! Csak egy húzást...

– Kaphatsz egy pofont – mondta Harry kedvesen, a következő pillanatban valóra is váltva az ajánlatot. – Ez segít?

Draco hosszú pillanatokig zihált, végül nyögött egyet.

– Akkor kötözd a lábaimat a rudakhoz! Kérlek, Harry gazdám! Attól félek, arcon rúglak, ha ezt tovább folytatod.

– Látod? Így tökéletes. Mindig elmondhatod, ha szükséged van valamire ahhoz, hogy jobb rabszolga legyél, pont így. – Harry megpöccintette a pálcáját, és kiszórt egy kötözőbűbájt. – Jobb?

– Nem. Kibaszottul el akarok élvezni! – kiáltotta Draco.

– Mindent a maga idejében. Azon kívül, nem megállapodtunk abban, hogy mindig én élvezek el először?

– Akkor dugj meg! Kérlek!

– Mmm, de még nincs kedvem levetkőzni. Van egyfajta... nem is tudom. Hatalom érzete, azt hiszem, annak, ahogy meztelenül ki vagy feszítve, miközben én teljesen fel vagyok öltözve.

Draco tekergett egy kicsit, amennyire a kötelékei engedték. Harrynek olyan érzése támadt, mintha a férfi csábító próbált volna lenni. Azonban inkább sóvárgónak tűnt, de ez rendben is volt. Harry szerette, amikor Draco sóvárgott.

– Azt hiszem, kaphatsz egy ujjat – mondta Harry elgondolkodva. – Vagy talán kettőt, ha nagyon jó leszel.

– Jó leszek, jó leszek, kiválóan, lenyűgözően, briliánsan, fantasztikusan, alárendelődően jó...

– Igen, tudom, hogy az leszel – mormogta Harry, miközben kiszórt egy csiklandós bűbájt, ami megtisztította és síkossá tette Dracót. Aztán újra előre hajolt, hogy a nyelvével megnyalja Draco golyóit, és ugyanakkor egy ujját becsúsztatva a hátsó bejáratába. – Ez tetszik? – kérdezte, amikor az ajkai elhúzódtak a bőrétől. – Be és ki, egyenletesen és határozottan, be és ki... vagy inkább ezt szereted?

Hirtelen megcsavarta a csuklóját, és megforgatta az ujját Dracóban.

– A farkamat, szopd a farkamat, a farkamat, szopd már...

Szinte olyan volt, mintha kántálna. Harry véget vetett neki azzal, hogy egy másik ujjával is Dracóba hatolt, majd ollózni kezdett benne.

Draco nekifeszült a kötelékeinek, és motyogott valamit a farkáról.

– Igen, ez egy gyönyörű farok – mondta Harry, úgy mozdulva, hogy a meleg lehelete érintse. – Igen férfias, szép hosszú, és nagyon tehetséges, ebben biztos vagyok. Talán egy nap majd megosztod velem, hm?

– A... tiéd lehet, kapd be tövig! – lihegte Draco, miközben próbált a farkával Harry szája felé döfni.

– Mmm, én úgy értettem, hogy egy nap talán majd arra használod, hogy megdugj vele – mondta Harry. Nem tervezte, hogy ezt ezen az estén beszéljék meg, egyáltalán nem, de tökéletes időpontnak tűnt, hogy elejtsen egy kis sugallatot a felforrósodott hangulatban. – Én szeretném. Biztos vagyok benne, hogy nagyon tetszene.

Harry megint ollózott az ujjaival, aztán egy harmadikat is hozzáadott, egyenletesen ki-be mozgatva őket.

– Én... – Draco megint ívbe hajlította a testét. – Kérlek, Harry! Szükségem van rád.

Harry megcsókolta az egyik, majd a másik golyót.

– Hallottad, amit az előbb mondtam?

– Igen, de, de...

Harry nem akart belemenni egy vitába, hogy elrontsa a hangulatot.

– Csak mondd, hogy gondolkodni fogsz rajta! – felelte gyorsan. – Ha gondolkodni fogsz rajta, akkor megteszem, amit akarsz most. Kézimunka, szopás, az évszázad dugása...

– Az évszázad dugása, miközben pumpálod a farkam – zihálta Draco.

– De akkor elgondolkodsz rajta?

– Igen!

– Elgondolkodsz rajta, hogy megdugsz.

– Igen...

Harry kiszórt egy bűbájt, ami eltüntette a ruháit, miközben talpra ugrott, és Dracóba hatolt, mélyre merülve, míg teljesen benne nem volt. Draco farkáért nyúlt, és pumpálni kezdte, de alig fogott hozzá, Draco már vonaglani is kezdett a kötelékeiben, és motyogott valamit, miközben élvezni kezdett.

– Élvezz, Draco! – mondta Harry gyorsan, hogy ne legyen probléma, amiért Draco nem kapott engedélyt. – Ó, ez aztán a látvány! Mmm. Baj, ha megkóstolom?

A farka kicsusszant, amikor megmozdult, hogy Dracót szájba vegye, de ez rendben is volt. Draco nagyon engedékeny volt, most, hogy véget ért az orgazmusa. Igen ellazult és készséges lett, megemelve a csípőjét, amint Harry kis és becsusszant, dicséretet és bátorítást mormogva, ahogy Harry lassan, gyengéden dugta őt.

Harry azonban csak idáig bírta a lassú tempót. Ahogy a saját szüksége fokozatosan erősödött, megragadta Draco csípőjét, és keményen mélyre hatolt, elvéve, ami kellett neki.

– Elmehetek megint?

Harry alig hallotta a kérdést az elméjén ülő szédítő gyönyör ködétől.

– Gazdám, Harry gazdám, el kell mennem...

– Igen – lehelte Harry fojtottan. – Ó egek, igen! – Ellenállhatatlanul szédülni kezdett, a teljes létezése a lüktető golyóira és a farkára szűkült. – Szeretlek, Draco! Szeretlek, szeretlek...

Ez túl sok volt. Harry hirtelen átlendült a holtponton, ahogy az orgazmusa keresztüldübörgött rajta teljes erejével, azután, hogy órákat töltött azzal, hogy nyalja és kényeztesse a szeretője gyönyörű golyóit.

– Ha tudtam volna, hogy az, ha sértegetlek az anyám előtt, az évszázad dugását hozza el számomra – mormogta Draco egy kicsit később –, hamarabb megtettem volna.

– Mi?

– Felébredtél?

– Fogd be! – morogta Harry, amikor megtántorodott a lábán. A farka már kicsusszant Dracóból anélkül, hogy észrevette volna, és valahogy Draco egyik lábához dőlve kötött ki. – Csak mondom, hogy nem aludtam. Élveztem az utánizzást. És még mindig megkorbácsolhatom a feneked, ha a legkisebb késztetést is érzem, úgyhogy vigyázz a szádra!

– Bármikor megkorbácsolhatod a fenekem, ha a legkisebb késztetést is érzed. Ez a gazda előjoga.

– És nem sértegettél. Azt mondtad, fogjam be, és az más.

– Majd figyelek a különbségre – ígérte Draco ünnepélyesen, ám mosoly ragyogott a tekintetében. – Lennél olyan jó és most már eloldoznál, Harry gazdám?

– Miért? Tudom, hogy nem fáj a lábad azután, hogy bekentem azzal a főzettel az elején.

– A kőpadló, meglepő módon, nem a legpuhább felület...

– Átváltoztatom egy óriási párnává.

– Nem fogod.

– Szeretem, amikor ki vagy kötözve és kiszolgáltatott vagy.

Draco ekkor a szájával is mosolygott.

– Á! Igen. Ebben egyetértünk. Azonban hív a természet...

– Értem – mondta Harry nevetve, és meglendítette a pálcáját. Draco lábai lecsusszantak a rudakról, de mozdulatlanul fekve maradt, míg Harry a csuklóit is el nem oldozta. Felnyögött, miközben talpra vergődött.

– Azt hiszem, félidő tájt újra alkalmazhattad volna azt a főzetet.

Harry összevonta a szemöldökét.

– Mondhattad volna...

– Nos, a fájdalom meglehetősen erotikus volt, tudva, hogy azért szenvedtem el, hogy örömöt okozhassak neked. – Draco elfintorodott. – De most csak rohadt zavaró.

Harry megint meglendítette a pálcáját.

– Jobb?

– Sokkal. Köszönöm.

– Aludjunk itt, vagy inkább otthon?

Draco oldalra billentette a fejét.

– Ez nem a te otthonod is? Mintha megegyeztünk volna, hogy egyesítjük a vagyonunkat.

– Nos, még nem vagyunk házasok...

Draco felhorkant.

– Te pedig az a típus vagy, akinek papír kell a kezébe?

Harry elmosolyodott.

– Igazad van. Már házasok vagyunk, ha azt nézzük, hogy érzünk. De, öm... nos, megint igazad van. Felteszem, Hollóbérc ugyanannyira az én otthonom is, mint amennyire a házam a tiéd is.

– Jó. – Draco elvigyorodott egy kicsit. – Fogadok, hogy soha sem gondoltál arra, hogy elnevezd az otthonodat.

Harry rámeredt egy pillanatig, aztán megvonta a vállát.

– Évekig volt egy. Roxfort.

– Tudom, hogy komolyan mondod, de akkor is szomorú – mondta Draco. – Hátralévő életem azzal fogom tölteni, hogy biztosítsam neked, hogy sose érezz többé úgy, hogy hiányzik valamid, ami mindenki másnak megvan.

– Én pedig az életem hátralévő részét... öm, veled töltöm.

Draco ajka lassú mosolyra húzódott .

– Igen – mondta. – Így van.