Birtokolva

57. fejezet

Minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt kívánok! :)

A kelések ezúttal lassabban gyógyultak. Egy heti kezelés kellett, mire halványpiros pöttyök maradtak csak belőlük.

Addigra Harry már kezdett bedilizni, mert Draco még mindig nem álmodott semmi szexuálisat.

Néha arra gondolt, hogy kiszór rá egy altatóbűbájt, bemegy hozzá, aztán... nem, még a gondolatot sem volt képes befejezni. Ez csak egy alig megformált vágy volt, amit Harry elnyomott, mielőtt még akárcsak hasonlíthatott volna egy tervre.

Az, hogy bemegy és segít Dracónak, amikor már nehézségei vannak és szüksége van Harryre, mert nem tud elmenni... egy dolog volt. Még ha Harry újabban elég sok mindent megengedett is magának, még mindig elmondhatta magáról, hogy Draco egyértelműen akarta a szexet már mielőtt Harry belépett volna a szobába. Harry csak... nos, talán túlságosan élvezte a helyzetet, de legalább Dracónak kedve volt a dologhoz.

De bemenni a szobájába és az akarata ellenére vágyat gerjeszteni benne, amikor békésen alszik?

Harry nem bírta rávenni magát erre. Igazából először, amikor a gondolat teljesen formát öltött az elméjében, annyira megundorodott magától, hogy azt kívánta, bárcsak kiszedhetné az agyát és jó alaposan megmoshatná. Uhh. Mi a franc ütött belé?

Olyan embert szeretni, aki egyértelműen valaki mást szeret, nem volt mentség ilyen gondolatokra. Egyáltalán nem.

És mégis, amikor leszállt az éj, és Draco nem álmodott, Harry nem tudta megállni, hogy sóvárogva be ne kukkantson a férfi szobájába, lelassítva, amint elsétált a nyitott ajtó mellett. Olyannyira lelassítva, hogy szinte már megállt.

De mégsem állt meg. Kényszerítette magát, hogy tovább menjen.

Mihelyst a kenőcsös kezelés a végéhez ért, Draco nem szólt egy szót sem arról, hogy használjanak tonikot is a hegesedés ellen. Azonban nyilvánvalóan akarta volna, mióta Harry egy este hazajött és egy vadonatúj üveget talált a konyhapulton.

Nos, ha a hátkenegetés volt az egyetlen mód arra, hogy Harry megérinthesse őt, akkor Harry nem ellenkezett.

Még a bizarr és lehangoló tény ellenére sem, hogy Draco még mindig furcsa módon takargatta a mellkasát. Ha Harry nem tudta volna jobban, arra gondolt volna, hogy Draco mérges, amiért ronda hegek borítják a Sectumsempra miatt. De semmilyen hege nem maradt az incidens után, úgyhogy nem erről lehetett szó.

És Harry tudta, hogy más miatt sem lehetett oka szégyenkezni, mint például egy viccesen kidudorodó köldök vagy behorpadó mellkas... nem, Draco nagyszerű formában volt. Nagyszerű formában; karcsú és edzett volt, minden izma finoman kidolgozott. Harry már csak tudta. Eleget látta a férfit régebben, amikor még igazi szeretők voltak.

Úgy érezte, meg kell elégednie az emlékekkel, mivel mostanra már egyértelművé vált, hogy nem fogja Dracót egyhamar félmeztelenül sem látni, nemhogy teljesen meztelenül.

Harry csak arra tudott gondolni, hogy ennek Nikolai-hoz lehet köze. Lehangoló gondolat volt, de akkor is így lehetett.

Három nappal azután, hogy elkezdődtek a hátkenegetések, Harry megint hallotta Dracót álmában nyögdécselni. A hang eltéveszthetetlen volt, és feleletül Harry farka megkeményedett. Csak ennyit reagálhatott, nem nyöghetett ő is válaszul.

Megpróbálta a helyes dolgot tenni, de az a csúszós lejtő ezúttal igencsak sima volt. Harry csak két éjszakán át tartott ki, mielőtt megérintette Dracót a szigorúan szükséges mértéken felül is.