Birtokolva

52. fejezet

Draco abban a pillanatban lerázta magáról Harry karjait, ahogy hazaértek, és kijelentette, hogy aludni kíván. Kora délután volt, de átaludta a nap hátralévő részét, és aztán az éjszakát is.

Harry tudta ezt, mert használta a megfigyelőbűbájt, hogy ellenőrizze Dracót. A férfi nem feküdt depressziósan az ágyában, hanem mélyen aludt.

De ez rendben is volt. Az elmúlt hetet elnézve Dracónak elég sok alvást kellett bepótolnia.

A vasárnap mintájára teltek a következő napok is. Draco panasz nélkül evett és általában a megszokott önmaga volt, de véletlenszerű időközönként méregbe gurult, vagy éppen apátiába süllyedt. Harry elkerülte a kényesebb témákat, de ez csak ahhoz vezetett, hogy Draco kikelt, mondván, ő nem olyan kibaszott törékeny, hogy Harry ne mondhassa ki, amit gondol.

Harry akkor is meggondolta, mit mondjon.

Miközben Harry munkában volt, rá-rápillantott Dracóra. Ritkábban, mint azon az első héten, de nem tudta teljesen leállítani magát, akármilyen helytelen is volt ez. Mostanra Harry már biztos volt benne, hogy az öngyilkosság távolról sem volt esélyes, így egy aprócska indoka sem maradt, hogy kémkedjen Dracó után.

De akkor is nézte őt, bemesélve magának, hogy természetesen nem azért, mert azt reméli, megint elkaphatja egyszer, amint épp vetkőzik.

Törekedett rá, hogy kimozdítsa Dracót a házból, hogy újra életet leheljen bele. Megnéztek néhány színdarabot, elmentek ennivalót vásárolni, ahelyett, hogy rendelték volna. Könyvesboltok kínálatát nézték végig mugli és varázsló fajtából egyaránt.

Az egyik utóbbiban kiszúrta őket egy paparazzi, de Draco megszabadult tőle; félrevonta, és halkan elmagyarázta neki, hogy az olvasóinak száma olyan zuhanórepülésbe kezd majd, mint egy tönkrement seprű, ha Harry Potter panaszkodni fog a magánélete megsértése miatt.

– Joga van olyan életet élni, amilyet szeretne – hallotta Harry Dracót. – Jobban megérdemli, mint bárki, aki él, azok után, amit értem, magáért, és minden rohadt emberért tett. Olyan életet szeretne, amiben elmehet egy könyvesboltba anélkül, hogy újságírók lihegnének a nyakába, úgyhogy tartsa távol magát!

– De... de az emberek tudni akarják...

Harry pár polccal messzebb állt, de feléjük pillantott, kíváncsian, hogy Draco vajon hogy fogja kezelni ezt a jó kifogást. Amit látott, attól lefagyott egy kicsit. Draco veszélyesnek nézett ki, az ajkait felhúzva kivillant a foga, a szeme pedig fénylett, akár egy penge éle.

Közelebb hajolt az újságíróhoz, rámosolygott, méghozzá úgy, hogy az komolyan ijesztő volt.

– Ó, igen, Az emberek tudni akarják. Mindig ez megy, nem igaz? De hadd mondjak valamit.

Ó, egek, most megfenyegeti egy főbenjáróval, gondolta Harry feszülten.

– Azok után, amit Harry Potter értük tett, az emberek senkivel sem lesznek elnézőek, aki megsérti őt, hiába akarják tudni – mondta Draco egészen halkan. – Az emberek már csak ilyenek, Miss Glackstock, maga is tudja. Ön ellen fordulnak majd, mint a felbőszült farkasok, azt követelve, hogy azonnal rúgják ki, hiába maga volt az, aki kielégítette a fanatikus kíváncsiságukat. Mindössze két szó kell a megfelelő fülbe a konkurens lapnál. Két mágikus szó. Magánélet megsértése.

– De ő nem tenne ilyet! – Az újságíró fogai összekoccantak. – Ő... mindenki tudja, hogy nem panaszkodik...

– Ebben az ügyben én járok el az érdekében, és mindenkinek tudnia kellene, hogy nekem nem lesz lelkiismeret furdalásom attól, ha lerombolok egy karriert.