Birtokolva

39. fejezet

– Legkésőbb négyre? – kérdezte Draco harapósan, abban a minutumban, hogy Harry a konyhába lépett.

Harry lepillantott az órájára.

– Ó. Sajnálom. Azt hiszem, elvesztettem az időérzékem.

– Az eszedet is elvesztetted?

– Tessék?

Draco nem igazán nézett rá; lefelé meredt, ahogy a melegítőbűbájt állította be valamiféle szósz alatt, de erre a kérdésre felkapta a fejét és megvillant a szeme.

– Mindig úgy beszélsz, mintha a munkád fontos lenne a számodra, és mintha már személyes fontossága is lenne annak, hogy a miniszter ne csalódjon abban, hogy hogyan vezeted a főosztályt. Most viszont iszol munka közben? És ráadásul olcsó whiskyt.

Harry csak pislogott.

– Honnan tudod...

– Érzem a szagát. – Draco hátat fordított, és teátrális mozdulatokkal kivett valamit a hűtőből. – Bűzlesz.

– Nem is bűzlök – felelte Harry nevetve, noha egy része kicsit zavarban volt Draco viselkedésétől. – És nem munka közben ittam. Az utóbbi egy órát a Foltozott Üstben töltöttem Ronnal.

Draco bevágta a hűtőajtót.

– Aha.

Harry megvonta a vállát, és a hajába túrt.

– Mi van veled? Tudod, hogy az irodámba hop-utazott, miután elment innen.

– Azt hiszem, nem számítottam rá, hogy egyedül kell majd megbirkóznom vele – mondta Draco feszült hangon.

Harry megdermedt.

– Öm... csinált vagy mondott valami?

Draco orrlyukai kitágultak.

– Nos, lássuk csak. Eljött és abszolút mozdulatlan és néma maradt? Nem.

– Valami olyat, amivel felidegesített!

– Nem.

– Nem hiszek neked.

– Akkor vedd figyelembe a tényt, hogy ha hazudtam volna, akkor most épp térdre esnék a kíntól.

– Ezt nem tudhatjuk – felelte Harry lassan. – Nem hazudtál nekem, mióta a bűbáj lecsillapodott, nem igaz? Talán most már tudsz. Miért nem próbálod ki, hogy megtudjuk?

– Nem gondolnám, hogy szívrohamközeli élményre vágynék közvetlenül a szüleim megérkezése előtt.

A hangja enyhe remegése elárulta Dracót.

– Erről van szó! – kiáltott fel Harry, ahogy hirtelen minden értelmet nyert. – Ideges vagy! Ideges vagy, amiért a szüleid meglátogatnak itt! De miért, Draco? Te akartad, hogy eljöjjenek, én pedig azt hittem, nem szégyelled, ahogy élünk... – Harry körbenézett a konyhában, próbálva Lucius Malfoy szemével nézni.

– Ó, én nem szégyellem, nem.

– Akkor miről van szó?

– Csak menj és zuhanyozz le, rendben? Szarul festesz.

Harry bólintott, de visszafordult, amikor eszébe jutott valami.

– Úgy nézel ki, mintha fürödtél volna.

– És akkor?

– Ron azt mondta, hogy amikor beugrott, még mindig zilált voltál. – Harry egy kissé elpirult. – Azt mondta, szex szagú voltál. Öm... miért nem fürödtél le, miután munkába indultam?