Birtokolva

60. fejezet

Draco egy késői vacsorára ébredt, de csak azért, mert Harry többé-kevésbé ragaszkodott hozzá, hogy egyen valamit. Azonban túl fáradt volt ahhoz, hogy lejöjjön a lépcsőn, úgyhogy Harry felvitte neki a csirkehúslevest a szobájába, és a hátához polcolta a párnákat, hogy enni tudjon.

– Konzerv – morogta Draco fintorogva, noha akkorra már majdnem megette az adagot, ahogy Harry észrevette.

– Főzök egy rendeset holnap, ha szeretnéd.

– Munka után? Viccelsz?

– Már elküldtem a baglyot, hogy kiveszem a napot.

Draco csak pislogott.

– Megtaláltad a baglyot?

– Igen, megtaláltam Susie-t. – Harry vállat vont. – Igazad volt a névvel kapcsolatban. Felugrott a vállamra és hozzám dörgölőzött a csőrével, miután elmondtam neki.

Draco ásított és lejjebb kezdett csúszni az ágyban, de mielőtt még kilöttyinthette volna a levese maradékát, Harry elvette a tálcát.

– Szükséged van még valamire? Bármire?

Draco lebámult a kezére.

– Én... én...

– Mi az? – kérdezte Harry közelebb hajolva. Mi a baj?

– Harry, én... – Draco megrázta a fejét, és szerencsétlenül nézett ki. – Azt hiszem, tényleg pihennem kéne, ahogy a gyógyító mondta.

– Rendben. – Harry felállt a tálcával, és Dracóra mosolygott. – Holnap bevackolunk téged a kanapén a DVD távirányítójával, és egész nap rossz horrorokat nézhetsz, ha szeretnéd. Majd én mindent elintézek.

– Jó ember vagy.

Ennek hallatán Harrynek akaratlanul is ráncba szaladt a homloka.

– Annyira nem. Ragaszkodnom kellett volna hozzá, hogy hamarabb elmenjünk a Szent Mungóba. A gyógyító tényleg nagyon rendes volt. Habár van egy olyan érzésem, hogy nem volt szükségünk ennyire magas szintű gyógyítóra egy ilyen egyszerű dolog diagnosztizálására, mint egy mágikus allergia.

– Harry Potternek vagy annak, akit ő hoz be, csakis a legjobb jár – mondta Draco, de cinikus él nélkül. – Nos, legalább nem vagyok teljesen elvágva az egészségügyi szolgáltatásoktól. Tudod, azt hittem, el vagyok. Öm... ha a szüleim valamelyikének gyógyítóra lesz szüksége, öm... hajlandó lennél biztosítani, hogy megkapják? Lehetőleg Hampsont? Még a magángyógyítókban sem bízhatunk, nem, amikor annyiféle módjuk van ártó bűbájokat kiszórni ránk, amik csak akkor kezdenek el hatni, miután már fizettünk...

Harry nem igazán akart beleegyezni; jobb szerette volna, ha a lehető legkevesebb köze van Lucius és Narcissa Malfoyhoz. Azonban a jelen körülmények közt nem igazán utasíthatta ezt vissza. Narcissa talán tényleg megmentette az életét egyszer, és őt életben tartani amúgy is elsőszámú volt a fontossági listán, mivel Harrynek nem állt érdekében hagyni, hogy a Res mea es rátegye a kezét Luciusra.

Azon kívül ez azt bizonyította, hogy Dracót még mindig érdekelték a szülei, mindegy, hogy az ellenkezőjét állította. Bánkódna, ha bármi történne velük, és Harry nem akarta Dracót bánkódni látni. Soha.

– Persze – mondta Harry, mindent beleadva, hogy sikerüljön mosolyognia.

– Köszönöm – válaszolta Draco még mindig a kezét nézve. – Tudom, hogy mi nem... nem érdemeljük meg... Basszus. Bár ne tartoznék neked ennyivel, Harry. Szeretném, ha képes lennék végre egyszer tenni érted valamit.