Birtokolva

71. fejezet

A kert hatalmas területének bejárása egy kicsivel több, mint egy órán át lefoglalta Harryt. A tél közepén virágzó növények látványa kétségtelenül lenyűgöző volt a maga módján, de Harry határozottan közömbösnek érezte magát. A franciakertek nem jelentettek sokat neki, és különben is ismerte az időjárásbűbájokat. A saját hátsókertjében is alkalmazta őket, amíg a Szent Mungó gyógyítója azt nem javasolta, szüntesse meg őket, hogy az utolsó szál lóherét is kiirtsa ezzel.

Mi több, a gondolatai egyáltalán nem a Malfoy kúria kertje körül jártak. Hanem a dolgozószobában, Dracóval.

Vajon mennyi időbe telik megbeszélniük a dolgot?

Arról nem is beszélve, hogy a hosszú idő, ami eltelt, Draco érdekében beszélt. Azt kellett jelentse, hogy Lucius meghallgatta őt, nem igaz?

Vagy talán mégsem, gondolta Harry homlokráncolva, miközben leült egy kovácsoltvas padra. Talán azt jelenti, hogy Draco még mindig az anyjával beszél. Az asszony talán hajlandó addig hallgatni őt, ameddig Draco csak szeretné. Harry véleménye szerint Lucius kirohant a szobából abban a pillanatban, hogy a „félvér" és a „férj" szó ugyanabban a mondatban említésre került.

– Diego! – szólította meg a manót, aki diszkréten a közelben állt. – Be tudnál menni és megnézni, hogy Draco még mindig a szüleivel beszélget-e?

A szerencsétlen manó azonnal egy fatörzsbe kezdte verni a fejét.

– Diego sajnálja, sajnálja, sajnálja! Diego csalódást kell, hogy okozzon egy nagyra becsült vendégnek! Diegónak meghagyták, hogy a nagyra becsült vendéggel kell maradnia!

– Hagyd ezt abba! – kiáltotta Harry, miközben odaszaladt a manóhoz, és elrángatta a fától. – Rendben van, maradj velem! Nem gondoltam komolyan az előbbit, tényleg!

Diego lelkesen felnézett Harryre, és komolyan bólintott.

Nos, legalább abbahagyta.

– Miért hívsz nagyra becsültnek?

A manó pislogott.

– Ó, mert amikor a kandallóhívás történt, Lucius gazda megparancsolta Diegónak és Lillynek, hogy készítsenek elő két szobát arra az esetre, ha Harry Potter maradni akarna éjszakára.

Arra az esetre, ha Draco akarna maradni, gondolta Harry. Furcsa volt azt feltételezni, hogy Lucius szobákat készíttetett volna elő. Ha már a hoppanálás szóba kerülhetett, hiszen Harry egyáltalán nem lakott messze.

De végül is a férfi hónapok óta nem látta a fiát. Talán a szoba csak a vágyait tükrözte. Egyértelműen szeretett volna kapcsolatban maradni Dracóval, eléggé ahhoz, hogy azt remélje, Harry talán tovább marad egy délutánnál.

De vajon eléggé akarta a kapcsolatot ahhoz, hogy elfogadja a gondolatát annak, hogy a fia egy félvér férfival hált együtt? Hogy a fia ignorálta az összes tilalmat, hogy soha se ossza meg a magját egy „érdemtelennel"?

Talán igen, talán igen, töprengett Harry, reménykedve a legjobbakban Draco számára. Végtére is Luciusnak tudnia kell, hogy Draco és Harry között volt szexuális kapcsolat. Emiatt a tény miatt sem fordult el a fiától.

Habár... Dracónak nem volt sok beleszólása abba, hogy viszonya legyen-e Harryvel. Ami most már nem számított sokat; Harry tudta, hogy ami közte és Draco közt történt, az kölcsönös megegyezésen alapult. Mégis, Lucius mondhatja azt magának, hogy Draco nem teljesen önként ment bele, mert a bűbáj nem hagyott neki más választást.

Ez pedig segítene neki felmenteni Dracót, nem?

Dracónak nem volt ilyen mentsége, amikor Nikolai Preobrazhensky került szóba.