Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 2: Levelek

Lucy Potter zihálva riadt fel. Néhány pillanatig a szeme nem találta a fókuszt, de aztán kiélesedett előtte a szoba, ahol egész gyerekkorát töltötte. Az ágya fölötti poszteren a Walpurgis Leányai nevű együttes gitárosa lekacsintott rá, mire Lucy inkább felült és kibámult az ablakon. A déli napfény pont a kis íróasztalára esett, ami az ágya előtt pihent a sarokban. Kintről egy kutya ugatása és egy macska hangos nyávogása szűrődött be: Tapmancs és Csámpás biztos megint a kerti törpéket hajkurászták. A mellette lévő ágy és a matrac is már üres volt; Ginny és Hermione biztosan már rég fent voltak. A Weasley-család újabban rászokott arra, hogy nem keltik fel Lucyt a reggelire és a házimunkára, mert pontosan tudták, hogy a lány nagyon rosszul aludt és inkább hagyták pihenni. Azt azonban nem tudták, hogy rajta ez sem segít.

Lucy beletúrt derékig érő mélyvörös hajába, majd a falhoz evickélt, felhúzta a térdét, átölelte azt és csak meredt előre. Igyekezett nem a rémálmára gondolni, de végül ismét a fülében hallotta Bellatrix nevetését, hallotta a saját zokogását, Harry ordítását és Voldemort kegyetlen hangját, ahogy azt suttogta: „Nem fogod tudni megvédeni őt tőlem örökké." A minisztériumi csata azóta kísértette őt, mióta visszatért a Roxfortból, ahol csak azért nem üldözték a rémképek, mert Harry jelenléte távol tartotta őket. Ám mióta „védőangyala" Little Whingingbe volt száműzve, az ő elméje se volt többé nyugodt.

Végül, jobb ötlete nem lévén, felállt, leült az íróasztalához, maga elé húzott egy üres pergament, megmártotta a pennáját és egy lendülettel papírra vetette minden gondolatát; méghozzá annak, aki előtt soha semmit nem tartott titokban.

Kedves Sirius!

Mindig is meg akartam kérdezni, hogy téged kísértettek rémálmok a múltadból? Tudom, hogy nem kellemes téma, de mással ezt nem tudom megtárgyalni, legalábbis nem most. Harry még mindig Dursleyéknél van, és bagollyal nem merek ilyesmit elküldeni, mert nem akarom Voldemort tudtára adni, hogy mennyire megviselt az, ami történt. Ezért fordultam hozzád. Igazából sok újat nem tudok mondani az előzőekhez képest: megint a minisztériumi dolgok jöttek elő, és vagy ötször felébredtem az éjszaka. Még Voldemort visszatérése sem rázott meg ennyire és nem tudom, mit tehetnék ellene. Próbálom Hermione légzőgyakorlatait és meditációs módszereit csinálni, de úgy érzem, nem használnak semmit.

De evezzünk kellemesebb témák felé. Képzeld, Bill eljegyezte Fleur Delacourt! Tudod, ő a beauxbatons-os lány a Trimágus Tusáról. Tegnap este jött meg Bill levele, valamint az, hogy ma hozza el hozzánk, hogy megismerkedjen velünk. Mrs Weasley és Ginny teljesen kiakadtak, azóta is csak ezen füstölögnek. Én őszintén szólva nem látom, hol a probléma. Már egy éve ismerik egymást, nagyon jól összemelegedtek és örülök, hogy a legidősebb fogadott bátyám megnősül. Jövő nyáron lesz az esküvő, addig Fleur a Weasleykkel fog élni.

És képzeld, Fred és George boltja egyre népszerűbb hely lesz! Szinte úsznak a galleonokban, és a találmányaik listája is egyre csak bővül! Tegnap dobták piacra a Peruból importált instant sötétségport és már utánpótlást kellett rendelni belőle! Emlékszel, meséltem, hogy segítettem nekik forgalmazható állapotba hozni, és ezért cserébe küldtek egy csomag Maximuláns-terméket, amiket szigorúan csak mardekárosokon vethetek be. Sőt, azt írták, hogy fel akarják tüntetni a boltjukban, hogy társalapító vagyok a Weasley Varázsvicc Vállalatban. Annyira meghatottak, hogy legszívesebben egész nap ölelgettem volna őket, ha jelen lettek volna. Nagyon csendes a ház nélkülük, hiányzik, hogy minden tizedik percben puffogtassanak valamit. Ők is sajnálják, hogy nem lehetnek itt azok után, ami történt. De azért minden nap levelezünk, ahogy Harryvel is.

Lucy megakadt az írásban. Túl kevésnek érezte a vidám dolgokat, de nem tudta megállni, hogy ne írja le a kétségeit. Megmártotta hát a pennáját, és újult erővel folytatta az írást.