Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 4: Mamamaci és Francica

Harry, Lucy és Dumbledore az Odú hátsó bejáratát vették célba. Elhaladtak a házában békésen szuszogó Tapmancs mellett - Harry nyilván nem látta a sötétben, mivel lassítás nélkül ment el előtte - és megálltak az ajtóban. Ott Dumbledore hármat koppantott, s Lucy nyomban mozgást látott a konyhaablak mögött.

- Ki az? - szólt ki a mindig gyanakvó Mrs Weasley. - Azonosítsa magát!

- Én vagyok az, Dumbledore; velem van Lucy és Harryt is hozom.

Abban a szempillantásban kitárult az ajtó, és ott állt előttük Mrs Weasley.

- Harry drágám! A szívbajt hozta rám, Albus, hiszen azt mondta, csak holnap érkeznek vissza!

- Szerencsénk volt - magyarázta Dumbledore, miközben beterelte Harryt és Lucyt az ajtón. - Lumpsluck a vártnál könnyebben beadta a derekát. Ez persze Harry és Lucy érdeme. Á, jó estét, Nymphadora!

Lucy körülnézett, és csodálkozva látta, hogy Mrs Weasley nincs egyedül a konyhában. Az asztalnál ott ült a sápadt, szürkésbarna hajú Tonks, két keze közt egy jókora bögrével. Valószínűleg azután érkezett, hogy ők elmentek.

- Üdvözlöm, professzor úr! - köszönt a nő. - Harry, Lucy, szervusztok.

- Hello, Tonks - köszönt vissza a két Potter.

- Én megyek is. - Tonks sietve felállt, és vállára kanyarította köpenyét. - Köszönöm, Molly, a teát és a türelmet.

- Miattam ne menjen el, kérem! - emelte fel a kezét Dumbledore. - Nem időzhetek sokáig, sürgős találkozóm van Rufus Scrimgeourral.

- Nem, nem, amúgy is mennem kell - felelte lesütött szemmel Tonks. - Jó éjt...

- Gyere el a hétvégén, drágám, Remus és Rémszem is itt lesz...

- Nem tudok, Molly... de azért köszönöm. Jó éjt mindenkinek.

Tonks Dumbledore-t, Harryt és Lucyt megkerülve kisietett az ajtón, majd odakint néhány lépés után megpördült a sarkán, és köddé vált. Harry észrevette, hogy Mrs Weasley aggódó pillantást küld utána.

- Harry, Lucy, viszlát a Roxfortban! - búcsúzott Dumbledore. - Addig is vigyázzatok magatokra! Alázatos szolgája, Molly.

A varázsló meghajolt az asszony előtt, aztán kilépett a kertbe, és szertefoszlott - pontosan ugyanazon a helyen, mint Tonks. Mrs Weasley becsukta az ajtót, majd a vállánál fogva az asztali lámpa világába vezette Harryt, hogy alaposabban szemügyre vegye. Lucy kuncogva követte őket.

- Akárcsak Ron... - sóhajtott, miután tetőtől talpig végigmérte a fiút. - Mindketten úgy néztek ki, mintha nyújtóártást szórtak volna rátok. Esküszöm, Ron vagy tíz centit nőtt, mióta legutóbb talárt vettem neki. Nem vagy éhes, kis drágám?

- De igen - felelte Harry.

- Jól van, tedd csak le magad. Mindjárt összeütök valamit. Te nem kérsz, Lucy? Indulás előtt alig ettél valamit...

- De igen, kérek szépen.

Harry és Lucy leültek. Harry térdére szinte azon nyomban felugrott Csámpás, majd dorombolni kezdett, ahogy befészkelte magát a fiú ölébe.

- Szóval Hermione is itt van? - kérdezte örvendezve Harry, és megvakarta Csámpás füle tövét.

- Így figyeltél rám, mikor meséltem, honnan tudok az inferusokról? - háborodott fel Lucy játékosan.

- Jól van na, azt hittem, Hermione levélben küldött neked könyveket - vágott vissza Harry ugyanabban a stílusban.

- De ha egyszer mondtam külön, hogy Hermione már itt van!