Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 41: A kóborló farkas

Miután kiosztotta a feladatokat, és a srácok elkezdtek öltözködni, Lucy félrehívta Mr Weasleyt és megkérdezte, tud-e valamit Remusról.

- Semmit - rázta a fejét Mr Weasley. - De legtöbben most nem merünk egymásnak üzeneteket küldeni, csak néha patrónussal. Miért?

- Lelépett - felelte tömören Lucy. - Azt nem tudja esetleg, hol van a búvóhelye?

- De, viszont Fidelius-bűbáj védi - mondta szomorúan Mr Weasley, miközben megigazította a szemüvegét. - Remus a titokgazdája, így nem mondhatom el neked. De ne aggódj érte, biztosan jól van.

Lucy nem válaszolt, csak elköszönt a Weasleyktől, akik távozás közben biztosították róla, hogy a terv mindenkihez eljut majd. Nézte, ahogy dehoppanálnak, aztán elindult, hogy a konyhában összeüssön valami harapnivalót magának és Tonksnak. Miközben a rántottán dolgozott, Mrs Tonks sétált be hozzá.

- Beszélhetek veled?

- Persze - bólintott Lucy, de a szemét nem vette le a serpenyőről, amiben a szalonna sült.

- Nézd, tudom, mennyire szereted Remust - kezdte a nő. - Tonks mesélt a Tekergőkről. Viszont azt is próbáld megérteni, hogy...

- Nincs mit megértenem - vágott közbe Lucy. - Azt elfogadom, hogy léteznek olyan vérfarkasok, akik reménytelen esetek, mint például Greyback. Remus azonban az egyik legkedvesebb és legjámborabb ember, akivel valaha találkoztam. Egy hónapban egyszer átváltozik, és azokon az átváltozásokon is segít a farkasölőfű-főzet. Nem hiszem, hogy akkora probléma lenne.

- De elég komoly kockázata van, hogy a gyerek is... olyan lesz, mint ő - motyogta Mrs Tonks.

- És akkor mi van? - fordult felé ingerülten Lucy. - Remus varázsló, akinek van egy betegsége. Nem kiközösíteni kell őt, hanem segíteni és támogatni. Attól, hogy egy hónapban egyszer farkassá változik, még nem lesz rossz ember. Különben Tonks nem szeretett volna bele.

Mrs Tonks erre már nem tudott mit mondani. Lucy két tányérra szedett a rántottából és a szalonnából, majd tálcára rakta és egy szó nélkül bevitte Tonks szobájába. A nő már ébren volt, de még lustán elterült az ágyán.

- Ó, csak nem rántotta? - ült fel a levegőben szaglászva. - Fenséges az illata.

- Igyekeztem - mosolygott Lucy, miközben letette a nő ölébe a tálcát. Leült vele szembe, és elkezdett falatozni. - Jobban vagy már?

- Kicsit kipihentebb vagyok, és sokkal éhesebb - felelte Tonks tele szájjal. - Volt itt valaki?

- Ühüm - bólintott Lucy rágás közben. - A Weasley-srácok. Elmesélték, mi folyik kint és beavattam őket a válaszcsapás első lépéseibe. Ezen kívül megkérdeztem Mr Weasleyt, hogy mit tud Remusról, de nem lettem okosabb. Azt tervezem, hogy felkeresem a búvóhelyét, de kellene egy...

- Én vagyok az embered - szólt közbe Tonks izgatottan. - Kevesen tudják, de én is titokgazda vagyok.

- Lehet egy bűbájnak két titokgazdája? - kérdezte csodálkozva Lucy.

- Körülményesen, de lehet. Szóval, a cím Farkasház, Yorkshire határában. Ennyi elég kell legyen, az Odúhoz sem kell más. Hoppanálj a nappaliba, úgy nem keltesz feltűnést.

- Farkasház, mi? - kacsintott Lucy, mire Tonks - mit ad Merlin? - elvörösödött.

- Jó, igen, én akartam így hívni - védekezett sértődötten. - Szerintem menő.

- Ha lesz saját házam, én is akarok valami menő nevet neki - ábrándozott Lucy.

- Majd döntsd el a jövendőbeliddel - javasolta Tonks, majd rávigyorgott. - Bár, ha most is van valakid, már beszélgethettek róla.