Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 47: Ron bűntudata

- Ron! - kiáltott fel Lucy, majd a fiúhoz rohant és a nyakába vetette magát. - Merlinre, te meg hogy kerülsz ide? Mi történt? Ugye jól vagy?

- Igen, megvagyok - felelte Ron, de Lucy érezte, hogy nem őszintén beszél. Még az ölelése sem volt örömteli; inkább tartózkodó volt.

- Hogy kerülsz ide? - kérdezte Lucy újra, miközben megvizsgálta a fiú arcát. - Hol van Harry és Hermione?

Amint kimondta a nevüket, Ron összeomlott: térdre borult és bár nem sírt, de egész testében remegett.

- Ron? - térdelt le elé Lucy, miközben szörnyű gondolat kezdett megfogalmazódni benne. De nem, az képtelenség... nem eshetett bajuk, megérezte volna... a köteléken keresztül tudta volna, ha Harry veszélyben van... - Mi történt? Mondj már valamit!

- Üljetek le á kanapéra - kérte Fleur. - Csinálok nektek teát.

- Ti tudjátok, mi van vele? - nézett kérdőn Lucy Billre és Fleurre, akik komoran bólintottak.

- Ne aggódj, Harry és Hermione jól vannak - sietett megnyugtatni őt Bill. - De jobb, ha Rontól hallod.

- Most már semmit sem értek - rázta a fejét Lucy, miközben felsegítette Ront és a kanapéhoz vezette. A házban világos színek uralkodtak, kellemes hangulatot teremtve, de a lány most mégis úgy érezte, mintha kihűlt volna körülöttük a világ.

- Elrontottam - motyogta Ron, miközben a kezeire meredt. - Elrontottam és most már nem találhatom meg őket...

- Figyelj, nem kezdenéd az elején? - karolta át Lucy. - Megszereztétek, amiért be kellett törnötök a minisztériumba?

Ron minden egyes szó után úgy rándult össze, mintha korbáccsal csaptak volna a hátára. Betegesen sápadt volt, ráadásul annyi önutálat volt a tekintetében, amit Lucy még soha nem látott tőle. Ron nem szokott megbánni semmit; ha mégis, azt se nagyon tudja kimutatni. Nem értette, mi történt most, ami ennyire kiborította.

- Igen, megszereztük - mondta végül.

- Remus mesélte, hogy a halálfalók bejutottak a Grimmauld térre - próbálta folytatásra ösztönözni a fiút Lucy. Bill eközben leült a fotelba és onnan figyelte őket.

- Igen... - motyogta Ron. - Mikor elhoppanáltunk a minisztériumból, Yaxley belekapaszkodott Hermionéba, aki már bevitte a Fidelius hatókörébe, mikor le tudta rázni. Onnan abba az erdőbe mentünk, ahol a Világkupadöntőt tartották. Én amputoportáltam - tolta félre a kabátját Ron, és bal felkarján láthatóvá vált a hatalmas sebhely -, de Hermione ezt is rendbehozta.

- Hogy jöttek rá, hogy betolakodók vagytok? - kérdezte Lucy. - Nem úgy volt, hogy Százfűlé-főzetet használtok?

- De, viszont Harry Umbridge irodájának az ajtaján meglátta Mordon szemét és kiszedte.

Lucyban olyan eszelős harag lobbant fel, hogy szétrobbantotta a csészét, amiben Fleur hozta neki a teát.

- Sajnálom, Fleur, ne haragudj! - szabadkozott és azonnal ugrott, hogy segítsen neki összeszedni a darabokat. - Ne haragudj, nem akartam...

- Semmi báj - mosolyodott el halványan Fleur. - Csinálok másik teát...

- Ne fáradj vele...

- Ronnak szüksége ván rá - jelentette ki a nő, azzal elindult, hogy újat készítsen. Lucy mélyet sóhajtott, hogy lehűtse magában a fortyogó indulatokat és csak utána ült vissza Ron mellé.

- Ha ezt tudtam volna, kétszer akkora poklot adok Umbridge-nak, mint egyébként - vetett egy pillantást Billre, akinek olyannyira elsötétült az arca, hogy a sebhelyeivel most először emlékeztetett egy farkasra.