Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 23: ...és amikor újra találkoznak

Lucy és Ron hétfő reggel hagyták el a gyengélkedőt. (Harry, aki nem volt hajlandó távol maradni húgától, szintén ekkor költözött ki.) Madam Pomfrey jóvoltából immár makkegészségesen élvezhették a gurkóbaleset és a mérgezés pozitív következményeit, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy Hermione kibékült Ronnal. Együtt ment le a hármassal reggelizni, ráadásul azt a hírt szállította nekik, hogy Ginny veszekedett Deannel.

- Min vesztek össze? - érdeklődött csevegő hangon Harry.

Közben befordultak egy félreeső hetedik emeleti folyosóra, ahol rajtuk kívül nem volt más, csupán egy pöttöm kislány, aki egy tüllszoknyás trollokat ábrázoló falikárpitot nézegetett (Lucy megdobbanó szívvel ismerte fel, hiszen innen nyílt a Szükség Szobája is). A lánykát bizonyára megrémítették a közeledő hatodévesek, mert elejtette a nehéz rézmérleget, amit a kezében szorongatott.

- Semmi baj! - sietett oda Hermione. - Tessék... Reparo!- mondta, és pálcájával rákoppintott a törött mérlegre.

A lányka nem köszönte meg a segítséget, csak állt, mint akit odaszögeztek a padlóhoz, és követte Lucyékat a tekintetével. Ron hátranézett rá.

- Esküszöm, ezek egyre kisebbek lesznek - dörmögte.

- Ne foglalkozz vele - szólt rá türelmetlenül Harry. - Szóval min veszett össze Ginny és Dean, Hermione?

- Ja... Dean nevetett, mikor McLaggen eltalálta Lucyt a gurkóval.

- Hát az tényleg elég röhejes lehetett - szögezte le az igazság kedvéért Ron.

- Egyáltalán nem volt röhejes! - ripakodott rá Hermione. - Rémisztő volt, és ha Coote meg Peakes nem kapja el Lucyt, nagyon csúnyán összetörte volna magát!

- De azért emiatt nem kellett volna szakítaniuk Ginnyéknek - kanyarodott vissza a témához Harry. - Vagy azért még együtt vannak?

- Igen... de miért érdekel ez téged ennyire? - kérdezte szúrós pillantással Hermione.

- Ahogy hallottam, Harry kinevezte magát helyettes csapatkapitánynak, így helyettem is érdeklődik, hogy lesz-e újabb balhé a csapatban - mentette ki Harryt szorult helyzetéből Lucy. Harry küldött felé egy hálás pillantást, Hermione azonban továbbra is gyanakodva fürkészte a fiút. Mint szerelem-szakértő, nyilván régen kiszúrta, hogy Harry kezd egyre jobban beleszeretni Ginnybe. Lucy szimplán azért tudta, mert remekül ismerte testvérét, akit ekkor valaki megszólított.

- Á, szia, Luna! - fordult meg Harry.

- Kerestelek a gyengélkedőn, de azt mondták, már elmentél - mondta a táskájában kotorászva Luna.

Egy haragoszöld, hagymának tűnő gumót, egy jókora pöttyös gombát és nagy mennyiségű macskaalmot vagy arra erősen emlékeztető valamit rakodott Ron kezébe, hogy aztán előhúzzon egy piszkos pergamentekercset, amit viszont Harrynek adott át.

- Ezt neked küldik.

A pergamenre rápillantva Lucy rögtön felismerte Dumbledore értesítőjét.

- Ma este - tájékoztatta Harry szűkszavúan őt, Ront és Hermionét, miután elolvasta az üzenetet.

- Nagyon tetszett a kommentárod! - dicsérte meg Lunát Ron, miközben a lány megszabadította őt a gumótól, a gombától és a macskaalomtól.

Luna halványan elmosolyodott.

- Most gúnyolódsz, igaz? Mindenki azt mondja, borzalmas voltam.

- Nem, nekem komolyan tetszett! - bizonygatta Ron. - Soha egyetlen kommentárt sem élveztem még ennyire! Különben ez micsoda? - kérdezte, szemmagasságba emelve a hagymaszerűséget.