Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 46: Váratlan látogató

Lucy hihetetlennek érezte, ami történt. Soha meg sem fordult a fejében, hogy összefuthat itt Dracoval, azt meg pláne nem, hogy beszélhet is vele, sőt... Lucy gyomrát már rég megszállták a pillangók, és most olyan házibulit csaptak, hogy Lucynak kedve lett volna rájuk szólni, hogy ez nem a legmegfelelőbb pillanat.

Leszedte a védőbűbájokat a mosdóról, eltüntette a táblát is, majd Dracot maga után húzva végigosont Yaxley irodájának ajtajáig. Körbenézett - sehol egy lélek - és utána szólt csak a fiúhoz.

- Várj egy kicsit, előbb behallgatok - suttogta, miközben előkotorta a telefület a zsebéből. Néhány pillanat múlva már fogta is az adást.

- ...nem érdekel Melwyn, azt mondtam, egy pillanatra se téveszd szem elől Weasleyt!

- Sajnálom, tényleg, de elaludtam...

- És mi vagy te, bagoly, hogy nappal aludni akarsz? Egy feladatod volt! Ki tudja, lehet, hogy ezalatt az egy óra alatt találkozott Lucy Potterrel és te lemaradtál róla!

- Bent van és beszélget valakivel - foglalta össze Lucy az eredményt.

- Valahogy ki kell csalnunk az irodájából - suttogta Draco. - Még ha vissza is jön, el tudjuk kábítani, mielőtt riadóztatna...

Lucy már ki is kereste a zsebéből megfelelő tárgyat; egy biciklidudára emlékeztető dolgot lábakkal. Letette a földre, és a csalizaj-gép már ment is a dolgára. Lucy csak a hangját hallotta, majd néhány másodperc múlva jókora durranás remegtette meg a levegőt, majd csípős, fekete füst gomolygott fel a folyosó kanyarjában.

- Mi volt ez? - Lucy ezt már a rendes fülével is hallotta.

- Történt valami? - kérdezte Melwyn.

- Mindjárt leellenőrzöm. Te meg többé ne merészeld levenni a szemed Weasleyről, különben megnézheted magad a Sötét Nagyúr előtt!

Kirobbant az ajtó és Yaxley kiviharzott rajta. Lucy megragadta Draco kezét és gyorsan besurrantak, mielőtt az becsukódott volna.

A helyiség lehangolóan komor volt. Az asztalok, a falak és a könyvespolcok is körözési plakátok prototípusaival voltak tele, és majdnem mindegyikről Lucy és Harry képmásai néztek rájuk. A kandallóban a tűz épp akkor váltott vissza smaragdból vörösbe és narancsba, vagyis Melwyn csupán a Hop-hálózaton keresztül beszélt Yaxleyval.

Lucy elhúzta Dracot a helyiség másik végébe, az íróasztal mögé.

- Az iroda bármilyen pontjából megtörhetem a bűbájt? - kérdezte suttogva.

- Ha jól tudom, igen - felelte Draco, miközben enyhén megszorította a lány kezét. Lucy tudta, hogy bármennyire elszánt, Draco a szíve mélyén fél a lebukástól. Nem tudta hibáztatni érte.

- Ha bejön Yaxley, azonnal kábítsd el - utasította a fiút Lucy. - Nem lát, nem fogja tudni, ki tette. És úgyis kitörlöm az emlékeit, így azt se fogja tudni, hogy valami furcsa történt. Azt fogja hinni, hogy csak elaludt.

- Jó kis bosszú. - Lucy hallotta Draco hangján, hogy mosolyog.

A lány elővette az ezüst sarlót, viszont ahhoz, hogy írhasson rá, láthatóvá kell válnia. Sóhajtva leszedte magáról a kiábrándító-bűbájt, nem törődve Draco tiltakozásával és üzent Frednek és George-nak.

A helyemen vagyok, írjatok vissza! - Lucy

- Hé! Hát te mit csinálsz itt? - érkezett meg Yaxley, mire Lucy felkapta a fejét. Ám egy másik hang harsant fel.

- Stupor!

Draco kábító átka pont kupán találta Yaxleyt, aki úgy esett össze, mint egy rongybaba. Közben Dracoról is lehullt a kiábrándító-bűbáj, mivel lelepleződött.