Chapter 56: Az utolsó éjszaka

2K 132 38
                                    

Nem. Nem, nem, miért most? Mégis hogyan találhatták meg őket? Hogyan foghatták el Pottert? Az izgatottság, ami Scabiorból és a többi fejvadászból áradt, csak még inkább megerősítette, hogy Harry Pottert hozták be éppen a szalonba. Pont ide, ahol a húga is van... Ha idehívják a Sötét Nagyurat, mindennek vége...

- Mi történt? - kérdezte Draco apja.

- Azt állítják, elfogták Pottert - felelte hűvösen az anyja. - Gyere ide, Draco!

Draco úgy mozdult, mintha álomban lett volna. Egyetlen porcikája sem akart az eltorzított arcú Potterre nézni, ahogy a kínlódó Granger és Weasley látványa is taszította. Greyback megint odébbrángatta az egymáshoz kötözött foglyokat, hogy a csillár fénye Potterre essen.

- Na mondjad, fiú! Ő az? - recsegte. Draco tisztes távolban megállt Greybacktől és igyekezett úgy tenni, mint aki iszonyodik az eltorzult arcú Pottertől. A fiú ugyanúgy kerülte a tekintetét: talán rettegett, hogy ha ránéz, a fiú felismeri és feladja majd.

Persze, Draco ezt soha nem akarta volna megtenni.

- Nos, Draco? - Az apja hangjában mohó izgalom csengett. - Ő az? Harry Potter?

- Nem tudom... nem biztos - nyögte ki nagy nehezen Draco. Esze ágában sem volt megkönnyíteni a dolgukat, de tudta, hogy ha ők biztosnak hiszik a fogásukat, mindenképp idehívják majd a Sötét Nagyurat, és akkor minden igyekezete hiábavaló lesz.

- Nézd meg jobban! Közelebbről! - Draco sose hallotta még ilyen felajzottnak az apját. - Draco, ha mi adjuk át neki Pottert, a Sötét Nagyúr mindent megbocsá...

- Azért csak tartsuk észben, hogy ki fogta el őt, Mr Malfoy! - szólt közbe fenyegetően Greyback.

- Hát persze, hát persze! - vágta rá türelmetlenül Lucius, s ő maga is odalépett Potterhez. Dracoval ellentétben ő egészen közel hajolt, hogy pontosan szemügyre vegye a fiút. - Mit csináltak vele? - vonta kérdőre Greybacket. - Mitől van ilyen állapotban?

- Már így találtuk.

- Csalánártásnak nézem - dörmögte az apja, s szürke szeme fürkészni kezdte Potter homlokát. - Látok valamit - suttogta. - Lehet, hogy a sebhely az, csak megnyúlt a bőrrel együtt... Gyere csak, Draco, nézd meg te is! Mit gondolsz?

Draco most már nem kerülhette el a dolgot. Odahajolt az apja mellé és ő is fürkészni kezdte a fiú homlokát. Igen, látta a sebhelyet nagyon mélyen elrejtve, de muszáj volt határozatlannak tűnnie, hogy időt nyerjen arra, hogyan is vágja ki őket ebből a lehetetlen helyzetből.

- Nem tudom - morogta Draco, és inkább csatlakozott a kandalló előtt álló anyjához. Nem akart a szükségesnél többször ránézni Potterre, nehogy a tekintete elárulja.

- Biztosnak kell lennünk a dolgunkban - szólt oda az anyja hideg, csengő hangon a férjének. - Csak akkor hívhatjuk a Sötét Nagyurat, ha kétséget kizáróan Potter az... Azt mondják, ez az övé - Narcissa az egyik pálcát vizsgálgatta -, de nem illik rá Ollivander leírása... ha ez tévedés, és mi ok nélkül szólítjuk a Sötét Nagyurat... Emlékezz, milyen sorsra jutott Rowle és Dolohov.

- Na és a sárvérű? - horkant fel Greyback. Potter kis híján elesett, mert a fejvadászok most megint rántottak egyet a foglyok csoportján, hogy Granger kerüljön a fénybe.

- Várjunk csak! - emelte fel a hangját az anyja. - Igen... igen, ő az, ő volt ott Potterrel Madam Malkinnál! Láttam a képét a Prófétában! Nézd meg, Draco, ő a Granger-lány, igaz?

- Lehet... - játszotta tovább új szerepét Draco. Viszont Granger esetében már nem tudott olyan jól hazudni, mivel könnyen felismerhető volt. - Igen.

Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3Where stories live. Discover now