Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 27: Sectumsempra

Lucynak elég nehéz dolga volt másnap. Egyrészt, még mindig az esti események hatása alatt állt, ezért gyakran kalandozott el a figyelme és úgy viselkedett, mint aki alvajár. Másrészt pedig, mivel Harry sikeresen elvégezte Dumbledore feladatát, a reggeli bűbájtan órán Ron és Hermione őt hallgatták nagy ámulattal, míg Lucy (miután a lány sikeresen rábeszélte őket) a Disaudio-bűbáj miatt semmit sem hallott abból, amiről beszéltek. Azt azonban látta, hogy Ron és Hermione teljesen el vannak alélva attól, amit hallanak: Ron, aki pálcájával a plafon felé hadonászott, a legkevésbé se figyelt oda rá, mit csinál.

- Ron, havazást bűvölsz - szólt közbe a hármas beszélgetésébe, mikor látta, hogy se Harry, se Hermione nem reagál semmit arra, hogy nagy fehér pelyhek kezdtek hullani. Mindhárman felé fordultak és Hermione gyorsan el is kapta Ron csuklóját, hogy pálcáját elfordítsa a mennyezetről. Lucy látta, hogy a szomszéd asztalnál dolgozó Lavender Brown gyilkos pillantást vet Hermionéra, aki gyorsan el is engedte Ron kezét.

- Ja... - Ron bamba csodálkozással pislogott saját és barátai vállára (mivel Lucy beleszólt a beszélgetésbe, megtörte a Disaudiót). - Jé... olyan mintha óriáskorpa potyogna a hajunkból...

Azzal lesöpörte a műhó egy részét Hermione válláról. Lavender erre zokogásban tört ki, mire Ron bűntudatos arccal hátat fordított neki.

- Szakítottunk - motyogta oda a foga között Harrynek és Lucynak. - Tegnap este. Miután látott minket Hermionéval lejönni a hálóból. Harry láthatatlan volt, ezért azt hitte, kettesben voltunk odafent.

- Aha - bólintott Harry. - De nem bánod, hogy vége, ugye?

- Nem - ismerte el Ron. - Elég rossz volt, amikor ordibált, de legalább nem nekem kellett mondanom, hogy hagyjuk abba.

- Gyáva kutya! - mondta Hermione, de arckifejezése inkább derűs volt, semmint szemrehányó. - Vacak estéjük volt tegnap a pároknak. Ginny is szakított Deannel.

Hermione a beavatottak sokatmondó pillantásával kísérte az utolsó mondatot, és Lucy is bátyja reakcióját figyelte. Látszott, hogy nagyon uralkodnia kell magán, nehogy kiüljön az arcára az öröm.

- Hogyhogy? - vetette oda félvállról a kérdést Harry.

- Összevesztek valami hülyeségen... - magyarázta Hermione. - Ginny azt mondta, Dean folyton be akarja segíteni őt a portrélyukon, mintha egyedül nem tudna bemászni... De már régóta gubancok voltak köztük.

Lucy megkereste tekintetével a terem túlsó oldalán ülő Deant, aki elég lelombozottnak tűnt.

- Nekem is feltűnt - szólalt meg Lucy. - Ginny nem volt olyan vidám az utóbbi időben. Talán most sikerül kifognia valaki normálisat.

Hermionéval Harryre sandítottak, kínosan ügyelve, hogy Ron ne vegyen észre belőle semmit. Harrynek sem tűnt fel a célzás, de a két lány azért összevigyorgott.

- Remélem, azért megoldod a dilemmát - mondta Hermione.

- Milyen dilemmát? - kérdezte Lucy.

- Hát a kviddicscsapatét. Ha Ginny és Dean nem állnak szóba egymással...

- Ne aggódj, megoldom.

- Flitwick - szólt figyelmeztetően Ron.

A pöttöm bűbájtan tanár feléjük döcögött kurta lábain. Nem éppen jókor, mert négyük közül még csak Hermionénak és Lucynak sikerült a feladat szerint borrá változtatni az ecetet. Az ő palackjukban a folyadék mélyvörös színű és tiszta volt, Harryében és Ronéban viszont zavaros és barna.