Chapter 21: Amikor az utak szétválnak...

2.7K 126 73
                                    

Február elején elolvadt a hó, és dermesztően hideg, nedves idő köszöntött a tájra. A kastély fölött naphosszat vöröses-szürke felhők lógtak, a füves parkot csúszós sártengerré változtatta a folyamatosan szemerkélő eső. A kedvezőtlen időjárás azonban nem gátolta meg Dumbledore-t abban, hogy továbbra is a kviddicspályán tartsa a karddal való edzéseket. Mondjuk, úgy könnyű volt, hogy néhány pálcaintéssel sima gyeppé tudta változtatni a sártengert, így Lucynak sem kellett derékig belegázolnia. Az igazgató egyébként betartotta az ígéretét, lassan már hetente találkoztak - akkor is, mikor Harrynek nem kellett mennie. Ez jelentősen megkurtította a lány szabadidejét, amit Malfoyjal tölthetett volna, de a fiú, mivel már tudta, mivel foglalkozik ilyenkor Lucy, meg tudta érteni.

Lucy egyébként jól haladt a varázsképességei fejlesztésével. Egyre jobban belejött a pálca nélküli mágia használatába, így ezidő alatt már a lefegyverzést, a kábítást és a taroló-átkot is megtanulta. Most épp a természeti mágiával szenvedett, de tudatosan nagy lángot előidézni sokkal nehezebb volt, mint véletlenül felrobbantani valamit. Azonban a varázslósakk még mindig nem ment neki. Szun-ce könyvéből már sokat tanult a hadvezetésről és a taktikáról, sőt, ha Dumbledore feltett neki egy kérdést, válaszolni is tudott rá, de a sakkban egyáltalán nem tudta alkalmazni a tanultakat. Már nem volt számára gond érvényesíteni az akaratát, de képtelen volt leverni Dumbledore-t. Egyszerűen nem akart ráállni az agya a sakkra, de szerencsére minden ilyen kudarc után gyakorolhatta a vívást, ami mindig felvidította.

Eközben az iskolában is zajlott az élet, ugyanis elérkezett az első hoppanálás óra ideje. A rossz idő miatt nem a parkban, hanem a kastélyban tartották meg. Szombat délelőtt Harry, Lucy és Hermione együtt mentek le az órára - Ron külön indult el Lavenderrel. A kijelölt helyszín a nagyterem volt, ahonnan erre az alkalomra eltüntették az étkezőasztalokat. A terem magas ablakait eső verte, s a bűvös mennyezet sötéten kavargott az összegyűlt diákok és tanárok feje fölött. Jelen volt a négy házvezető: McGalagony, Piton, Flitwick és Bimba, valamint egy ismeretlen, alacsony férfi, akiről Lucy feltételezte, hogy a minisztériumból küldött hoppanálás oktató lehet. A pöttöm varázsló külsejét meghökkentő színtelenség jellemezte: a szempillája átlátszó volt, a haja piheszerű, s teste egészében véve olyan benyomást keltett, mintha a leggyengébb fuvallat is fel tudná kapni.

- Jó reggelt! - köszönt az idegen, miután minden érdekelt megérkezett, és a házvezetők lecsendesítették a diákokat. - Wilkie Derreng vagyok, és a minisztérium megbízásából érkeztem az iskolába. Az előttünk álló tizenkét hétben én leszek a hoppanálás oktatótok. Reméljük, ez idő alatt sikerül megfelelően felkészítenem benneteket a hoppanálás vizsgára...

- Malfoy, fogja be a száját és figyeljen oda! - csattant fel McGalagony professzor.

Mindenki forgolódni kezdett. Malfoy arca sötétvörösre gyúlt a szégyentől és a dühtől; odébb lépett Crak mellől, akivel addig suttogva vitatkozott. Lucynak egy pillanatra sikerült elkapnia a fiú pillantását, és így tudott küldeni felé egy biztató mosolyt.

- Tehát remélem, hogy a tanfolyam után sokan közületek sikeres vizsgát tesznek majd - folytatta Derreng. - Mint tudjátok, a Roxfortban nem lehet hoppanálni, se dehoppanálni. Az igazgató úr azonban a nagytermen belül egy órára feloldotta a mágikus tilalmat, hogy lehetővé tegye számotokra a gyakorlást, de hangsúlyozom: e falakon kívül továbbra sem hoppanálhattok, és nem is volna bölcs dolog megpróbálkoznotok vele.

- Most arra kérlek benneteket, álljatok fel úgy, hogy mindenki előtt legyen másfél méternyi szabad hely.

Azonnal élénk mozgolódás, tülekedés támadt a teremben; a diákok elhúzódtak a mellettük állóktól, belehátráltak a mögöttük állókba, és félreparancsolták az előttük állókat. A házvezető tanárok elvegyültek a sokaságban, helyeket jelöltek ki, vitatkozókat választottak szét.

Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3Onde histórias criam vida. Descubra agora