Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 12: Ezüst és opál

- ...és akkor megint villant a fény, és az ágyon találtam magam! - fejezte be vigyorogva Ron, miközben virslit szedett magának.

Másnap reggel a négyes a Griffendél-asztalnál ült, hogy egy kiadós reggeli után elinduljanak Roxmortsba. Ron éppen azt mesélte a lányoknak, hogy Harry kipróbált rajta egy új bűbájt, a Levicorpust, amely miatt a bokájánál fogva lett fellógatva a levegőbe. Lucy csak fél füllel hallgatta a beszélgetést, mivel amióta felébredt, Malfoyon és a tegnap estén járt az esze. De azért tisztességesen mosolygott a sztorin, hogy ne legyen feltűnő, hogy gondolatban nem is volt köztük.

Hermione azonban még csak el se mosolyodott a beszámoló alatt, s most a legmélyebb rosszallást kifejező arccal fordult Harryhez:

- Véletlenül nem abban a bájitaltan-könyvben találtad ezt a varázslatot is? - kérdezte.

Harry összevonta a szemöldökét.

- Miért kell mindig a legrosszabbra gondolnod?

- Onnan van vagy sem?

- És ha igen, akkor mi van?

- Szóval csak úgy vaktában kipróbáltál egy ismeretlen eredetű, kézzel írt varázsigét?

- Miért olyan fontos az, hogy kézzel volt írva? - kérdezett vissza Harry.

- Azért, mert valószínűleg nem engedélyeztették a minisztériummal - felelte Hermione. - És azért - tette hozzá Harry és Ron fintorgását látva -, mert van egy olyan érzésem, hogy az a Herceg nem teljesen kóser.

Ron és Harry teljes egyetértésben hurrogták le.

- Ártalmatlan vicc volt! - legyintett a ketchupos üveggel a kezében Ron. - Egyszerű tréfa, Hermione, semmi több!

- Embereket fellógatni a lábuknál fogva? - csóválta a fejét Hermione. - Miféle ember az, aki ilyen bűbájok kitalálásával tölti az idejét?

Ron vállat vont.

- Fred és George-féle. Ők szoktak ilyenekkel szórakozni. Meg...

- Az apám - szólalt meg hirtelen Lucy.

- Micsoda? - hökkent meg két barátja és még Harry is meglepetten nézett rá; ugyanis a köszönés óta Lucy egyszer sem szólalt meg.

- Apánk is használta ezt a bűbájt - sietett a lány segítségére Harry. - Onnan tudjuk, mert... Lupin mesélte.

A vége nem volt igaz. Harry és Lucy egy emlékben látták, amint apjuk ezzel a bűbájjal alázta meg Pitont, de arról a bizonyos elmerülésről a merengőben azóta se számoltak be barátaiknak.

- Igen, lehet, hogy apátok is használta - hagyta rájuk Hermione -, de nemcsak ő. Emlékezzetek csak: láttunk mi már embereket a levegőben lógni. Egy csomó tehetetlen, alvó embert...

Lucy elszorult torokkal nézett a lányra. Igen, emlékezett rá, mit csináltak a halálfalók a Kviddics Világkupán.

- Az más volt - sietett a segítségére Ron. - A halálfalók gonosz célra használták a bűbájt, Harry meg az apja viszont csak tréfáltak. Te azért nem komálod a Herceget - tette hozzá, virslijét szigorúan Hermionéra szegezve -, mert jobb nálad bájitaltanból...

- A bájitaltannak semmi köze ehhez! - tiltakozott elvörösödve Hermione. - Csak felelőtlenségnek tartom, hogy ismeretlen hatású varázslatokat próbáltok ki egymáson! És dühít, hogy úgy beszélsz arról az emberről, minta tényleg valami főúr lenne, pedig ez biztos csak egy önreklámozó művésznév! Egyébként pedig egyáltalán nem szimpatikus nekem az a pasas!