Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 19: Griffendél kardja

Újév után néhány nappal Harry, Lucy, Ron és Ginny összecsomagoltak, majd késő délután felsorakoztak a konyhai tűzhely előtt, hogy visszatérjenek a Roxfortba. A minisztérium a diákok gyors és biztonságos utaztatása érdekében engedélyezte a Hop-hálózat egyszeri használatát. Lucyék indulásakor csak Mrs Weasley volt otthon, mivel Mr Weasleynek, Frednek, George-nak, Billnek és Fleurnek aznap már dolgozni kellett mennie. Az asszony zokogva búcsúztatta a gyerekeket, igaz, az efféle elérzékenyülés másfél hete rutinszerű volt nála: lépten-nyomon elsírta magát azóta, hogy Percy karácsonykor paszternák-arcpakolásban viharzott ki a házból (amiért Fred, George és Ginny versengve vállalták a felelősséget).

- Ne sírj, anya! - veregette meg Ginny a vállán zokogó Mrs Weasley hátát. - Nincs semmi baj... !

- Nem kell aggódnod értünk - tette hozzá Ron, és megengedte, hogy anyja egy nedves csókot nyomjon az arcára. - Percyért meg nem érdemes, ha egyszer ekkora bunkó...

Mrs Weasley most Lucyt és Harryt zárta a karjába.

- Ígérjétek meg, hogy vigyáztok magatokra... kérlek, ne keressétek a bajt...

- Mindig vigyázunk magunkra, Mrs Weasley - mosolygott Harry. - Hiszen tudja: a csendes, nyugodt életet szeretjük.

Az asszony erőtlenül nevetett, majd hátrahúzódott.

- Legyetek jók...

Lucy belépett a smaragdzöld tűzbe, és elkiáltotta magát: - Roxfort! - Még egy villanásnyi ideig látta az Odú konyháját és Mrs Weasley könnyáztatta arcát, aztán a lángok körülzárták őt. Teste pörögni kezdett, más varázslóházak helyiségei bukkantak fel a szeme előtt - de mind el is tűnt újra, mielőtt alaposabban megnézhette volna őket. Aztán a pörgés lassulni kezdett, s mikor megállt, Lucy McGalagony professzor dolgozószobájának kandallójában találta magát. A tanárnő az asztalánál ült, dolgozott, s épp csak egy futó pillantást vetett Lucyra.

- Jó estét, Potter kisasszony. Kérem, ügyeljen rá, hogy ne hordja ki a hamut a szőnyegre.

- Igyekszem, tanárnő.

Mire Lucy visszadugta a sárkányos láncot a talárja alá és megigazította a haját, már fel is bukkant a kandallóban Harry. Bevárták Ront és Ginnyt, majd együtt kisomfordáltak McGalagony szobájából, hogy a Griffendél-torony felé vegyék útjukat. Menet közben Lucy a folyosóablakokon át a tájat nézte: a nap már alacsonyan járt a roxforti birtok fölött, melyen a hótakaró még vastagabb volt, mint az Odú kertjén. A távolban a vadőrlak tűnt fel, előtte Hagriddal, aki épp Csikócsőrt etette. Mögötte Agyar és Tapmancs kergetőztek egymással.

- Csörgősipka - szólt magabiztosan Ron, mikor a torony bejáratához értek. A Kövér Dáma, aki szokatlanul sápadt volt, összerezzent a hangos szóra.

- Nem - felelte erőtlenül.

- Mi az, hogy nem?

- Új jelszó van - motyogta a Dáma. - És légy szíves, ne kiabálj.

- De hát nem voltunk itt, honnan tudhatnánk?

- Lucy! Harry! Ginny!

Hermione sietett feléjük köpenyben, sapkában és kesztyűben, a hidegtől kipirult arccal.

- Én már néhány órája itt vagyok - zihálta a lány. - Most jövök Hagridtól és Csikó... mármint Szilajszárnytól. Hogy telt a karácsony?

- Jól - vágta rá Ron. - Eseménydús volt. Rufus Scrim...

- Harry, Lucy, át kell adnom nektek valamit. - Hermione úgy vágott Ron szavába, mintha nem látná és nem is hallaná őt. - Ja, egy pillanat, a jelszó. Absztinencia.