Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 5: Zsebpiszok közi kitérő

Harry érkezése után Lucy kedélyállapota sokat javult. Bár néha a szomorúság kiült az arcára és volt, hogy órákon át egy szavát se lehetett hallani, de ezenkívül már olyan volt, mint Sirius halála előtt. Harryvel szinte el se mozdultak egymás mellől, sőt, Lucy éjszakára mindig leköltözött testvéréhez - olyankor ugyanis a rémálmok is elkerülték. Próbálkozott a saját ágyában elaludni, de mindig az lett a vége, hogy Harrynél kötött ki, mert annyira megszokta már a jelenlétét. Azt azonban nem is akarta tagadni, hogy mennyire élvezi, hogy újra a régi lehet (legalábbis majdnem), így a Siriusnak írt levelei is sokkal vidámabb hangvételűek lettek.

A fiú érkezése egyébként az Odú minden lakosát felvillanyozta. A gyerekek napjaik jó részét kviddicsezéssel töltötték: Harry és Hermione játszottak Ron és Ginny ellen - Hermione szörnyen ügyetlen volt, de Ginny hozta a formáját, így a párok nagyjából egyforma erősek voltak. Lucy felváltva játszott hol az egyik, hol a másik csapatnál, emiatt a végeredmény szinte mindig borítékolható volt. Néha a lányt a kispadra küldték, hogy legyen valami izgalom is az edzésben; olyankor Lucy Tapmanccsal játszott és volt, annyira belemerült a játékba, hogy külön szólni kellett neki, hogy most már visszajöhet.

A máskülönben boldog, békés vakációt azonban beárnyékolta, hogy a Próféta szinte napi rendszerességgel számolt be titokzatos eltűnésekről, különös incidensekről, sőt, halálesetekről. Sokszor Bill és Mr Weasley hozták a friss híreket, azelőtt, hogy azok az újságban megjelentek volna. Még Harry és Lucy tizenhatodik születésnapján sem volt felhőtlenül vidám a hangulat, köszönhetően a vendégségbe érkező Remus Lupin beszámolójának. A varázsló nyúzott és komor volt, barna haját nem kevés ősz szál szőtte át, ruhája pedig még a megszokottnál is rongyosabb volt.

- Megint két dementortámadás történt - mondta, miközben Mrs Weasley letett elé egy jókora szeletet a születésnapi tortából. - És megtalálták Igor Karkarov holttestét egy kunyhóban fent északon. Ott volt fölötte a Sötét Jegy - őszintén szólva már az is csoda, hogy egy egész évig életben maradt, miután otthagyta a halálfalókat. Sirius öccsét, Regulust emlékeim szerint már pár nap után elkapták.

Mrs Weasley rosszalló pillantást vetett rá.

- Beszéljünk inkább valami másról...

- Florean Fortescue-ról hallottál, Remus? - kérdezte Bill, akinek Fleur percenként újratöltötte a poharát borral. - Tudod, neki volt az a...

- ...fagyizója az Abszol úton? - vágott közbe Lucy. Egyszeriben kellemetlen, üres érzése támadt a gyomrában. - Harryvel mindig kaptunk tőle ingyenfagyit. Mi történt vele?

- Minden jel szerint elhurcolták.

- De hát miért? - kérdezte Ron.

- Ki tudja? Magára haragíthatta őket valamivel. Kár érte, rendes fickó volt.

Mrs Weasley mérgesen bámult Billre.

- Ha már az Abszol útnál tartunk - kapcsolódott be a beszélgetésbe Mr Weasley -, sajnos úgy tűnik, Ollivander is eltűnt.

- A pálcakészítő? - hüledezett Ginny.

- Igen, ő. Az üzlete üres, dulakodásnak nincs nyoma. Nem lehet tudni, hogy önszántából ment- e el vagy elrabolták.

- De hát akkor... hol fognak az emberek pálcát venni?

- Be kell érniük más pálcakészítőkkel - felelte Mr Weasley. - Csak hát Ollivander volt a legjobb. Ha az ellenség megszerezte őt, az nem valami biztató ránk nézve.

- Lucy, velem jönnél egy kicsit? - kérdezte hirtelen Lupin. Lucy csodálkozva nézett össze Harryvel, majd felállt a tortaszelete mellől és követte a varázslót a hátsó kertbe. Ott Tapmancs, amint meglátta őket, azonnal hozzájuk rohant, szájában a botkollekciója legújabb darabjával. Lucy megfogta és jó messzire eldobta, hogy egy kis időt nyerjen a Lupinnal való beszélgetéshez.